tag:blogger.com,1999:blog-79136140646257687382024-03-19T23:50:00.884+01:00Szakmai gyakorlaton MadridbanJávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.comBlogger34125tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-20028386315205531002008-09-18T11:08:00.007+02:002008-09-18T17:19:08.794+02:00Hazautazás, zárszóNem tudtam mindent rendesen befejezni indulásig, mert a cég a legfontosabb papírt (a gyakorlat igazolását) elfelejtette kiállítani. Hétfőn (utolsó nap) rákérdeztem, hát azt mondták, megpróbálják megcsinálni még aznap, de nem sikerült. Vissza kellett mennem érte először az utolsó munkanapom után délelőtt, de sajnos akkor nem volt bent a személyzeti vezető, aki készíti. Így még délután is vissza kellett menni, még akkor nyomtatták ki, végre megkaptam, de rá is ment a fél nap.<br /><br />Rendeztem kirakodóvásárt a lakótársaknak azokból a cuccokból, amiket nem akartam hazahozni. Sajnos Maribel eltűnt valahova, és telefonon sem tudtam elérni őt, hogy elbúcsúzzunk.<br /><br />Induláskor a reptérre közlekedő távolsági busz egy ideig nagyon nem akart jönni, már kezdtem izgulni.<br /><br />Frankfurtban megkerestem a budapesti gépet indító kaput, és leültem várni, meg írogatni kicsit. Sajnos egy olyan fiú mellé ültem, aki magyarul beszélt a mobilján, és ömlött belőle a panaszkodás meg a méltatlankodás. (Azt tudni kell rólam, hogy ez az egy dolog, ami másokban nagyon tud bosszantani.) Hogy késve érkeztek, és nem akarták felengedni őket a gépre... (nahát! még ilyet!) Hogy az ellenőrzéskor ki kellett nyitniuk a csomagjukat... Szóval ilyen rettenetes sérelmek, vég nélkül. Érezhetően csak a pénzt szórni járt Amerikában. Eddig az volt a jó, hogy az ilyeneket, ha nem figyeltem oda, nem értettem, de ennek most már vége. :-) Arrébb ültem, keresve a nyugalmat. De amikor felszálltunk a gépre, kiderült, hogy ez egy egész csoport! Egy csomó ember, és mind ugyanúgy kelletlenkedett. Mellém ült le két lány közülük, és folytatták. Miért megy körbe az egész reptéren a busz, mire odaérünk a géphez? Miért a legmesszebbi kifutópályáról szállunk fel? Biztos rám fog szólni az utaskísérő, hogy a felszállás idejére ne tegyem fel a lábamat! (Tényleg rászólt.)<br /><br />Eljátszottam nekik, hogy nem értem, amit beszélnek: elővettem olvasgatni a nálam levő spanyol napilapot, keveset beszéltem hozzájuk egész úton, és azt is angolul. (Amikor a Lufthansa magyarul is bejátszotta hangfelvételen a biztonsági útmutatót, nagyon kellett figyelnem, hogy ne nézzek oda azokra a dolgokra, helyekre, amikről éppen beszélnek. :-)) Kíváncsi voltam, hogy mennyi megjegyzést tesznek majd rám (meg egyáltalán, úgy, hogy azt hiszik, nem értem őket). De szerencsére amint felszálltunk, elaludtak. Leszálláskor felébredtek, és kezdték elölről. (Lehet, hogy csak divatból meg vagányságból csinálták, de nekem úgy se tetszik.)<br /><br />Miután megállt a gép, azt mondtam nekik: „Csajok. Búcsúzóul engedjetek meg egy mondatot Salamon király példabeszédeiből: »A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.« Nekem jó napom volt; remélem, legközelebb nektek is az lesz.” Nagyon meglepődtek, egy pillanatra sikerült is őket kizökkenteni a menetükből, de nem hiszem, hogy megértették, mert aztán folytatták tovább.<br /><br />Annyira furcsa volt, ahogy megérkeztünk, hogy ki van írva magyarul, nagy betűkkel, hogy <span style="font-style:italic;">RENDŐRSÉG</span>, meg <span style="font-style:italic;">Takarítószertár</span>; és aztán a csomagfelvételnél a sok idegen ember, aki mind magyarul beszél...<br /><br />Légifelvételek a képtárban. (Sajnos megint felhős volt az ég Magyarország felett, és nem véletlenül volt olyan sötét szerda délután Budapesten: olyan vastag volt a felhőréteg, hogy percekig tartott, mire átértünk rajta. De ahogy kiértünk belőle, sikerült sok mindent felismerni, bár itt a fotók már nem sikerültek jól; és ha a másik oldali ablakhoz kaptam volna helyet, most talán lenne egy fényképem a saját házunkról is.)<br /><br /><br /><br /><br />Köszönöm mindenkinek, aki követte a beszámolókat vagy nézegette a képeket, akár rendszeresen, akár időnként. Remélem, nem untattam nagyon senkit, bár tudom, hogy akkor úgyse olvastátok tovább. :-) A blog semmi esetre sem folytatódik, csak addig láttam értelmét, amíg távol voltunk egymástól. A bejegyzések és a képek viszont továbbra is elérhetők maradnak, lehet olvasgatni és nézegetni. Remélem, hamarosan személyesen is találkozunk!Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-71131385812879786732008-09-17T08:52:00.002+02:002008-09-17T09:10:05.510+02:00Tizenhárom hét mérlegeMegírtam mindent, ami itt történt velem. Lássuk, hogyan lehetne összefoglalni. Aki nem szereti a komolykodást, számítson minden rosszra. :-)<br /><br />Annak idején azt mondtam, hogy ha értelmes dolgot csinálhatok a munkahelyen, és kijövök az ösztöndíjból, akkor már érdemes volt eljönni. A munka értelmes volt, az ösztöndíjból nem jöttem ki, de mialatt itt voltam, eszembe jutott még pár szempont, amivel azért finomítani lehet ezt az elmélkedést. Tehát, miért is voltam itt?<br /><br />- Értelmes szakmai munka, fejlődés, tanulás. Szinte minden napot élveztem a munkahelyen. Erre 5-ből csillagos ötöst adnék. (Végre újra nem tízből kell osztályoznom. :-))<br />- Spanyol nyelv gyakorlása. Ahogy azt előre megmondták, az embernek így a beszédkészsége fejlődik, a nyelvtani pontossága nem nagyon. Viszont a vége felé már folyamatosan beszéltem. Mondjuk 5.<br />- Főpróba önállóságból. Ez is egészen jól sikerült. 5.<br />- Kijönni az anyagi keretekből. Hát, ez nem jött össze, Madrid nagyon drága, az első hónapban a szállás sem érte meg, illetve sok olyan költség volt a három hónapra, ami egy évre sem lett volna több. 4.<br />- Legyen egy nagyszerű nyár, buli, utazás. Nos, ennyi pénzből és nulla kapcsolattal ez nehezen megy. Ha az egész nyarat nézem (nem csak az augusztust), akkor 3.<br />- Új emberek megismerése, barátok szerzése. Erre még augusztus közepén is elégtelent adtam volna, a végén jól hajrázott; 3.<br /><br />És ezek mellett megtanultam egy csomó spanyol ételt főzni (pillanatnyilag többet tudok, mint magyart), megismertem a CouchSurfinget, és megint sokat tanultam az emberekről.<br /><br />Nem volt mindig könnyű ez a három hónap, sőt, ha egy szóban kéne összefoglalni: <span style="font-style: italic;">nehéz </span>volt. De kétségtelenül nagyon hasznos is. Bizonyára csak később fogom látni minden előnyét. Most már nagyon várom, hogy újra láthassalak titeket.<br /><br />Na, megyek is haza. :-)))) (Nem vicc!)Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-8312736463533608652008-09-16T20:25:00.006+02:002008-09-16T21:20:29.338+02:00Utolsó napok San Sebastián de los ReyesbenMost megint régebbi dolgokról is írok, de ide illenek, nem Salamancához.<br /><br />A maradék időt, mikor szeptemberben már nem volt bérletem Madridba, szinte teljesen San Sebastián de los Reyesben töltöttem, Madridba csak a bankszámlámat megszüntetni mentem be, meg ilyenek.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">CosmoCaixa</span><span style="font-weight: bold;">...</span><br /><br />Múlt kedden megnéztem még egy tudományos múzeumot, ami itt van a szomszédos városban, Alcobendasban (Madrid és SSRR között), és Agustín nagyon ajánlotta, hogy ő minden évben elviszi a gyerekeit.<br /><br />Bevallom, így harmadszorra már kezd veszíteni a varázsából, hogy külföldön is van Csodák Palotája, nektek meg, gondolom, még kevésbé lenne kedvetek még egy ugyanolyan beszámolón átrágni magatokat, úgyhogy ez most már rövidebb lesz. Megjegyzem, van még tudományos múzeum Valladolidban is, és úgy tudom, még ez sem az összes Spanyolországban. A mi Csopánk meg Közép-Európában az egyetlen.<br /><br />A nagy különbség az eddigi intézményektől, hogy ez nem közintézmény, hanem céges tulajdonban van. Egy katalán bank, a Caixa kitalálta, hogy ők szociális tevékenységet is akarnak folytatni, és felépítettek egy ilyen <span style="font-style: italic;">CosmoCaixa </span>nevű központot itt Alcobendasban, meg egyet Barcelonában (és mellesleg egyéb társadalmi feladatokat is felvállalnak). Ez rögtön a belépődíjon is meglátszik: 3 euró a teljes ár, 2 a kedvezményes - megengedhetik maguknak. A műsor jellegű dolgok itt inkább gyerekeknek szólnak, és itt is mindegyik további 2 euróba kerül, ezeket most kihagytam. Van planetárium, meg egy olyan, ahol trópusi állatokat lehet simogatni, és közben azért mesélnek is róluk, meg még egy pár.<br /><br />Az állandó kiállítás :"A világ tudományai". Nagyon nagy, de nem belátható, félhomályos kiállítótérben mutatnak be szerintük öt különböző témát, szerintem meg nehezen választhatók szét. Egy nagyon hosszú vitrin az élővilág tudósok által ma legvalószínűbbnek tartott alakulását mutatja be az időben, és, becsületükre legyen mondva, minden állomáshoz a duma mellett ott van egy igazi fosszília is. Vannak fizikai törvényekkel és az anyag szerkezetével kapcsolatos játékok. Előkerül az érzékelés-észlelés témája is, és a légköri jelenségeket is sokféleképp modellezik.<br /><br />Nem tetszett az alapkoncepció: szinte minden játék átlátszó fallal/dobozzal el van választva a látogatótól, meg kell nyomni egy zöld gombot, és akkor elindul. Inkább csak "félinteraktív". Azt viszont el kell ismernem, hogy sok eszköz kivitelezése nagyon igényes, például az optikai törvényeket bemutatóké.<br /><br />Amiben viszont őket találtam a legjobbaknak, az az érzékeléssel kapcsolatos játékcsoport. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRYs7QzFeL39QMzorpIG_G47g-SsFjDo_yBm-uNmmM7wMCpoRVlHTfc1Ng8eUg6Bat75b2Qh3QQMobtfD5F8rE2-WDg0UHCeh8fHFaulPJRkWKZQfMDDqJJXBdrvgJIX_4nHY7yj4Gp8A/s1600-h/DSCF4642.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRYs7QzFeL39QMzorpIG_G47g-SsFjDo_yBm-uNmmM7wMCpoRVlHTfc1Ng8eUg6Bat75b2Qh3QQMobtfD5F8rE2-WDg0UHCeh8fHFaulPJRkWKZQfMDDqJJXBdrvgJIX_4nHY7yj4Gp8A/s320/DSCF4642.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246698555968456242" border="0" /></a>Megcsinálták azt, hogy tartályokban olyan folyadék van, aminek kizárólag az <span style="font-style: italic;">íze </span>jellemző, az illatát, meg persze az étel alakját, tapintását kiküszöbölték. A látogatónak a csap alá kell tenni a kezét, kap egy cseppet, meg kell kóstolni, és tippelni, mi lehet. Majd hamarosan felvillan a helyes megoldás. Persze azt mutatja be, mennyire be lehet csapni ezt az érzékelési csatornát - én is kóstolgattam, szinte lehetetlen kitalálni. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCuxlWnrTHneJFNim4kfFE4dSX4zBeUikDFWZaNqRJ0UhSeGhCFTck8Zn7tM2FXh5PGDp5I3HeawLsUd8bfcRVdsbxGjh9MKS7VvrtLXYoXN_M9g_vYwGplH7dklnx1xpteakZm5KFllI/s1600-h/DSCF4653.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCuxlWnrTHneJFNim4kfFE4dSX4zBeUikDFWZaNqRJ0UhSeGhCFTck8Zn7tM2FXh5PGDp5I3HeawLsUd8bfcRVdsbxGjh9MKS7VvrtLXYoXN_M9g_vYwGplH7dklnx1xpteakZm5KFllI/s320/DSCF4653.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246698674920427186" border="0" /></a>Ugyanezt elkészítették illatokkal is, hasonlóan nehéz. Más érzékelési játékok is vannak, nem részletezem.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgfxRgD4XOrIgM361vuQNoWoQP8Ftn4lnu-53c_sde9ItpMCHZMREQ33TlbIciLrpkle_ijx-kjwgcwnRr6hua1e-IFyZGO8MpM0KH1_8lsyKVTM3pmyUKYe64xy5XLhk4-5N_hSeONQ/s1600-h/DSCF4669.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgfxRgD4XOrIgM361vuQNoWoQP8Ftn4lnu-53c_sde9ItpMCHZMREQ33TlbIciLrpkle_ijx-kjwgcwnRr6hua1e-IFyZGO8MpM0KH1_8lsyKVTM3pmyUKYe64xy5XLhk4-5N_hSeONQ/s320/DSCF4669.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246698560104698562" border="0" /></a>A másik nálam díjnyertes bemutató a <span style="font-style: italic;">szappanhártya</span>, amiről középiskolában hallottam és kísérleteztünk is vele, egyetlenegyszer, aztán az egyetemen meg egyáltalán nem. Pedig rendkívül érdekes, hogy a legkisebb felületre törekedve mennyire (legalábbis szemre) különös, a kerettől eltérő alakot tud felvenni egy ilyen filmréteg, különösen térben.<br /><br />Tetszett még a halak különböző úszási módjait bemutató rész (akváriumokkal!), meg a hőmérséklet-különbség okozta áramlások megfigyelése megvilágított ernyőn.<br /><br />Volt időszakos kiállítás, az egyik élőlények idegrendszeréről mutatott színezett képeket, hát szép volt, de úgy, hogy a gyerekek nem értik, nem sok értelmét látom. (Hozzá kell tenni, hogy 100 éve kapta ezen a területen a Nobel-díjat Santiago Ramón y Cajal, Spanyolország egyik mindenkor leghíresebb kutatója.) A másik időszakost sokkal érdekesebbnek találtam, a Marsot hasonlítja össze a Földdel. Az általános információk mellett fényképpárok mutatják be a két bolygó hasonló jellemzőit, és a legjobban egy fal tetszett, ahol sok fényképről egyesével ki kell találni, melyik melyik bolygón készült (nem mindig könnyű, ha pl. a Földön egy sivatag van lefényképezve éjszaka). Aztán meg lehet nézni a helyes választ, a fényképet felhajtva.<br /><br />Sok kép a képtárban.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">... és egyebek</span><br /><br />Agustín, a témavezető-helyettes már a fiesta idején mondta, hogy valamelyik nap munka után meghív hozzájuk ebédre, aztán elmegyünk Segoviába, a szülővárosába. Ez lett volna a múlt csütörtöki program, de aznap az apja hirtelen kórházba került, így ez a program elmaradt, mert én ezen a héten már nem tudtam volna utazni, sok dolgom van indulás előtt. Olyan furcsa, nagyon sok spanyol ismerősömnek volt beteg valamilyen rokona, mialatt itt voltam.<br /><br /><br />Maribel búcsúzóul még egy olyan összegű rezsiszámlát adott át nekünk a két hónapról, hogy a hajunk égnek állt (egyébként neki is). Lehet, hogy túl sokat főztem azon a villanytűzhelyen... Ráadásul ki akart velem fizettetni egy egész heti albérletet azért a négy napért, amennyivel többet töltök nála, mint két hónapot. Mondván, hogy ez nem szálloda, ahol a napokat egyesével lehet fizetni. <span style="font-style: italic;">Ezt </span>már szerencsére sikerült lealkudni a méltányos összegig. (Spanyolul. :-)) Így azért igen drágára jött volna ki a szállás!<br /><br /><br />A Madrid körüli biciklizést a térdem ezen a kedden sem tette lehetővé; azért a találkozóhelyre elmentem (mert hirdettem a CouchSurfingben is nyilvánosan, és nehogy valaki hiába várjon, meg vittem magammal nekik térképeket is), de nem is jött senki - naná, munkanap délelőtt -, úgyhogy ezt majd legközelebb, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-81628905448286307372008-09-15T22:39:00.007+02:002008-09-16T07:13:50.084+02:00Néhány szó a cégrőlBár néha még mindig idegenül érzem magam a többiekhez képest (akik úgy tűnik, mindenkit ismernek, és tudják, hol az irodája), mivel nem lesz több munkanapom, most már biztosan nem fogok többet megtudni a vállalatról, úgyhogy megírhatom ezt a bejegyzést.<br /><br />A TECNATOM-ot továbbra is úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy ipari biztonsággal foglalkozó - <span style="font-style: italic;">tudásközpont</span>, valahol a kutatóintézet és a mérnökiroda között, de nagyon erősen alkalmazott jelleggel. A honlapjuk szerint - <a href="http://www.tecnatom.es/">www.tecnatom.es</a> - 1957-ben alapították, és a tevékenysége kiterjed alkatrészek vizsgálatára, üzemeltető személyzet képzésére, meg mindenféle műszaki és tudományos tudásháttér biztosítására. Elsősorban a nukleáris energetika, a repülés és a vegyészet területén dolgozik. Spanyolországban két székhelyük van: az egyik Madridban (vagyis, ahogy már ti is nagyon jól tudjátok, San Sebastián de los Reyesben), a másik Tarragonában, ami Katalónia tartományban van. A tevékenységük túlnyúlik az ország határain, én láttam már hivatkozást valamilyen emberi tevékenységet elemző munkájukra <span style="font-style: italic;">magyar</span> pszichológia könyvben. Elméleti és anyagi vizsgálatok és elemzések is találhatók a profiljukban: amikor lementem a kajaautomatákhoz (uh, azokról itt inkább nem is mesélek, mennyire bonyolult volt hozzájutni egy sütihez), magam is láttam a műhelyeket és a sisakos munkásokat. Gondolom, ott próbálják az alkatrészeket.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9ti3V8qLBH0MginYryl38kxTkeKNqBOGJaCU1m05jb8tNEU14dn59xRvDIUZ6T6YwrbhfMEAlFw6YuqoPzx7VbKsvimkJPSLKk_AQ-CqfbKTq_T6-fEAoncMJWUzABbME4n8L70LN-o/s1600-h/DSCF2935.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9ti3V8qLBH0MginYryl38kxTkeKNqBOGJaCU1m05jb8tNEU14dn59xRvDIUZ6T6YwrbhfMEAlFw6YuqoPzx7VbKsvimkJPSLKk_AQ-CqfbKTq_T6-fEAoncMJWUzABbME4n8L70LN-o/s320/DSCF2935.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246368100192782818" border="0" /></a><br />Azokon a területeken, ahol én dolgoztam, nagyon fontos munkájuk az üzemeltető (és talán karbantartó) személyzet képzése. Az erőművek egy része rájuk bízza a munkaerő kiválasztását és betanítását is (az utóbbihoz a helyet viszont, ha tantermi oktatásról van szó, gyakran az erőmű biztosítja, ilyenkor a munkatársaim utaznak). Mégsem lehet azt mondani, hogy személyzeti tanácsadó cégről lenne szó, mert csak ezen az egy területen foglalkoznak a dolgozókkal, és nekem úgy tűnt, hogy talán valamennyire a telefonos lányok is értenek a dolgokhoz, amit az erőműves fiúknak tudni kell. (Amúgy a lányok ott ültek a nagy irodában hárman velem szemben, és volt, hogy egész nap telefonáltak, és majdnem mindenkinek ugyanazt a szöveget mondták el. Hát... ilyenkor örültem, hogy annyira nagyon még nem értek spanyolul, mert ha nem figyeltem rájuk, akkor nem is értettem a nagy részét, és így tudtam dolgozni.) No igen, és az épületen belül van saját vezénylőterem-szimulátoruk, két különböző, amiről már írtam nektek. Oda bizony időnként külföldről is érkeznek operátorok és operátorjelöltek gyakorolni, különösen fejlődő országokból, ahol esetleg még nincsen szimulátor, vagy van, de nem az ilyen típusú erőművi blokké.<br /><br />"Belülről" nehéz bármivel is összehasonlítanom, mivel korábban nem dolgoztam sehol egyfolytában három hétnél többet (a Csodák Palotája, az ebből a szempontból nem olyan, mint egy munkahely, mert ott ritkán látjuk egymást, és mindig csak az emberek egy kis részét), de azért megpróbálok írni róla.<br /><br />Mint minden nagy és nukleáris cégnek, ennek is megvannak a maga mániái: a jelentésem irodalomjegyzéke itt is eltér a valóságtól, mivel az érintett erőmű nem engedte meg, hogy pontosan közöljük a dolgokat. Azt pedig legalább tízszer elmondták (azon túl, hogy kétszer alá is kellett írnom), hogy sehova nem vihetem magammal az erőműtől kapott anyagokat.<br /><br />Elég erős szervezeti kultúrája van. Az épületben mindenkinek látható helyen kell hordani a belépőkártyáját (egyszer ezért rám is szóltak az őrök), ami az állandó munkatársaknak fényképes, ki- és belépéskor pedig lehúzni a kártyaolvasóval. Van külön személyzeti osztály, és mindenkinek egy felelős vezetője ott is. (Azt már elmeséltem, hogy az enyém milyen.) Mindenféle cuccon, ami a cégé, ott a logójuk, még a kártya nyakba akasztós szíján is. A dolgokat általában elég profin intézik, emiatt szerintem a dolgozóknak elég jó dolguk van. Olyan apróságokig, hogy amikor megérkeztem, azonnal elláttak írószerekkel, és lehetett tudni, kinek kell szólni, ha elfogyott. A számítógépet is már előkészítették az informatikai osztályon, és ha gond volt vele, mindig jött a srác még aznap. Amikor elkészült a munkámról a jelentés, csak át kellett adni a sokszorosító csoportnak, ők kinyomtatták és bekötötték. (Színesben, hat példányban, és ők tettek rá egy szép címlapot.) Arról pedig már meséltem, hogy a cégnek saját autóbuszjárata és saját orvosi ügyelete van.<br /><br />Ami nagyon hiányzott, az az étkezés lehetősége volt. Még egy asztal sem volt erre a célra, az automaták előtt sétálgatva lehetett csak enni. (Állítólag októbertől júniusig van saját menzájuk, de nyáron ugye fél háromkor mindenki hazamegy, és otthon ebédel. Szerintem ettől még oda lehetne rakni egy mikrót meg egy mosogatót.)<br /><br />A munkatársak között szerintem igazán jó hangulat van. Lehet, hogy ez Spanyolország jellemzője, de tényleg szívesen dolgoznak (és a szünetekben trécselnek) együtt. (Ha jól értettem, van egy megállapodás szerinti időpont a kávézásra is. :-)) Az újakat mindig szeretettel fogadták, nem csak engem, segítik őket. Velem különösen is rendesek voltak, mikor gondom volt a bankommal, szívesen elkísértek oda munkaidőben, egy másik Rafael (nem a témavezetőm) elvitt a kórházba a saját kocsijával. A témavezetőktől (Rafael és Agustín) különösen sok figyelmet és segítséget kaptam, mindig volt rám idejük, és tényleg foglalkoztak a kérdéseimmel. A főnökök részéről pedig kaptam egy hét szabadságot anélkül, hogy kértem volna, és bármikor elmehettem, ha dolgom volt.<br /><br />Nagyon nagyra értékelik, amit dolgoztam nekik, pedig szerintem nem volt egy nagy durranás. Végül is adatokat kellett átírnom szövegből táblázatba, aztán egyik táblázatból a másikba. Ők viszont azt mondják, hogy már rég meg akarták csinálni, hogy az eredményekkel segítsék az operátorképzést, és hogy igenis meghaladtam a várakozásokat azzal, ameddig eljutottunk. (Vajon mi mindent tudtam volna még elvégezni, ha mondjuk nem lett volna internetem, és egész munkaidőben a munkára koncentrálok? :-) Megjegyzem, a többiek is elég sűrűn kávéztak, dohányoztak, beszélgettek, és nem láttam olyat, hogy valakire ezért szólt volna rá a főnöke. Ehhez képest elég jól megy a cégnek.) Végül is Rafael mondta ki a választ erre a kétségemre: ez a munka, ha otthon bemutatom, egy <span style="font-style: italic;">erőműnek </span>nagyon fog tetszeni, egy <span style="font-style: italic;">kutatóintézetben </span>rámondják, hogy nem rossz, az <span style="font-style: italic;">egyetemen </span>meg azt, hogy hát ez nem túl nagy szám. Pénteken a divízió-igazgató is hívatott, mert miután elolvasta a jelentést, látni akart, és a főnökeimmel együtt megdicsérte a munkámat. Kaptam tőlük emlékbe egy TECNATOM-os mp3-lejátszót. Aztán pedig megkérdezték, kiknek írhatnak ajánlólevelet rólam. Rafael, aki kétség nélkül több volt számomra, mint témavezető, személyesen is adott nekem valamit (ő meg megkapta tőlem a maradék 1 tokaji aszúmat), de ami a legeslegjobban tetszett: mivel látta, hogy nagyon tetszett a szimulátor, és hogy mennyire szeretek fényképezni, elintézte nekem, hogy az utolsó napomon fotózhassak odabent. (Végül én magam nem is fényképeztem, inkább rajta akartam lenni a képeken, a panelekből úgyis csak kevés fért volna bele a képbe ezzel a kis látószögű géppel.) Itt van Rafael, én, és Agustín. További néhány kép a képtárban, a <span style="font-style: italic;">Munka </span>és a <span style="font-style: italic;">SZIMULÁTOR</span> albumokban.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv4JjTSc6j0RcMytKWDf8xpMjiCMeRW3DHLzvIvu_7QiDjG3oHHiVEp_wrtyCqBW8rG11_Do1R67yXLhvL4GiwO14o61GvbUV_CNq5La3BOEGEjx0cH8oDzCeFuA3TDd5pWRCM7SXhwfQ/s1600-h/DSCF4836.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv4JjTSc6j0RcMytKWDf8xpMjiCMeRW3DHLzvIvu_7QiDjG3oHHiVEp_wrtyCqBW8rG11_Do1R67yXLhvL4GiwO14o61GvbUV_CNq5La3BOEGEjx0cH8oDzCeFuA3TDd5pWRCM7SXhwfQ/s320/DSCF4836.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246368102404678818" border="0" /></a>Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-60417939773823416722008-09-15T11:03:00.009+02:002008-09-16T00:06:58.898+02:00Villamayorban és Salamancában PablóvalPablo albérlőtársam már az itt létem közepe felé megígérte, hogy egyszer elvisz a szülővárosába. Szinte minden hétvégén hazamegy, ennek ellenére nem volt könnyű egyeztetni a programunkat, így végül maradt az utolsó hétvége.<br /><br />Raquel is velünk jött. Pablo kocsijával mentünk, ami olyan öreg, hogy hamarosan szét fog esni. Az apja visszafele már nem akarta elengedni azzal az autóval (de aztán mégis azzal jöttünk).<br /><br />Egy Salamanca melletti kis faluban, Villamayorban laknak (kb. azt jelenti, hogy Nagyfalu.) Két bátyja van, és egy öccse, aki még csak kilenc éves, és nagyon aranyos. Már csak ő, Carlos lakik otthon a szüleikkel, de erre a hétvégére valamennyit pont hazajött az egyik bátyjuk is az ő barátnőjével. A család igazi falusi jellegűnek tűnt, bár már nem ilyen környezetben élnek, hanem egy lakóparkfélében. Ők olyanok voltak, amilyennek általában nálunk a spanyolokat elképzelik (de fenntartom azt a nézetemet, hogy némileg pontatlanul) - vendégfogadók, családszeretők, kicsit hangosak.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd8NEkvbHhjR-Dv-4d0y5vg798Yey_dry36U_arLhc0ds6vBvygw9hKHP4A-MGelivUfMQ6cV4hQr3Dm0qjHoYR2eeB4WYXpqxe3xCW3U_kYsPiRya9p5oEaR-GiUwJLUC6KGJKBfe2mk/s1600-h/DSCF4829.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd8NEkvbHhjR-Dv-4d0y5vg798Yey_dry36U_arLhc0ds6vBvygw9hKHP4A-MGelivUfMQ6cV4hQr3Dm0qjHoYR2eeB4WYXpqxe3xCW3U_kYsPiRya9p5oEaR-GiUwJLUC6KGJKBfe2mk/s320/DSCF4829.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189653992973538" border="0" /></a>Salamancának meg ezen a héten volt a fiestája, úgyhogy ez képezte a hétvégi programunk alapját. Nem úszom meg túl sok alvással. :-) A jó az volt, hogy itt nem csak Pablo és Raquel volt a társaság, hanem Pablo gyerekkori barátai, meg iskolatársai is (egy részüket mi vettük fel ott a környéken és vittük be a városba). Egészen jó fej fiatalok voltak.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhutsmdP9X2dAhbi1yVJx9CbatzSBRtiF-tHNCFG8rD2Iy1pxXCPb9CZTn9RjjiBxnv22sGn-cqcuzNIBlrCgh2ao944ze0KPCkE15fb-wHUP6ubVOgPzd7ZrXjbNozEaI1KKNE8o8he7k/s1600-h/DSCF4719.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhutsmdP9X2dAhbi1yVJx9CbatzSBRtiF-tHNCFG8rD2Iy1pxXCPb9CZTn9RjjiBxnv22sGn-cqcuzNIBlrCgh2ao944ze0KPCkE15fb-wHUP6ubVOgPzd7ZrXjbNozEaI1KKNE8o8he7k/s320/DSCF4719.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189350812761266" border="0" /></a>Az éjjeli időtöltésük <span style="font-style: italic;">pinchos </span>volt, szó szerint 'szúrás' vagy 'nyársak', tartalmilag talán 'kóstolgatás'. Rengeteg bódé volt felállítva a belvárosban, és mindenhol kínáltak valamilyen kis falatkákat kenyérrel, valamint italokból is sokféle különlegességet. Volt egy programfüzet is, amiben fel volt sorolva minden bódé, és mindegyikhez 1-1 specialitás. A tevékenység pedig úgy nézett ki, hogy először is összedobtunk egy csomó pénzt, majd körbejártunk, és mindenhol megkóstoltuk a kínálatot (általában lehetőleg nem mind a heten-nyolcan ugyanazt). <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh422dMfvqJwoDUMOwWyRdcIXpJ-RHbMBQC8eDbpWoKjXjJHPcvQNnjodQLQ-2NBHNOGLw9izMFuUrN_mJZnic_POKX0wt57EC2sTBuuil0YCf9zsh-Lk4RW1CxRU2RH0aNq3QSUL67ivM/s1600-h/DSCF4783.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh422dMfvqJwoDUMOwWyRdcIXpJ-RHbMBQC8eDbpWoKjXjJHPcvQNnjodQLQ-2NBHNOGLw9izMFuUrN_mJZnic_POKX0wt57EC2sTBuuil0YCf9zsh-Lk4RW1CxRU2RH0aNq3QSUL67ivM/s320/DSCF4783.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189522136639602" border="0" /></a>Majd következett az értékelés, mindenki adott egy pontszámot 1-től 10-ig (azt hiszem, itt az iskolában is így osztályoznak), amit egyikük átlagolt, majd gondosan feljegyzett a programfüzetbe. Nem értettem teljesen, mikor fogják tudni hasznosítani ezt az információt, talán jövőre, ha ugyanezek a bódék lesznek (a két este különböző bódékhoz mentünk pontozni).<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsBGVUuSXxT3Rfv46X2nyCAZHFBVbie-Ef5XJmB4I88fGDo_56bqCrM7q4VMqqXzwkj0vs1ztCqubd4rz8YvNjWhhvYJV-XdtdZOTR74Bmk7LXM_MDOF2FXDBF6Jp9tWzs3_q58KiazbQ/s1600-h/DSCF4791.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsBGVUuSXxT3Rfv46X2nyCAZHFBVbie-Ef5XJmB4I88fGDo_56bqCrM7q4VMqqXzwkj0vs1ztCqubd4rz8YvNjWhhvYJV-XdtdZOTR74Bmk7LXM_MDOF2FXDBF6Jp9tWzs3_q58KiazbQ/s320/DSCF4791.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189360143459042" border="0" /></a>Ezután általában még átsétáltunk különböző szórakozóhelyekre, hasogatni a dobhártyánkat, aztán valamikor hajnal felé hazamentünk. (Balról jobbra <span style="font-weight: bold;">én</span>, <span style="font-weight: bold;">Pablo</span>, Julia, Sergio, <span style="font-weight: bold;">Raquel </span>és Ana.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMRoE8h9IHG0oKResSipJeuMzsuka-ftSwvRS1uOX7X594L9Nr0Z_-GZt7fn83TGdUdEJsAPyHp4x_DqSE5zOBMjx-hrJ4W8R7qBroQFB7vu1BttiXaI4xIn3tzcaKBUe9xqWFj8TkqBQ/s1600-h/DSCF4746.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMRoE8h9IHG0oKResSipJeuMzsuka-ftSwvRS1uOX7X594L9Nr0Z_-GZt7fn83TGdUdEJsAPyHp4x_DqSE5zOBMjx-hrJ4W8R7qBroQFB7vu1BttiXaI4xIn3tzcaKBUe9xqWFj8TkqBQ/s320/DSCF4746.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189357865030722" border="0" /></a>Szombat délelőtt Pablo elvitte Raquelt valamit elintézni Valladolidba, addig pedig Pablo apjával kimentünk megnézni a kisöccse focimeccsét, sok más szülővel együtt. Jó hangulat volt. A kép közepén kékben, labdáért küzdve Carlos.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXf9JssQavjDE_QSBMqBNcMApwccOHejzwlcDmiObL8UuWyEiMcQRfZiQ52YXzS4IPAEU9FSn7Uwf7SW9tVArSZ6fwRMSkWSKFptxFxN07EwMMjBlN_FVuPwf-_0WjDNC7EUp9FDnIsy0/s1600-h/DSCF4824.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXf9JssQavjDE_QSBMqBNcMApwccOHejzwlcDmiObL8UuWyEiMcQRfZiQ52YXzS4IPAEU9FSn7Uwf7SW9tVArSZ6fwRMSkWSKFptxFxN07EwMMjBlN_FVuPwf-_0WjDNC7EUp9FDnIsy0/s320/DSCF4824.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246189523959229858" border="0" /></a>A maradék időt pedig azzal töltöttük, ha nem otthon néztük a tévét, hogy Pablo barátaival találkoztunk elfogyasztani valamit egy bárban, vagy kutyát sétáltatni, vagy ilyesmi. Többnyire ugyanazokkal, akikkel este a városba mentünk, de a spanyolok nagyon szeretnek így találkozni a barátaikkal. Olyan is volt, hogy ittunk valamit két fiúval, hazamentünk, majd rögtön felhívtunk egy lányt, és vele is visszamentünk ugyanabba a bárba. (A "bár" itt nem ugyanazt jelenti, mint otthon, inkább presszót: van üdítő, kávé, keksz is.)<br /><br />Vasárnap este visszajöttünk Madridba, hétfő az utolsó munkanapom, kedden pedig sajnos nem fogok tudni körbebiciklizni a város körül (nem gyógyult meg eléggé a térdem).<br /><br />A képeket feltöltöttem.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-765039697096537562008-09-11T14:48:00.005+02:002008-09-12T16:31:40.022+02:00Egy régi ismerős és egy sérülés (Egymástól függetlenül :-))Ezek még a múlt héten történtek, de egyrészt sokáig gondolkoztam, leírjam-e egyáltalán őket, másrészt a sérülés miatt nem is volt kedvem a beszámolókkal dolgozni.<br /><br />2-án, múlt kedden érkezett Madridba Török Andi, egy félévre a Complutense egyetemre tanulni. (Aki nem ismeri, annak nem tartok bemutatót. Mármint Andit. De az egyetemről sem tartok.) Lehet, hogy nem is gondoljátok, mekkora változás volt ez nekem. Két és fél hónapon keresztül csak olyan emberek közt zajlott az életem, akiket június előtt nem ismertem, egy olyan helyen, ahol a korábbi barátaim sosem jártak. Aztán most tulajdonképpen véletlenül itt van egy régi ismerős (pedig nem is olyan nagyon közeli), és hirtelen egy kicsit összekapcsolódik ez a két "világ", amelyek között eddig én voltam az egyetlen híd. Valakinek megmutathatom, milyen itt, viszont ő is tudja, milyen voltam én otthon. Ez tényleg nagyon furcsa volt, bármilyen értelmetlennek is tűnik olvasva. :-)<br /><br />Andi nézett magának egy hostelt az első napokra, én meg megígértem, hogy kimegyek elé a reptérre. Mivel este negyed tizenegykor volt a menetrend szerinti érkezése, előző este felhívtam Maribelt (még mindig szabadságon volt), hogy ha netán mégsem találnánk helyet, akkor elhozhatom-e hozzánk, ahelyett, hogy éjszakára az utcán hagynám. Erre Maribel azt mondta: "Micsoda? Nehogy már olyan későn álljatok neki szállást keresni! Kimegyünk az ismerősöd elé együtt, és jöjjön ide hozzánk, aludjon itt matracon, aztán keressen másnap kipihenten szállást!"<br /><br />Aztán az érkezés napján Pablo és a közben már hazaérkezett Maribel csak azért nem vesztek össze azon, hogy melyikük kocsijával menjünk a reptérre, mert Maribel mégiscsak kölcsönadta valamelyik szülőjének az övét. :-) (Amúgy van nagyon <span style="font-style: italic;">frankó </span>távolsági busz a reptérre, legalábbis arra a terminálra, de nem volt biztos, hogy visszafelé elérjük az utolsót.) Pablóval sikeresen megtaláltuk Andit, és hazavittük.<br /><br />Másnap délelőtt Maribel otthon volt (velünk, fiúkkal ellentétben, akik dolgozunk), és nagyon kedvesen segített neki az első lépésekben. Nekem nagyon érdekes volt látni újra egy frissen érkezett embert, aki még sosem járt itt; mert ugye csak napról napra ismertem meg jobban a várost, meg fejlődtem a nyelvtudásban, és így nem is tűnik fel annyira a változás, most viszont látok valakit, akihez tudom viszonyítani az előrehaladásomat, és egészen elégedett voltam. :-) Meg örültem, hogy én is tudtam neki segíteni, mert nekem annak idején annyira rossz volt, hogy nem volt senki, aki egy picit is tudott volna könnyíteni, rövidíteni az alkalmazkodáson.<br /><br />Közben, a leárazások vége felé közeledve, vettem magamnak egy közeli cipőboltban akciós papucsot meg szandált, mert mind a kettő, amit hoztam, tönkrement. A szandálra koncentrálva a papucsra nem figyeltem oda annyira, meg még nem szoktam hozzá eléggé, hogy itt a számozás valamivel kisebb, így otthon azt állapítottam meg, hogy érdemes lenne egy számmal nagyobb papucsot felpróbálni. Másnap visszamentem a boltba. A tulajdonos megnézte a talpát, és megmondta, hogy ezzel az utcán jártam, ezért már nem cseréli ki. Pedig nem hordtam az utcán, igaz, elég sok por rátapadt otthon, meg a teraszra is kimentem vele, de hiába próbáltam megvédeni magam. Mutattam, hogy ott van a matrica a talpon, erre megmondta: "Azt te ragasztottad rá utólag."<br /><br />Hazamentem, jól lemostam a talpát, kiszedtem belőle minden koszt, aztán a következő nap megint visszavittem. Már az ajtóból haza akart küldeni, de nem hagytam magam, megmutattam, hogy azok a kis szálak mutatják, hogy még nem kopott el, meg elétoltam a nyugtát a dátummal, és megmondtam, hogy "Ide figyelj! Én nem akarom visszakérni a pénzemet, sem kárt okozni neked! Azt akarom látni, hogy a nagyobb jobb-e nekem!" (spanyolul... egészen büszke voltam magamra :-)), és egyszer csak meggyőztem. Odaadta a nagyobb párat felpróbálni, és mivel az jobb volt, azt vittem el.<br /><br />Örömömben eléggé siettem haza, az új szandálomban, aminek még nem szoktam meg, hogy simább a talpa, mint az előzőnek. A házunk kapujánál a padló meg márványból van, és olyan régi, hogy fényesre van koptatva, úgyhogy - hatalmasat estem. (Valószínűleg rosszabbította a helyzetet, hogy nem engedtem el a kezemben levő papucsos dobozt.) Nem tűnt úgy, hogy bármi nagyobb bajom lenne, felálltam és mentem tovább.<br /><br />Sajnos nincs vége, de visszatérünk Andihoz. Két napot volt nálunk vendégségben, akkor talált szállást, jó közel az egyeteméhez. A tulajdonosok nagyon igyekeztek éreztetni vele, <span style="font-style: italic;">mennyire sok</span> érdeklődőjük van rajta kívül, de aztán megegyeztek vele (bár nem az eredeti feltételekkel). Pablóval meg Raquellel elfuvaroztuk a csomagjaival együtt (elég messze van az egyetem), megnéztük, kik ezek a jómadarak, aztán elmentünk Andival négyesben vacsorázni. Jó volt.<br /><br />Körülbelül ahogy elköszöntünk tőle, és hazamentünk, elkezdett dagadni a térdem. Másnap már sántítottam. A munkahelyen van orvosi ügyeletünk, lementünk megnézetni. Nagyon kedves doktornő volt. Megvizsgált, aztán azt mondta, hogy mivel a csontom is fáj, és még fiatal vagyok, és a térd épsége nagyon fontos, szaladjak át - na jó, azt inkább ne, de menjünk át a szomszédos kórházba röntgenre. Még céges mankót is kaptam, ha netán csak azzal tudnék visszajönni.<br /><br />Úgyhogy pénteken elérkezett az is, amit igazán szerettem volna kihagyni ezen a nyáron: találkozás a spanyol egészségüggyel. De elég pozitív volt. A kórház hihetetlenül csendes volt (nagyon erősen hangszigetelt ablakok lehettek, és a munkanap meg a szabadságok miatt kevés ember), rendes, és tiszta. Az kevésbé tetszett, hogy a betegnek háromszor kell elmagyaráznia, mi baja, mire kezeléshez jut. Külföldieknek nem ideális.<br /><br />A röntgen szerint minden csontom ép volt, úgyhogy csak a szokásos beavatkozás nélküli otthoni kezelés várt rám: kaptam rögzítőkötést, feltámasztva kellett tartani, négyóránként jeget tenni rá, 8 óránként gyógyszert szedni, és egy hét múlva meglátogatni a háziorvost (még jó, hogy van a cégnek).<br /><br />Hazamentem a munkahelyről korán, és az egész hétvégét otthon töltöttem, nagyobb részt az ágyamban. Szerencsére Pablo itthon hagyta a számítógépét, így nem unatkoztam (annyira). Andi meglátogatott, hogy ne legyek olyan egyedül, és bevásárolt nekem a boltban mindenféle készételt (az alapanyagok meg szépen megromlottak a hűtőben, mert így persze nem tudtam főzni). A keddi ünnepnapra kitűzött biciklizést - a Madrid körüli körgyűrű, búcsúzásként - egy héttel el kellett halasztanom, aminek következtében nem lesz kölcsönbiciklim, és az már munkanap, úgyhogy lehet, hogy kevesen tudnak eljönni, igaz, most kedden is kevesen lettünk volna.<br /><br />Vasárnap azért elmentem a gyülekezetbe, elbúcsúzni az emberektől (mert az utolsó hétvégén Salamancába megyünk Pablóval). Hét közben többször is lementem az orvosokhoz, a kötés helyett most már csak térdvédőt hordok (tök rendesek, gyógyszert is kaptam tőlük, meg ezt a térdvédőt is nekem adták). Reménykedem, hogy meggyógyulok jövő keddre. 60 kilométer a táv...Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-67685631096823250162008-09-10T09:59:00.007+02:002008-09-10T13:08:51.479+02:00Dobosbulik a Retiro parkbanEgy kicsit már meséltem erről, de most leírom az egészet.<br /><br />Vagy két éve nagyon megtetszett a kézidob mint stílus, el is kezdtem játszani, meglehetősen rendszertelenül, és csak úgy a magam örömére. Idén tavasszal nagyon hosszan sérült volt az egyik csuklóm, csak enyhén, de az ütögetéstől kímélni akartam. Körülbelül indulásra gyógyult meg. Ehhez a fajta dobhoz hozzátartozik a szabadtéri közös zenélés, úgyhogy nagyon reméltem, hogy egy ilyen hangulatos déli országban, egy ekkora városban sikerül dobosokat találni. A dobomat viszont képtelenség volt elhozni, nagy és nehéz.<br /><br />Az első hónapban többször is jártam a Retiro parkban, és a végére elég biztosan sikerült megtudni, hogy gyakran vannak dobosok a legkülönbözőbb időpontokban, de vasárnap este gyűlnek össze <span style="font-style: italic;">mindannyian </span>játszani. Ezért aztán elszántam magam, és Madridban az egyik ütősboltban megvettem a legolcsóbb kisdobot (20 euró volt).<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw6YhWFhnzgERPFiWuxMY69HJ-bvpZbTSM646SuC8uP_DqeUNMi6jqmqCdUAoUh9MpJtkssvEKaWaNsMooUy8_I35hklkplaDbJ-KbVrYVG9Xb5l1gF_0U2HxglxgLO7pr9YoJjBcLSJs/s1600-h/DSCF4042.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw6YhWFhnzgERPFiWuxMY69HJ-bvpZbTSM646SuC8uP_DqeUNMi6jqmqCdUAoUh9MpJtkssvEKaWaNsMooUy8_I35hklkplaDbJ-KbVrYVG9Xb5l1gF_0U2HxglxgLO7pr9YoJjBcLSJs/s320/DSCF4042.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5244309072343298290" border="0" /></a>A Retiróban vasárnap esténként tényleg óriási buli van annál az emlékműnél, ami a képeken is látszik, és ahol a kőpárkányra jól le lehet ülni. Volt már részem ilyesmiben a Margitszigeten, de az semmi ehhez képest. Itt legalább negyven-ötven dobos szokott összegyűlni. Akkor kezdődik, amikor az árnyék odaér. :-) (Most ennek már lassan vége, itt is lehűlt az idő, gyakran esik az eső, hamarabb sötétedik, de nyáron ez tényleg így ment minden vasárnap.) Általában már több csoportra kellett oszlanunk, mert az egyik vége nem hallotta volna a másikat. Nem csak dobosok vannak: sokan táncolnak, méghozzá profin, néha voltak mazsorettesek, szalagosok, zsonglőrök, egy bicikliartista és egyéb mutatványosok. Előfordult gitáros, valami fúvós-billentyűs kis hangszer művelője és szaxofonos is. És természetesen rengetegen nézik a produkciót, mivel a dobszó messzire hallatszik, és kíváncsian megkeresik, honnan jön. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinftG3xN4C5XOmecruvhhhLvSh-YgQyG6O8kkoHT5XuCGb3AxL4VQK4pP0IifrSwSeiyDRc8sXNpSIHF6VPo7EnKbUAF62gjhebemOLtrE3wSLs6MKU2hUzkbvS11ZcJJn3OX2tN4bCbA/s1600-h/DSCF4035.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinftG3xN4C5XOmecruvhhhLvSh-YgQyG6O8kkoHT5XuCGb3AxL4VQK4pP0IifrSwSeiyDRc8sXNpSIHF6VPo7EnKbUAF62gjhebemOLtrE3wSLs6MKU2hUzkbvS11ZcJJn3OX2tN4bCbA/s320/DSCF4035.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5244309067928553266" border="0" /></a>Több száz ember szokott összegyűlni, csak úgy örülni az estének meg a nyárnak. Szóval hatalmas buli van. Valószínűleg ez jellegzetes spanyol dolog. Gyerekek is szoktak lenni bőven.<br /><br />Az a jó az egészben, hogy ha már tíz ember dobol, akkor nyugodtan be lehet állni a legkezdőbbnek is. Egyrészt nem neki kell kitalálnia a ritmust, másrészt elég jól vezetik a többiek, végül pedig ha elrontja, nem nagyon hallatszik ki. :-) Ilyen létszámmal már folyamatosan végig lehet dobolni az estét, ha valaki abbahagyja és pihen, a többiek folytatják, vagy jön más.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLVvoSXsA1ZRRRr1QL402u06_rq7tDK1X2Th1Kfm7lMgTcvzkYd-x_2TZnNT79UQgizCQ_N6jDM3SyJasa9UaBxDb0xs4PRZTELT5i9EO7mXN2AxXPJ7KBl8euE57_UuFcBUhb8N0xWK8/s1600-h/DSCF4033.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLVvoSXsA1ZRRRr1QL402u06_rq7tDK1X2Th1Kfm7lMgTcvzkYd-x_2TZnNT79UQgizCQ_N6jDM3SyJasa9UaBxDb0xs4PRZTELT5i9EO7mXN2AxXPJ7KBl8euE57_UuFcBUhb8N0xWK8/s320/DSCF4033.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5244309066977176674" border="0" /></a>A társaság... hát... nem valami úri. Vannak bőven fogatlanok, részegek, hajléktalan kinézetűek, és szinte minden dobos szív valamit, nem is nagyon szeretném tudni, hogy pontosan micsodát (marihuána biztosan van). A felük sem lehet spanyol, vannak afrikaiak, dél-amerikaiak, indián kinézetűek. (A nézők már inkább hazaiak.) Ennek ellenére a közbiztonság nem rossz, a rendőrök nagyon jól tudják, hogy ilyenkor mindig összegyűlik ott a tömeg, és folyamatosan járőröznek négyen.<br /><br />Minden vasárnap kimentem, ha éppen Madridban voltam. Viszont az egyetlen, aki az ismerőseim közül eljött velem bulizni, az Tina volt, az amerikai jeltolmács-gyerekvigyázó lány. (Egy brazil fiú akart még, de a spanyolok közül senki.) Neki köszönhetem, hogy egyáltalán vannak fényképeim meg videóim, mert egyedül nem mertem kivinni ilyen helyre a gépemet.<br /><br /><div style="text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dx6C1Mqxg3R8HplJOdky385wWbSsjfkITe7j0sIgBsNUkU8vT6DXnup3xm6bWFgZ7P2jAug6SEBR2vxhuRBjQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br />További képek és videók a képtárban. (Augusztus 24-et állítottam be az album dátumának - akkor készültek a képek -, úgyhogy jóval hátrébb került az albumok között.)<br /><br />Ezen a héten sikerült egész szerencsésen el is adni a dobot. Visszavittem a boltba, ahol nem veszik meg, de árulják, és ha sikerül eladni, a pénz 70%-át megkapom. Éppen megállapodtunk az eladóval, hogy mennyiért kínáljuk, hogy egy héten belül biztosan elkeljen. De egy ember, aki közben éppen egy 100 euró értékű dobot vásárolt, meghallotta, miről beszélünk, és azt mondta: "Micsoda? Tizenkét euróért? Kérem azt is." Így rögtön megkaptam a pénzt, és a boltos is egy kicsit nagyobb részt adott nekem, mert nem kellett túlságosan sokat fáradoznia az eladással. :-)<br /><div style="text-align: center;"><br /></div>Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-43566822693090326572008-09-05T18:36:00.013+02:002008-09-16T00:04:58.403+02:00Fiesta San Sebastián de los ReyesbenSpanyolországban minden városnak van egy körülbelül egyhetes ünnepsége. A dolog viszonylag önmagáért van, szóval annyi a lényeg, hogy az emberek kimehessenek az utcára, és boldogan egymással tölthessék az időt. Hagyományosan a munkahelyek is bezártak ilyenkor (kivéve a TESCO, McDonald’s és kínaibolt-jellegűeket, bár már említettem, hogy az első itt szerencsére nem létezik); ma és itt nálunk a helyzet kicsit bonyolultabb, a főváros közelsége miatt például az én munkahelyem, és több másik itteni is Madrid munkarendjét követi, legvalószínűbb, hogy az ügyfelek miatt. (Hogy mi az, hogy egy város munkarendje? Az, hogy Spanyolországban nem csak országos szinten léteznek munkaszüneti napok, hanem települési, körzeti (<span style="font-style: italic;">comunidad</span>), és talán megyei (<span style="font-style: italic;">provincia</span>) szinten is. Ilyenkor az érintett területen ugyanúgy nem dolgozik senki, mint egy rendes vasárnapon, csak a távolsági közlekedésben marad az egyébként érvényes menetrend.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gsOeuNdmaICAW3WmV_4U61V_2Zf101XneBBnb86IYMemE-BO6tsY_JcXo42wQLwZhwOxfXjhiwLxGzlW1QR_27CG1nmoVlCzZUrfpNe0MZhyZfjqilF9_204pozMWR4KnCKVMHRWojo/s1600-h/DSCF4137.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gsOeuNdmaICAW3WmV_4U61V_2Zf101XneBBnb86IYMemE-BO6tsY_JcXo42wQLwZhwOxfXjhiwLxGzlW1QR_27CG1nmoVlCzZUrfpNe0MZhyZfjqilF9_204pozMWR4KnCKVMHRWojo/s320/DSCF4137.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242577705626627906" border="0" /></a>Az alaphangulat abból áll, hogy az emberek az utcán vannak, éjjel és nappal, beleértve a kiskorúakat is; sokan erre az időre készített ruhákat viselnek. Esznek-isznak, esetleg táncolnak, beszélgetnek, elmennek a programokra. Aludni nem nagyon szoktak ilyenkor. Azok sem, akik mégiscsak dolgoznak.<br /><br />Az ünnepnek mindig fontos része a nevezetes <span style="font-style: italic;">encierros</span>, amit én talán bika elől futásnak fordítanék. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkWTpOAXlCbS5mHh8YzISE6nX_vrkqDTYes4IhRUamJxVR4SrgRWo0LerNFihnGpxNJ9tyjpiABZYi1IyLLLxICzPjrbs0rkpCSJMlqUaBx_4U6gCI5B3EzaU14KcT74gNfXVZ5oKGfDM/s1600-h/DSCF4192.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkWTpOAXlCbS5mHh8YzISE6nX_vrkqDTYes4IhRUamJxVR4SrgRWo0LerNFihnGpxNJ9tyjpiABZYi1IyLLLxICzPjrbs0rkpCSJMlqUaBx_4U6gCI5B3EzaU14KcT74gNfXVZ5oKGfDM/s320/DSCF4192.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242577709831724178" border="0" /></a>Minden reggel korán egy kijelölt pálya elején szabadon eresztenek néhány feldühített bikát, és egy nagy tömeg ember végigfut a pályán azzal a céllal, hogy közben minél közelebb kerüljenek a bikához, de mégse öklelje fel őket. Aztán a bikák többségét „valószínűleg nem engedik vissza a mezőre”, ahogy Kata (ösztöndíjas sorstársam) nagyon diplomatikusan megfogalmazta. Itt is egyikből bikaviadal, másikból talán ebéd lett, nem tudom. Ez a szokás egyébként szintén nagyjából önmagáért van, de hihetetlenül népszerű, úgy kell visszatartani azokat, akik nincsenek megfelelő fizikai állapotban, hogy ne vegyenek részt a futásban, és mindig óriási tömeg nézi, biztatja és fényképezi őket. Utána a fotókat és videókat felteszik az internetre, meg a boltokban kiragasztják őket, és együtt keresgélik magukat a képeken. Ennek a „sportnak” is vannak különböző ügyességi szintjei, trükkjei, és hivatásos művelői, néhányat meg is hív ezekből ilyenkor az önkormányzat. (Megjegyzem, hogy bár Spanyolországban minden élethelyzetben elég kiegyenlített a nemek aránya, vannak buszvezetőnők, dobos lányok, sőt még atomerőmű-operátornők is, ebben az életveszélyes szórakozásban mégis szinte kizárólag férfiakat láttam részt venni. :-)) Bizonyos városokban annyira „jó” szokott lenni az encierro (hogy mitől lesz egyik jobb, mint a másik, azt én végképp nem értem), hogy még az országos tévékben is megemlítik a hírekben; a legfontosabb ilyen hely Pamplona (ott júniusban volt), de a mi San Sebastiánunk sem jelentéktelen, tőlünk is játszottak be felvételeket. Egyébként minden városban van, vagy legalább volt <span style="font-style: italic;">Plaza de Toros </span>(Bikák tere), ez a futás célpontja, ahol régen a bikapiacot tartották, és egy kisméretű stadion homokkal a viadaloknak. Egy munkatársam, Agustín szerint (aki Rafaelt, a témavezetőmet helyettesíti, mikor nincs itt - amúgy róluk is tettem fel képeket a <span style="font-style: italic;">Munka </span>albumba -, és itt is lakik, nem csak itt dolgozik) ez a szokás arra való emlékezés, ahogy régen napkeltekor vitték a bikákat a piacra.<br /><br />Pablo (albérlőtársam) mesélte, hogy a barátnője városában volt az idei fiestán, és ott nem volt olyan szigorúan kijelölve és felügyelve a futás útvonala, így a végén a bika szépen felemelte a kaput és továbbrohant. Az emberek menekültek előle, bebújtak az autók mögé, de a bika odament, és a szarvával elkezdte emelgetni az autót. Végül nem tudta felborítani, de a tulajdonosa nem nagyon örült a történetnek. (Mármint az <span style="font-style: italic;">autó </span>tulajdonosa.) Egy másik bika meg, egy különösen belevaló példány, a viadal előtt a stadionban majdnem kiugrott a korlát fölött a nézőtérre. Ott is sok üres ülőhely lett hirtelen a megfelelő szektorban, aztán máshol is, mert több helyen is méregette a szemeivel a kerítést.<br /><br />Nekem elég rosszul alakult az itteni fiesta, amit a múlt héten (augusztus 24-31.) tartottak. Ugyan arról volt szó, hogy Pablóval meg Raquellel (a barátnője) majd együtt megyünk, de Pablo apja hirtelen megbetegedett, és ő ezért az érintett múlt hét elején gyorsan hazament. Bár édesapja gyorsan gyógyult, már nem jött vissza. Raquel egyedül lehet, hogy már nem annyira akart volna velem jönni, de végül el is ment Madrid környékéről valamiért ő is.<br /><br />Így teljesen egyedül csak egy programfüzet maradt nekem. Közben ez volt az utolsó hét, mikor még volt bérletem a madridi tömegközlekedéshez, ezért igyekeztem mindent elintézni odabent, amit még akartam. Beleértve a főváros megnézését is, amiről már beszámoltam. És a Granadába való utazásra is elő kellett készülni. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2kqWGUrmPQndwzHwf5HvH8Z6tdnKHsGPrNl0qQ-OvjuEbvkdtFtUPK_5nOMOwWSGJXSPDyPACH0mBb7qtF1GGDx0iQVSrlfrqMgz4E0B2Vc6G2R-7BezW2cXwmVhXo7f1yqxvJKAdA4/s1600-h/DSCF4162.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2kqWGUrmPQndwzHwf5HvH8Z6tdnKHsGPrNl0qQ-OvjuEbvkdtFtUPK_5nOMOwWSGJXSPDyPACH0mBb7qtF1GGDx0iQVSrlfrqMgz4E0B2Vc6G2R-7BezW2cXwmVhXo7f1yqxvJKAdA4/s320/DSCF4162.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242578139875811874" border="0" /></a>Végül csak egy bikafutásra mentem el, meg az említett Augustín munkatársam meghívott egy tényleg frankó tűzijátékot megnézni a családjával, szerda este, bár lehet, hogy erre nem tanácsos semmit se épp <span style="font-style: italic;">frankó</span>nak nevezni, legalábbis ha pozitívan szeretnél nyilatkozni róla. Ingyen kaját is osztottak, de sajnálatos módon kilenckor (munkaidőben), és elég kis adagokat. A koncertekre, színielőadásokra már nem tudtam eljutni, ezeken kívül a többi meg nem érdekelt, főleg egyedül nem. Sajnos inkább annyi maradt meg az egészből, hogy bokáig jártunk a szemétben, nagyon gusztustalan volt az erre az időre felépített kirakodóvásár és vásári vidámpark, és hogy semmiképp nem lehetett aludni. 8-kor kezdődtek az encierrók, durrogtatással (hogy a bikáknak legyen kedve futni), és éjfél körül szinte minden nap tűzijáték zárta a napot. Az emberek még utána is bőven kint voltak az utcán és élték az életüket. Az volt a szerencsém, hogy nem volt senki a lakásban rajtam kívül egész héten, így a meleg miatt a szobám ajtaját nyitva hagyhattam éjszakánként, és nem az ablakomat kellett...<br /><br />További képek a képtárban.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-22760942417561450742008-09-04T14:20:00.008+02:002008-09-05T19:47:22.558+02:00Újabb CouchSurfing-élmények 2: GranadábanGranada egy nagy múlttal rendelkező város a félsziget déli részén. Fekvése miatt természetesen a IX-XVI. században leginkább arab kézen volt. A mórok a visszahódításkor sem tűntek el, ebben a városban mindig is két kultúra élt együtt. Az egyik hegyen van egy főleg az arabok által épített erőd és palota, a Világörökségbe tartozó <span style="font-style: italic;">La Alhambra</span>. Ezt magyarok és spanyolok egyaránt ajánlották, hogy nézzem meg, de persze nem csak ez az egy látnivaló van.<br />A nagyon pozitív valenciai tapasztalatok után ismét a <span style="font-style: italic;">CouchSurfing </span>rendszerrel kezdtem szállást keresni. Most is találtam egy David nevű fiút, aki tudott fogadni, mert a korábban bejelentkezett vendégei visszamondták az érkezésüket.<br /><br />A vasúti jegy ezúttal már négyszer annyiba került, mint a busz, úgy látszik, errefelé a vonatozás valami luxus.<br /><br />Mikor már nagyjából mindennel elkészültem, kaptam egy üzenetet Davidtól, hogy váratlanul el kell utaznia a hétvégére, de a lakótársának, Daninak szólt, hogy jövök. Ez így igen izgalmasnak ígérkezett – az ember az interneten kiválasztott szállásadó miatt is izgul egy kicsit, hogy milyen lesz vele, hát még valakivel, akiről semmit se tudok, és lehet, hogy fogalma sincs, mi az a CouchSurfing, vagy esetleg éppen hogy már nagyon elege van David vendégeiből. Mindegy, elindultam péntek reggel, úgyis nehéz lett volna visszaváltani a buszjegyet.<br /><br />Megérkeztem. Dani otthon volt. Egy sérülés miatt sínben volt a karja, és, bár már gyógyulófélben volt, a napok nagyobb részében feküdnie kellett. Felesleges volt úgy aggódni: ő is CouchSurfing-tag, nagyon szereti a vendégeket; sőt, még kulcsot is kaptam a lakáshoz, a szabad asztali számítógépen használhattam az internetet, mindenből ehettem, ami a konyhában volt, és a biciklit is felajánlotta, amit egy korábbi lakó hagyott ott lakattal együtt, és most köztulajdon a két lakónak és vendégeiknek. Más kérdés, hogy hamar kiderült, hogy azt már ellopták, de azért ez nem akármilyen fogadtatás volt.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Sacromonte</span><br /><br />Az Alhambrába már Madridban megvettem a jegyet szombat délelőttre, mert nagyon népszerű, és a helyszínen túl hosszan kell sorban állni, főleg hétvégén. Dani ajánlott egy Sacromonte nevű hegyet sétálni, oda mentem fel ezen a délutánon. Hagyományosan cigányok lakóhelye, de olyanoké, akik sikeresen beilleszkedtek a kultúrába: fehérre meszelt jellegzetes kis házakban laknak, és jól megélnek a flamenco-zenélésből és -oktatásból. (A flamenco egy arról a környékről, Andalúziából származó szenvedélyes, gitáros-tapsolós, vegyes eredetű tánc és zenéje. Mindjárt meglátjátok.)<br /><br />Szerintem fantasztikus volt az a környék. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhImwWknKtP9GQUq8V3OmvF4zStqFpgRhVXw_SH0RRNhrrMHuGJp0pTI8_qRmQgLjU5OKpvq0aWtgWS8s6lWnHqkWoqjsun5LhveHcsFHZ-4xRj7ELXeN2kD5i6D4NVRDmRiSyOR-efP6Y/s1600-h/DSCF4336.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhImwWknKtP9GQUq8V3OmvF4zStqFpgRhVXw_SH0RRNhrrMHuGJp0pTI8_qRmQgLjU5OKpvq0aWtgWS8s6lWnHqkWoqjsun5LhveHcsFHZ-4xRj7ELXeN2kD5i6D4NVRDmRiSyOR-efP6Y/s320/DSCF4336.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242140688510263794" border="0" /></a>Nehéz szavakkal elmesélni, de ezek a házak kicsit olyanok, mintha a cement úgy „lefolyt” volna a hegyen, szabálytalan-görbe alakúak, összeérnek. Spanyolul nem is háznak, hanem barlangnak (cueva) hívják őket. Mindenhol szólt a flamenco, általában felvételről, de előfordult élő is. Voltak szép nagy kaktuszok.<br /><br />Egy téren, ahol különösen jó a kilátás a városra és az erődre, sok ember gyűlt össze (egy mediterrán városban nagy csoda lenne, ha este nem történne meg ez), egy igen színvonalas flamenco-banda elkezdett zenélni. Tetszett, csak eléggé az adományokra hajtottak. Először nem is akarták engedni, hogy lefényképezzem őket Alhambra-háttérrel (csak adott pénzösszegért), úgyhogy megvártam, amígy jó nagy tömeg gyűlt össze körülöttük, és már mindenki fényképezett, és akkor készítettem el ezt a videót.<br /><br /><div style="text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyryvzLUEezQ6_-pyY9kQdlnzY8QCj5culGzSDuAo4pTcZXAQ-SqKSVreqOgQ0k5Y9jLbmboBJu4gk7vW7_qg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><br /></div><br />Visszafele szabályosabb házacskák, viszont továbbra is szűk, görbe kis utcák között vezetett az utam. Igazi mediterrán hangulat.<br /><br />Mikor hazaértem, Dani egy ismerőse éppen nála volt látogatóban, megmutatni a nyaralása fényképeit, meg felvidítani kicsit. Készítettünk vacsorát, beszélgettünk.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">La Alhambra</span><br /><br />Szombat délelőtt felsétáltam az erődhöz. Három fő megnéznivaló van benne, a vár (<span style="font-style: italic;">Alcazaba</span>), a szultán szállása (<span style="font-style: italic;">Generalife</span>), és a <span style="font-style: italic;">Nazarí</span> dinasztia (sajnálom, de nem tudom, hogy van-e magyar változata a nevüknek... :-( ) palotája, ami annyira népszerű, hogy a belépésre időpontot kell foglalni. Nekem elég korai belépés jutott, úgyhogy először ezt néztem meg, aztán a másik kettőt. V. Károly császár is építtetni kezdett egy palotát a falakon belül, de sosem fejezte be és nem lakott ott.<br /><br />Csodáltam az arab építészetet. Jellegzetesek a vékony oszlopok, árkádok, de inkább az nyűgözött le, hogy milyen apró minták vannak mindenhol kifaragva a falakon, kupolákon. Mind a két palotában jellemző, hogy kevés a zárt tér, inkább árkádos udvarok vannak, csodaszép kertekkel, szökőkutakkal.<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGjuudZjCt3kiarO9ccloQn6gjZzDqO_7oXqCEamInKTuCgBLlbMet3vXiZ3tuiQpZ1egXEs8CV97lGMe740ZLWdLh0GE0hZQ-cD8-7qIKIFqzYd4qW55VbGsNoN92JGK_fg9HiUcOidw/s1600-h/DSCF4499.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGjuudZjCt3kiarO9ccloQn6gjZzDqO_7oXqCEamInKTuCgBLlbMet3vXiZ3tuiQpZ1egXEs8CV97lGMe740ZLWdLh0GE0hZQ-cD8-7qIKIFqzYd4qW55VbGsNoN92JGK_fg9HiUcOidw/s320/DSCF4499.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242141119839351602" border="0" /></a><br />Nekem bizony sokkal jobban tetszett, mint a nyugat-európai paloták és kastélyok az aranyozott bútorokkal, csillárokkal, szőnyegekkel, festményekkel. Ha király lennék, sokkal inkább ilyet építtetnék magamnak. Persze hozzá kell tenni, hogy ezen az éghajlaton jól kihasználhatók az ilyen terek egész évben (érthetőbben: nem esik annyit az eső :-)), nálunk kevésbé.<br /><br />Az idegenvezetés viszont katasztrofális. <span style="font-style: italic;">Semmi</span> nem volt kiírva semmilyen nyelven, csak a termek nevei, térképet vagy hasonlót sem adtak, és mivel én a már megvásárolt jeggyel egy oldalsó kapun jöttem be, hogy a Nazarí-palotával tudjak kezdeni, kérdezni sem lehetett, csak biztonsági őrök voltak. Mikor a Nazarí-palotából kilépve már jó ideje kószáltam fel-alá, nem tudva, hol vagyok, inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a pénztárakhoz. Térképet ott is csak azoknak adtak, akik 4-6 euróért kértek egy kis készüléket, amin hanganyag formájában rajta van minden tudnivaló az egyes pontokról. Kifizettem, és a maradék részeket már így néztem meg, így már sokkal több értelme volt. (Még idézeteket is rámondtak a felvételre oda tartozó irodalmi művekből.) Nagyon rossz ötlet, hogy csak egy helyen lehet ezekhez a beszélőkhöz hozzájutni, és az se szép dolog, hogy további pénzt kell fizetni, ha érteni akarsz bármit is.<br /><br />Honlap (spanyol, angol, francia): <a href="http://www.alhambradegranada.org/">http://www.alhambradegranada.org/</a><br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Turistaélet Daninál</span><br /><br />Most már látom, hogy az aktívabb CouchSurfinges emberek lakása ilyenkor nyáron olyan, mint egy turistaközpont. Danihoz is vártunk már szombat reggelre két német lányt. Csak kora délután érkeztek meg, mikor én éppen Alhambráztam, és mire ideértek, az egyikből lengyel lett (bár Németországban él), a másikból szerb és fiú. Madridból az éjjel 1:30-kor induló busszal akartak jönni, de 3 perccel lekésték, és az éjszakát az utcán töltötték, így nem voltak valami jó állapotban, mikor találkoztunk. Egyébként mindketten egy önkéntes-táborban voltak Madridtól kicsit délre, beteg embereknek segíteni, aztán most utaznak egy kicsit.<br /><br />Érdekes volt velük ez a majdnem egy nap. Ugyanis Dani, mint írtam, ágyban feküdt, és egész nap csak internetezni vagy beszélgetni tudott. Ő befogadott minket, mi meg segítettünk, főztünk, takarítottunk neki, amikor éppen nem várost néztünk. Szombat délután bevásároltunk hármunk pénzéből, és este főztünk magunknak és Daninak paprikás krumplit. A <span style="font-style: italic;">tinto de verano</span> nevű italhoz a vörösborba (az összeset felhasználva) az én hibámból először véletlenül vizet kevertünk a szükséges szénsavas üdítő helyett 1-1 arányban, úgyhogy nem lett valami erős. :-) Aztán Danival vacsoráztunk a szobájában, hogy ne érezze olyan egyedül magát, és mindenki mesélt kicsit az életéről. Nagyon tetszett az egész! Soha többet nem megyek szállóba! :-)<br /><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHh7rNSuoAiWGWz6ao2wq-EAfgBIiDHCQcCkgWSvKmJUDtvrr4omXGBQVuKS2qHS5xikYxu5_A2EEc_XuQLx9zKf6k8e1FvLQK1g1a8zmqMaFd7qQPz9-fa3ldJA3bUZWR0BnDqfWgSK8/s1600-h/DSCF4598.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHh7rNSuoAiWGWz6ao2wq-EAfgBIiDHCQcCkgWSvKmJUDtvrr4omXGBQVuKS2qHS5xikYxu5_A2EEc_XuQLx9zKf6k8e1FvLQK1g1a8zmqMaFd7qQPz9-fa3ldJA3bUZWR0BnDqfWgSK8/s320/DSCF4598.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242141124901855522" border="0" /></a><span style="font-style: italic;font-size:85%;" >Balról jobbra: Dani, Asia, Djordje és én</span><br /></div><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Tudományos Park</span><br /><br />Meghallottam, hogy itt is van egy tudományt népszerűsítő intézmény. Mivel Dani csak tanácsokat tudott adni, de helyekre elvezetni nem, inkább ezt az egy programot választottam szombat estére. (A főzés előtt. :-))<br /><br />Elég nagy felhajtást csaptam a valenciai tudományos múzeum körül, hát most már sajnálom, mert ez szerintem sokkal jobb, sokkal interaktívabb volt, bár kisebb, és láthatóan régebbi. Itt sem csak fizika volt a téma, bőven volt biológia, csillagászat, matematika, egyéb is. Rengeteg kisebb kiállításból állt. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTtGSzHlqzDWFqunUcWYs-mPsy1Hxw8UnbonWpeHlb37f7QUdtWrRkREdXGyrPMECI9gPFwEqjZiafBhJWAcOrF_zoWXAExTpJYTv8_peM3njn2TEsCGFrIjDCmBI5o7TXKmlR-0d0Knc/s1600-h/DSCF4510.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTtGSzHlqzDWFqunUcWYs-mPsy1Hxw8UnbonWpeHlb37f7QUdtWrRkREdXGyrPMECI9gPFwEqjZiafBhJWAcOrF_zoWXAExTpJYTv8_peM3njn2TEsCGFrIjDCmBI5o7TXKmlR-0d0Knc/s320/DSCF4510.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242140951719286306" border="0" /></a>Kint, a bejárat előtt máris van egy játék (mellette leírással): egy soktonnás márványtömb, amit vízágyon, kiküszöbölve a súrlódást, egy ujjal is lehet forgatni. (Nagy ötlet, nyugodtan kint lehet hagyni a közterületen: a súlya miatt ellopni lehet, és nincs semmilyen kiálló sarka, amit le lehetne törni. Esetleg összefirkálni lehet.) És nagyon figyelemfelkeltő. Hasonlóan a pénztár után rögtön elhelyezett Foucault-ingához, aminek megfigyeled a lengési síkját, mikor bejössz, és amikor indulsz haza, elcsodálkozol, hogy közben elfordult alatta a Föld.<br /><br />A belső udvaron van egy csoport játék az energiaforrásokkal kapcsolatban. Te eresztheted rá a vizet a vízkerékre, te fordíthatod a napelemeket a Nap felé, stb.<br /><br />Napernyő alatt kirakókkal, logikai játékokkal, ördöglakatokkal lehet játszani.<br /><br />Kis területen bemutatják mindenféle erdő növényeit, talaját. Néhány játék a növények magjainak terjedésével ismertet meg. Egy Növénylabirintusban, átlátszatlan sövényfalak között (ez egyébként nagyon népszerű kertdíszítő elem errefelé) a sövény elé ültetett, kitáblázott kisebb növények fajtája alapján találhatod meg a helyes utat. Egy másik szabadtéri installáció az olajfát és az olívaolaj készítését, történelmét mutatja be. Az évgyűrűket bemutató fatörzs mellett néhány vitrinben a faanyag sokféle felhasználására adnak példákat.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRSNUwOpMmKzadVy1r-JRnjB0Duxm1HRd4TyYih7JLGhijkUPi1qW0dUske0qPUbvMlUMRxUuc2cmlHLwi5KDaROHdoFL3mFJJR5mujL06woDNOZKRwKsasSWqB2Tl1NoSLCgFNqwgKV4/s1600-h/DSCF4526.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRSNUwOpMmKzadVy1r-JRnjB0Duxm1HRd4TyYih7JLGhijkUPi1qW0dUske0qPUbvMlUMRxUuc2cmlHLwi5KDaROHdoFL3mFJJR5mujL06woDNOZKRwKsasSWqB2Tl1NoSLCgFNqwgKV4/s320/DSCF4526.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242140695587571298" border="0" /></a>Van egy trópusi Lepkeház, elég kis alapterületű, olyan klímát hoznak létre, hogy a trópusi lepkefajokat tartósan csodálhassák gyerekek és felnőttek. Amúgy törődnek is velük, egy kis szobában egy alkalmazott éppen mindenféle felszereléssel babrálta (gondolom) a lepkebábokat. A park egy félreeső sarkában „szelídített” ragadozó madarakat mutatnak be madarászok.<br /><br />Új elem a Déli-sark kutatását bemutató épület, amit sajnos nem volt időm végignézni, de ez is nagyon interaktív, pontokat lehet gyűjteni, és aztán még otthonról, interneten is folytatni az Antarktisz meghódítását. Egyébként a túra azzal kezdődik, hogy beviszik a látogatókat egy –10 fokos szobába. Abszolút testközelbe hoznak mindent!<br /><br />Vannak fizikai játékok is: egyensúllyal, hanggal kapcsolatosak. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwKXAyhRcwJNp0JItzHh-dsKfCxWlaUkR-R-3_Vv6Gw_uejWGUH0KZ2t_n0xLlFYeyAq1SbKS864pxjdFE-uHxl11n71JV-IjPbMSQPG3Sm0S1oqOeZzp64zuHkZ6JBPhqJ6BpTRK98M/s1600-h/DSCF4557.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwKXAyhRcwJNp0JItzHh-dsKfCxWlaUkR-R-3_Vv6Gw_uejWGUH0KZ2t_n0xLlFYeyAq1SbKS864pxjdFE-uHxl11n71JV-IjPbMSQPG3Sm0S1oqOeZzp64zuHkZ6JBPhqJ6BpTRK98M/s320/DSCF4557.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242140954294130610" border="0" /></a>Egy csúcs ötlet a csatolt rezgéseket játékos módon bemutató kettős hinta. (Ez egy nagyon bonyolult téma, úgyhogy a leképezése a gyerekek nyelvére díjnyertes dolog: a hinták oda-vissza átadják egymásnak a lendületet, először az egyik leng, aztán fokozatosan egyre inkább a másik, mialatt az első megáll stb.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZocKe2h5kDhOen0UQBPovfe069gw38KbMR6JM84y1x_FzUPtz7-I11YYUWF4TwulYTUwsPPcsMBUvJAtom7s_lBrr_XFOns18ab__76YSwBxW4fDyigoMKrXsdDpZq2b-p00OIx391Q8/s1600-h/DSCF4553.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZocKe2h5kDhOen0UQBPovfe069gw38KbMR6JM84y1x_FzUPtz7-I11YYUWF4TwulYTUwsPPcsMBUvJAtom7s_lBrr_XFOns18ab__76YSwBxW4fDyigoMKrXsdDpZq2b-p00OIx391Q8/s320/DSCF4553.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242141985702201154" border="0" /></a>Egy toronyból meg lehet nézni a várost. A Nap járásával kapcsolatosan is sok kézzelfogató eszközt felépítettek, van például egy korrigált napóra, ami tényleg mindig a percre pontos időt mutatja.<br /><br />Az egyik épületben planetáriumot üzemeltetnek, ahova sajnos külön belépő volt, de azért megnéztem a vetítést.<br /><br />Végül a fizikai törvényeket bemutató teremmel fejeztem be a látogatást. Van <span style="font-style: italic;">Táncoló labda</span> (<span style="font-style: italic;">Bernoulli </span>törvénye), viszkozitás buborékokkal (<span style="font-style: italic;">Stokes</span>), felhajtóerő (<span style="font-style: italic;">Arkhimédesz</span>), csigák és egyéb egyszerű gépek, áramköröket lehet összerakni, itt is van hídépítés kis téglákból és tenyerek közötti galvánfeszültség. Hosszú lenne mindet leírni, hogy működik, a fényképek mindent elmondanak.<br /><br />Erre az intézményre is jobb lett volna, ha több időt tudok szánni, de ezt majdnem mindenről elmondhatom. Azért hazafelé megállapítottam, hogy a kellemes hangulat jelentős részét itt is az adja, hogy az éghajlat miatt a kiállítás nagy része szabadtéri lehet.<br /><br /><span style="font-style: italic;">Parque de las Ciencias</span> (spanyol, angol, francia): <a href="http://www.parqueciencias.com/">http://www.parqueciencias.com/</a><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDNoIFKsppFjbHzSKf4wptlidnA9v1PJiPySrj4eiQg2XwfnK0SlUQEcy9rY6B4iMPt7jB_7gPePrp4gDbWz1IW_6J0Kz9XSkZxd9T_QeBhCECXf0ls1nXuAzxnnBgYHuE5M2OBcr4Rg/s1600-h/DSCF4590.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDNoIFKsppFjbHzSKf4wptlidnA9v1PJiPySrj4eiQg2XwfnK0SlUQEcy9rY6B4iMPt7jB_7gPePrp4gDbWz1IW_6J0Kz9XSkZxd9T_QeBhCECXf0ls1nXuAzxnnBgYHuE5M2OBcr4Rg/s320/DSCF4590.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242140702372971426" border="0" /></a>A szállásra visszafele gyalogolva pont találkoztam a <span style="font-style: italic;">Vuelta a España</span> kerékpáros körversennyel. (Alig tudtam keresztezni az útvonalat.)<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Ami nem tetszik Spanyolországban...</span><br /><br />Nos, úgy tűnik, Granadában az emberek nem alszanak. Ezt Dani is megerősítette. Egész éjjel élték az életüket és kiabáltak az utcán (megjegyzem, nappal rengeteg volt a turista, könnyen lehet, hogy éjjel sem a helyiek hangoskodtak), és amikor vasárnap reggel 8-kor felkeltem, a vendéglátóhelyek továbbra is nyitva voltak, és az emberek jártak-keltek. Én az utcára néző nappaliban egy nem túl kényelmes kanapén aludtam, vagyis próbáltam aludni. A kukásautó itt San Sebastián de los Reyesben is este háromnegyed tizenkettőkor jön, ott viszont egész éjjel körbejárt. Amikor elment, akkor pedig jött a locsolóautó. Dani úgy gondolja, hogy a környéken biztosan nem lakik semmilyen fontos ember, mert akkor már elintézték volna, hogy ne ilyen korán takarítsák az utcát.<br /><br />Mindez a San Sebastián de los Reyes-i egyhetes fiesta (városi ünnepségek – következő bejegyzés témája) után volt, ahol szintén nem hagytak aludni egész héten, és ahonnan igazából pihenni szerettem volna elmenekülni Granadába.<br /><br />Mikor hazajöttem, mondták a munkatársaim, hogy ja igen, persze, a spanyolok nem szeretnek aludni. Ha olyan nagyon pihenni akarok, arra van a <span style="font-style: italic;">siesta </span>(délután 2 és 5 között a boltok bezárnak, az emberek visszamennek az utcáról a lakásukba, de ők akkor se alszanak, vagy csak nagyon rövidet; pihennek, nem csinálnak semmit.)<br /><br />Az egész utazásról bőven tettem fel képeket a képtárba.<br /><br />A városunk fiestája nagyjából egyszerre volt a fenti dolgokkal, vasárnap lett vége, következőnek arról fogok írni egy kicsit.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-56554518303282102572008-09-02T14:08:00.006+02:002008-09-02T14:32:32.675+02:00Újabb CouchSurfing-élmények 1: madridi városnézés és vacsoraA valenciai bejegyzésben részletesen meséltem a <a href="http://www.couchsurfing.com/">CouchSurfing</a> hálózatról, amelynek lényege, hogy egyszerűen és olcsón találhass szállást, idegenvezetést, időtöltést, de ezeknél sokkal inkább: <span style="font-style: italic;">barátokat </span>idegen földön. A tagok önkéntesen és kölcsönösen felajánlják egymásnak, amire képesek ezek közül, de akkor is lehet csatlakozni, ha egyiket sem tudod vállalni.<br /><br />Mondanom sem kell, hogy Madridot is nagyon reménytelen lett volna megnézni egy könyvvel a kezemben (honnan tudjam, a sok ezer műemlék közül melyik érdekes? És különben is rossz magányosan.)<br /><br />Megemlítem viszont az egyetlen múzeumot, ahova egyedül is szívesen elmentem a múlt héten. A város legrégebbi, 1919-ben átadott 1-es metróvonalán (tudjátok, ahol olyan lassú a közlekedés :-)) még a hatvanas években bezártak egy állomást, mert ívelt volt, ezért nem tudták meghosszabbítani a peront a forgalomba állított hosszabb szerelvényekhez, és különben is nagyon közel volt mindkét szomszédja. Most, 2006-ban elhatározták, hogy itt, a nem létező <span style="font-style: italic;">Plaza de Chamberí</span> állomáson fogják bemutatni a metrójuk történetét. Kinyitották, kitakarították (azt mondták, nagyon durván nézett ki, mint egy „szellemállomás”), helyreállították benne a húszas évek arculatát, és most múzeumként üzemel. Az 1-es metró továbbra is áthalad rajta (persze nem áll meg, és a látogatható peront lezárták a vágányoktól üvegfallal), ami különösen érdekessé teszi. A „<span style="font-style: italic;">0-s peron</span>” fantázianevű intézményt a metró-részvénytársaság és az önkormányzat közösen működteti, ingyen meg lehet nézni, idegenvezetéssel. (Van egy másik hasonló felújított helyszín is, a bezárt régi elektromos generátor-állomás, de az engem nem érdekelt annyira.)<br /><br />Először levetítettek egy videofilmet a metróhálózat történetéről. Láthattam megerősítve a múltkori állításomat, hogy milyen óriási volt a fejlődése az elmúlt évtizedben. A legjobban az tetszett, hogy az első vonal építésekor nem volt elég a pénz (milyen ismerős helyzet), ezért a király létrehozott egy alapítványt gyűjtésre, és azzal kezdte, hogy ő maga adományozott bele a saját pénzéből egymillió pesetát (az az 1910-es években „egy kicsit” többet jelentett, mint 2002-ben, mikor a peseta megszűnt).<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh66IqDMvHzn8Xc2_fbhmASvtPAMySb28f0GC6e07nnq2v8pZW_kESfeR0gftJjI1od6t1WRKQT0Kj6tEkFHpL3FVceAmZaRV7k4-XTMCzUNlOyE0G1xNQNtKOe7vQrIS7Ac4GUtxCYydw/s1600-h/DSCF4095_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh66IqDMvHzn8Xc2_fbhmASvtPAMySb28f0GC6e07nnq2v8pZW_kESfeR0gftJjI1od6t1WRKQT0Kj6tEkFHpL3FVceAmZaRV7k4-XTMCzUNlOyE0G1xNQNtKOe7vQrIS7Ac4GUtxCYydw/s320/DSCF4095_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397357493135906" border="0" /></a>Aztán megnéztük a bejáratot és a régi pénztárfülkéket. A metrót a munkásosztály közlekedésére szánták, az emberek többsége számára megfizethető volt. A pénztárosok között Spanyolországban elsőként volt jelentős a női dolgozók aránya (persze ez nem azt jelenti, hogy 50% feletti, na de akkoriban még egyáltalán nem is szoktak házon kívül dolgozni).<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwTeSFun-rQEIR9SbAtxn5wYYTMSQW02M7YTntRZahswN1m4XwXW13juC76H04EVswOeKgjcdd26rS8Ym9rlnRzhEm_D__8J6sgsmg758xESC-PlXGnECQ0P2s00isMUTg_4CT2T3y5UQ/s1600-h/DSCF4096_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwTeSFun-rQEIR9SbAtxn5wYYTMSQW02M7YTntRZahswN1m4XwXW13juC76H04EVswOeKgjcdd26rS8Ym9rlnRzhEm_D__8J6sgsmg758xESC-PlXGnECQ0P2s00isMUTg_4CT2T3y5UQ/s320/DSCF4096_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397830708901474" border="0" /></a>Láttuk a „térképet”, amit kézzel festettek a falra, és nyugodtan lehetett jó nagy, hiszen egyetlen vonal volt talán nyolc állomással. A belsőépítésznek egyébként komoly feladata volt, hogy legyőzze az emberek szorongását a szokatlan új közlekedési eszközzel kapcsolatban, ezért burkoltak először fehér csempével minden állomást.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUdSoMxaTzBVwUlgDvKpYhW8T4J4Gpmlk0IC1KNQI8JoFguBBjb-XABUeqX4bULdg9xLxPDqujPdguJShl_3NDqvUXKBC1-FW09lptguro8RTf22RoxrD_Q-U1Bv-GvDyZ_97aN4E8vpo/s1600-h/DSCF4105_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUdSoMxaTzBVwUlgDvKpYhW8T4J4Gpmlk0IC1KNQI8JoFguBBjb-XABUeqX4bULdg9xLxPDqujPdguJShl_3NDqvUXKBC1-FW09lptguro8RTf22RoxrD_Q-U1Bv-GvDyZ_97aN4E8vpo/s320/DSCF4105_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397356987861570" border="0" /></a>A peronokon az évtizedek során egymás tetejére ragasztott hirdetések szépen megvédték a pusztulástól az alattuk levő falréteget. :-) Egyébként helyreállították a korabeli plakátokat is.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjse0IBGZ7mOXqZvwy-GQk95vsqUAUrgrkNjt0fhNyrvXdUOmYH0LAa3cWp6lPqStMG_Cai7qwDLoHYHsYjqJvvkx_Dl_Sj74DQTAxwdsJIPPA9qveD1jwW6CVrAell1oVtstxTaW5wNuY/s1600-h/DSCF4109_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjse0IBGZ7mOXqZvwy-GQk95vsqUAUrgrkNjt0fhNyrvXdUOmYH0LAa3cWp6lPqStMG_Cai7qwDLoHYHsYjqJvvkx_Dl_Sj74DQTAxwdsJIPPA9qveD1jwW6CVrAell1oVtstxTaW5wNuY/s320/DSCF4109_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397833286599010" border="0" /></a>Még egy érdekesség, hogy a nyitáskor külön be- és kijárati folyosó volt, jó sok a „Tilos az áthaladás” felirat, amit mindenhova felfestettek az ellenkező iránynak.<br /><br /><br /><br /><br /><br />Találtam egy Luis nevű fiút a madridi CouchSurfing-tagok között, aki szívesen felajánlott egy délutáni városi sétát. Ő egyébként doktori munkáját végzi a molekuláris biológia területén valamelyik madridi egészségvédelmi intézetben. Csütörtökön körbementünk vele a központban.<br /><br />Megnéztük a <span style="font-style: italic;">Plaza de Puerta del Sol</span>-t (Nap kapuja tér), <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRSYC-s3ye2DVDeIX251g915bgPknExGeo0CNYIpulzUGuPH6ddSRiHNbDem8HpJXkJn2QTQETR_M-Td4ZmJp02m2DUJ74NTShf5jucy-haa7zj89otGw05pW0-duousdpLy0hFif5ms/s1600-h/DSCF4197_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRSYC-s3ye2DVDeIX251g915bgPknExGeo0CNYIpulzUGuPH6ddSRiHNbDem8HpJXkJn2QTQETR_M-Td4ZmJp02m2DUJ74NTShf5jucy-haa7zj89otGw05pW0-duousdpLy0hFif5ms/s320/DSCF4197_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397361564142658" border="0" /></a>a spanyol országút-hálózat 0-pontját, a <span style="font-style: italic;">Plaza Mayor</span>-t (főtér), a legrégebbi városnegyedet, a II. Izabella által felépíttetett szoborparkot a Királyi Palota mögött Spanyolország összes addigi királyával, a Királyi Színházat (ma Operaház), egy kis egyiptomi templomot, amit Egyiptom a helyreállítási munkákért köszönetként ajándékozott Spanyolországnak. A Királyi Palotát és a Retiro parkot természetesen kihagytuk, hiszen ezeket már jól ismerem. :-) Láttuk a <span style="font-style: italic;">Plaza de España</span>-t (<span style="font-style: italic;">Spanyolország tér</span>, a legjelentősebb büszkeségeikkel, mint Cervantes meg Kolombusz), a <span style="font-style: italic;">Gran Vía</span>-t (főutca), a <span style="font-style: italic;">Paseo de la Castellana</span>-t (Madrid gerince, egy szép sétány), a Kolombusz Kristóf teret. Luis nagyon jól ismerte Madridot, annak ellenére, hogy közben kiderült, hogy perui, és még nincs egy éve, hogy idejött. Jókat beszélgettünk közben. Elmagyarázta Spanyolország történelmét is röviden, kicsit furcsa volt, hogy az anyanyelve elvileg spanyol, és ennek ellenére végig jelen időben beszélt, na de az ilyesmi kérdés az, amit az ember idegenben inkább békén hagy. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuua7YGte6KrORCMOpWBvoBSgjZOcaGdtfUfPcI285DqYlUJzkJvc4K10WpYnm4EvXi5ggcpuMzRy9Cu4MLGcnmxhIRZYMbqlyc3TWa-bSVSMIqSzFm15_2pLCC1nKQh6t-jM2tCM4T2o/s1600-h/DSCF4249_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuua7YGte6KrORCMOpWBvoBSgjZOcaGdtfUfPcI285DqYlUJzkJvc4K10WpYnm4EvXi5ggcpuMzRy9Cu4MLGcnmxhIRZYMbqlyc3TWa-bSVSMIqSzFm15_2pLCC1nKQh6t-jM2tCM4T2o/s320/DSCF4249_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397362836189250" border="0" /></a>Végül felültünk a Manzanares (a város folyója) és a Casa de Campo parkerdő felett közlekedő kabinos kötélpályára, ahonnan kitűnően lehet látni mindent, és egy felvett hang még el is magyarázza, hogy mi micsoda. Nagyon szép volt. Fényképek a képtárban.<br /><br />A végén Luis még megkért, hadd menjen be egy templomba öt percre imádkozni, várjam meg, és mindjárt továbbmehetünk. Rájöttem, hogy az nekem is jó lenne, és persze bementem vele én is. :-)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaRhPIaSWzB1o89kNlijsF9OMF8_59DmfM5CfuVetbJYUwhxggMvUoqXLAglRBWPMJxaDB6sKIqH5Zf1uinIReM-hMUfbg252_9L4dFgZSFRohrYPib8Ax7V4lOKpaYyhS7vkYd_1Zzs8/s1600-h/DSCF4220_800x600.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaRhPIaSWzB1o89kNlijsF9OMF8_59DmfM5CfuVetbJYUwhxggMvUoqXLAglRBWPMJxaDB6sKIqH5Zf1uinIReM-hMUfbg252_9L4dFgZSFRohrYPib8Ax7V4lOKpaYyhS7vkYd_1Zzs8/s320/DSCF4220_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241398527604281042" border="0" /></a><br />Luis este be akart nézni a surferek egy találkozójára a központban. Én is tudtam róla, hogy lesz (ezeket a bulikat is a honlapon keresztül lehet meghirdetni), de magamtól nem akartam volna menni. Így viszont úgy döntöttem, én is benézek, bár másnap reggel már indultam Granadába. Hihetetlen volt, vagy hetven ember összejött a találkozóhelyen. Aztán átsétáltunk a kijelölt bárba. A szervező fiú rendkívül ügyes volt, ha hetven ember elkezd egyesével rendelni, akkor zárásig sem jut hozzá mindenki az adagjához, így előre foglalt asztalt, és olyan <span style="font-style: italic;">tapas</span>-ozást rendelt, amilyenben már Valenciában is részt vettem. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqBcz9Ju2H7ArSrdQNm3g49ZiHwMt9atNFR__WxE-sOW4hWLPFlVJYmh-t5fJ2iOrEnTgRmoc3-dGP8tA8j5yprhA1Np9O7KKZdZcKmqJkFiTC0fFTL8La5yfIv9SUKvVIKZoNJzw3PYg/s1600-h/DSCF4288_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqBcz9Ju2H7ArSrdQNm3g49ZiHwMt9atNFR__WxE-sOW4hWLPFlVJYmh-t5fJ2iOrEnTgRmoc3-dGP8tA8j5yprhA1Np9O7KKZdZcKmqJkFiTC0fFTL8La5yfIv9SUKvVIKZoNJzw3PYg/s320/DSCF4288_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5241397838399955170" border="0" /></a>Igaz, körülbelül kétszer annyian voltunk, mint amennyit vártak, de ügyesen oda volt készítve pótasztal, a pincéreknek csak meg kellett teríteni. Aztán kihoztak italokat, és egymás után sült kolbászfalatokat, húsos lepényeket, sajtkroketteket, csirkeszárnyakat, szóval mindenféle ilyen apróságot, amit kenyérrel lehet falatozni, és így mindenki egészen gyorsan kajához jutott. Olyan hihetetlen volt, hogy hetven emberrel vacsoráztam (és nem is kellett megszerveznem)! Fényképek szintén a képtárban. Végül a fizetést nem tudom, hogy oldották meg, mert én hamar elmentem, és megegyeztünk Luisszal, hogy ő fizeti az enyémet, mert a kötélvasutat én fizettem, mivel akkor még csak nálam volt készpénz.<br /><br />Aztán hazamentem, és másnap reggel rögtön indultam Granadába. Erről szól majd a következő bejegyzés.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-10808373566858606982008-08-28T10:49:00.009+02:002008-09-05T19:11:20.089+02:00Tömegközlekedés 3. rész – Tarifarendszer és összehangoltság<span style="font-style: italic;font-size:85%;" >Megjegyzés: a cikk írása idején 1 euró 235-240 forintot ér.</span><br /><br />Comunidad de Madrid-ban (a <span style="font-style: italic;">comunidad</span> a megyénél kisebb egység, nincs magyar megfelelője, bár Madridnál tudtommal pont egybeesik a megyével), vagyis a városban és kb. 50 km-es közigazgatási körzetében <span style="font-style: italic;">egységes</span> rendszert alkot a közlekedés, ellentétben Budapesttel, ahol keserves erőfeszítésekkel próbálnak felülről három nagy vállalatot együttműködésre kényszeríteni. Pedig itt több mint három cég van, ahogy olvashattátok: <span style="font-style: italic;">Metro de Madrid</span> (metró), <span style="font-style: italic;">Empresa Municipal de Transportes</span> (városi buszok), <span style="font-style: italic;">RENFE</span> (vasút), távolsági buszos cégek, helyi közlekedési társaságok. Együtt alkotják a <span style="font-style: italic;">Consorcio Transportes Madrid</span>-ot.<br /><br />A városon belül a metróra és a buszra a jegy 1 euróba kerül. Kapható tizesével is, 7 euróért. A metróban és trafikokban árulják őket, illetve a busszal való utazást a felszálláskor is ki lehet fizetni. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjeZvrxZHpxB6l4eSeSC9E3nk0IJnfemLob3MTG4NydSLj_4gTl1RQjdS_PYKASdWXZgrhkXxL__K2CKEg_n1lcvDEpTgv9xagu6NyFQUoVNjYqJbfAUYiOvFTW3D-wpx-cShzQduc1Hg/s1600-h/DSCF3024_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjeZvrxZHpxB6l4eSeSC9E3nk0IJnfemLob3MTG4NydSLj_4gTl1RQjdS_PYKASdWXZgrhkXxL__K2CKEg_n1lcvDEpTgv9xagu6NyFQUoVNjYqJbfAUYiOvFTW3D-wpx-cShzQduc1Hg/s320/DSCF3024_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239492701753417538" border="0" /></a>A metróban főleg automatából érdemes megvenni, rengeteg van belőlük, és elég sokat tudnak, de azért megérkezve a reptéren rögtön megleptek azzal, hogy bankkártyából csak belföldit fogadnak el (nem is volt kiírva). Komoly különbség a BKV-val szemben, hogy 1 jegy arra jogosít, hogy bemenj a metróba, és annyit szállj át, amennyit csak tetszik. (A buszokkal nincs ilyen lehetőség.) Csak a városhatáron belül érvényes, ha a metróval átléped azt, akkor az adott vonalra érvényes vonali jegyet kell venned újabb 1 euróért (szintén kapható tíz utazásra 7 euróért). Ha nem fogsz tízszer arrafele utazni, és előrelátó voltál, akkor inkább a belső plusz az összes külső szakaszra váltható közös jegyet vettél 1,90-ért. Van egy nagyon aljas dolog, hogy ha a repülőtéren szállsz fel a metróra vagy le róla (és jeggyel utazol, nem bérlettel), akkor 1 euró felárat kell fizetned, csak úgy. Ugyanarra a szerelvényre, amiről a két terminál közötti, nem repülőtéri állomáson leszállva vagy rá felszállva nincs pótdíj. Szerintem ezzel évente több tízmillió eurós többletbevételeket szednek össze úgy, hogy nem nyújtanak érte semmi pluszt. (Nekem sem lesz már bérletem, mikor hazaindulok, de innen San Sebastián de los Reyesből távolsági busszal jutok ki a reptérre leggyorsabban, hehehe.)<br /><br />A bérletek eltérnek a BKV rendszerétől. A comunidad zónákra van osztva. Ez a rendszer jóval egyszerűbb, nem állandó félreértések és pénzbüntetések forrása, mint ahogy korábban elképzeltem: A zónák koncentrikusan egymásba ágyazottak. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg3VzkONz-j8yiFIlyPvqq8eSimdjXjVyYwdvJ2m6Gh2y4cR5H9OU6mox4VJm2FC6-R7EX8YZhTnFfe14lXWy0LAvGPvqKrioo3T2kUZ7ycESCGqpsVSAD3ayZKwpXSvoK-x0Y9pT-nPg/s1600-h/cobertura06.gif"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg3VzkONz-j8yiFIlyPvqq8eSimdjXjVyYwdvJ2m6Gh2y4cR5H9OU6mox4VJm2FC6-R7EX8YZhTnFfe14lXWy0LAvGPvqKrioo3T2kUZ7ycESCGqpsVSAD3ayZKwpXSvoK-x0Y9pT-nPg/s320/cobertura06.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239492694673573074" border="0" /></a>Az A zóna a város területe. B1-től B3-ig tartanak azok az egyre nagyobb körök, amiket metróval még el lehet érni. Még kijjebb C1-től C2-ig vannak a comunidad azon területei, ahova már csak a Cercanías (HÉV) és a távolsági busz visz el. Végül az E1 és E2 zónákban vannak a comunidad határain kívülre, Kasztília–La Manchába és Toledóba közlekedő Cercanías-ok és távolsági buszok állomásai. A zónák tulajdonképpen nem a területi elhelyezkedésükkel vannak meghatározva, hanem minden <span style="font-style: italic;">megálló</span>, legyen akár metró, busz, vonat, tartozik egyértelműen valamelyik zónába, ezt a térképeken jelölik, és a buszok esetében a megállókra is ki van írva, melyik zóna.<br /><br />A bérletválaszték meg sem közelíti a budapestit. Havibérletből csak naptári hóra érvényes olyan „szuperbérlet” létezik, ami az adott zóna külső határáig mindenre érvényes: metróra, madridi buszra, Cercaníasra, távolsági buszra, és a zóna külső határán belül levő összes település helyi járataira, beleértve az éjszakai járatokat is. Ezért aztán igen drága. Én a B1 zónában lakom és dolgozom, az én bérletem árát éppen augusztustól emelték 48,80 euróról 50,80-ra (12 000 Ft). Nyilván kifelé haladva növekszik az ára. Ezek miatt gáláns ajánlat a konzorciumtól a B1 zónából a B2-be való átjárásra szolgáló bérlet, amiben tehát az A nincs benne, ezért jóval olcsóbb. Ezen az egyen kívül egyéb ilyen „lyukas” bérletek nem kaphatók. Egész évre is lehet bérletet váltani. Vannak rövidebb időre szóló, 1, 2, 3, 5 és 7 napos turistabérletek, de ezeknél csak két változat van: vagy az A zónára, vagy az egész comunidadra érvényesek. A Magyarországon szokásos, két állomás között egy vonalra érvényes helyközi bérlet itt teljesen ismeretlen (egyedül az egyik elővárosban levő egyetemre lehet ilyesmivel kijárni). Kedvezmény csak az életkorra jár: a 21 év alattiak 63% kedvezménnyel válthatnak bérletet, a 65 év felettiek pedig rendkívül olcsón, 10,50 euróért az egész comunidadra érvényeset kapnak.<br /><br />Ha a Cercaníast alkalmilag szeretnéd használni, saját jegyet kell venni rá, kicsit drágább, mint a metró, és attól függ az ára, hogy az út során hányszor lépsz át zónahatárt. Csakhogy a városközpontban levő, átszállást biztosító állomások (csak ezen a hálózaton) az A-n belül egy további (0 jelű) zónának számítanak, mivel tudják, hogy úgyis odáig fogsz utazni. Kb. 7 jegy áráért kapható adott számú zónahatár-átlépésre jogosító 10 utazásra szóló jegy, sőt havibérlet is (de, mint említettem, nem vonalra szól). Ez leírva jó bonyolult, kicsit a valóságban is, de a hálózatot ismerve valamivel átláthatóbb, ideteszek egy sematikus térképet. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5RXOFlcD_zG6phQ3dzLoklkSSZ6DoULf-sNm1_l1QWtoutz2sXtUoguI_KgzAauo8oLfb3QXGI4v7AQGUNUBXVUD54UwIlJCnxnY86BrFdQkNenvyX7in2twgPqcUThCORbbpKVlXwCU/s1600-h/cercah%C3%A1l%C3%B3zat.png"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5RXOFlcD_zG6phQ3dzLoklkSSZ6DoULf-sNm1_l1QWtoutz2sXtUoguI_KgzAauo8oLfb3QXGI4v7AQGUNUBXVUD54UwIlJCnxnY86BrFdQkNenvyX7in2twgPqcUThCORbbpKVlXwCU/s320/cercah%C3%A1l%C3%B3zat.png" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239493186897638546" border="0" /></a><br />A távolsági buszokkal kapcsolatban egyelőre kicsit tájékozatlan vagyok. Úgy látom, a jegyárat mindig két-két település között határozza meg az üzemeltető cég, egyébként nagyjából a többi közlekedési lehetőség árával azonos szokott lenni. Kaphatók 10 utazásos jegyek is, de ilyenből láttam már zónásat is, szóval nem teljesen értem. Ezek az érintett települések helyi járataira is érvényesek.<br /><br />A helyi buszok ritkán járnak, ha nem a végállomáson szállsz fel, az indulási időket csak becsülni lehet, és San Sebastián de los Reyesben (ahol az uszoda annyira kint van a pusztában, hogy semmiképp nem éri meg gyalog menni) az is megtörtént, hogy nem értettem, miért nem jön a busz, aztán egy jóval későbbinek a vezetője megmonda, hogy ja, hát augusztusban csak minden második járat közlekedik. Persze nem írták ki. A kocsik viszont még ezeken a vonalakon is korszerűek és légkondicionáltak. Az átjárhatóság a távolsági buszokkal oda-vissza fennáll, tehát a helyi 10-es jegy helyben érvényes a távolságiakra is.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicc2Nnl0ISMGtDD6DTLsEccCTu42KKxHYNsVU1fIVJXWCl_d5J8yX539-wQgQ2TySp8HFGTEqX7qdczqWpl-_gPM-VSNsqjqNdo7pzbYNeOnoAmaU7EUR2cGbR73fU5qi5Z6lV03kwQ9E/s1600-h/billetemetromadridsencillo.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicc2Nnl0ISMGtDD6DTLsEccCTu42KKxHYNsVU1fIVJXWCl_d5J8yX539-wQgQ2TySp8HFGTEqX7qdczqWpl-_gPM-VSNsqjqNdo7pzbYNeOnoAmaU7EUR2cGbR73fU5qi5Z6lV03kwQ9E/s320/billetemetromadridsencillo.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239493913862712306" border="0" /></a>A jegyek és bérletek külalakja egyforma, kis kartoncédulák mágnescsíkkal. A bérletekhez először kell készíttetni egy fényképes bérletigazolványt, és a havonta megvásárolandó kis jegyre rányomtatják a bérletigazolvány számát (legalábbis az automaták). <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLp7_Fmm5R-8wWGvnZkyl0dIuVrafefC8JD-p3Tq_qrAnzUuFk5XksW2J6Or5-MMU4LPaTVVeH_81W3BiSmDrY0hXJClleZI1RV4IbsG-3shco8BDd7zb2aQSTBd1XsoU73a6uwUOY2FE/s1600-h/DSCF2928_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLp7_Fmm5R-8wWGvnZkyl0dIuVrafefC8JD-p3Tq_qrAnzUuFk5XksW2J6Or5-MMU4LPaTVVeH_81W3BiSmDrY0hXJClleZI1RV4IbsG-3shco8BDd7zb2aQSTBd1XsoU73a6uwUOY2FE/s320/DSCF2928_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239493909778528242" border="0" /></a>A mágnescsík mindent tud, amit a jegyről vagy bérletről tudni kell.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />A kötöttpályás közlekedésben az állomásokon beléptetőkapuk vannak, <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifrWSe_FkMREw3hJuaAJSPRoj2Asl4MOjqzkZFH0JTNyuTe-vtFl8DYdJWW5T-Xf7bdLgArWucQdR9kZC_R_V9dEtmMXQ9j7uJqWwXB58Yc7PsU3bKor9j5D6SyxCiSloLS_vg7vz67d8/s1600-h/DSCF2770_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifrWSe_FkMREw3hJuaAJSPRoj2Asl4MOjqzkZFH0JTNyuTe-vtFl8DYdJWW5T-Xf7bdLgArWucQdR9kZC_R_V9dEtmMXQ9j7uJqWwXB58Yc7PsU3bKor9j5D6SyxCiSloLS_vg7vz67d8/s320/DSCF2770_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239497725893684466" border="0" /></a>amik leolvassák a mágnescsíkot, aztán visszaadják a jegyet, és ha érvényes, kinyílnak (ha nagy a tömeg, az áthaladás kifejezetten <span style="font-style: italic;">lassú</span>). Ahol felmerülhet, hogy esetleg jegy nélkül szálltál fel (Metro Ligero és egyes Cercanías-állomások), azokon a vonalakon kilépéskor is kapu van. A buszokon van egy kis leolvasó, és a vezető a felszálláskor figyeli, hogy az mit válaszol a jegyedre, ha nem tőle veszed. A távolsági buszokon gyakran nem működik, a helyieken pedig szinte soha (ez nem Madridra vonatkozik, hanem a környező településekre), ilyenkor a bérletet az igazolvánnyal együtt fel kell mutatni, a 10-es jegyen meg lyukaszt egyet a vezető. A Metro Ligero felszíni állomásain nincs beléptetőkapu, a kocsiban a jegyet és furcsa módon a bérletet is érvényesíteni kell egy a buszok leolvasóihoz hasonló készülékkel, de ezt a vezető nem ellenőrzi. Bizonyára ezért, egyedül itt láttam ellenőröket, mobil leolvasóval közlekednek, és a bérleteket is beledugják, hogy érvényesítetted-e.<br /><br />Egyébként a bliccelés igen ritka. Láttam olyat, aki kinyitja a kaput a másiknak szemből, vagy egy jeggyel többen szaladnak át rajta, de nem tűntek spanyoloknak.<br /><br />A legjobban az tetszik, hogy az egész rendszer egységes. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG8rWnbYdG2YFKyyX9IKMwm2VgFKjoRu-PYFCqRE3MmxV2LfevNj0CrociXf6UPlxTJWX4aFR5K1XvJ9D2I40MxnHn1PjDzXzo5lBC-rG8bvCrhMX-VbssP7sl-ArzpR6lo22kyUBr1hM/s1600-h/154C.gif"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgG8rWnbYdG2YFKyyX9IKMwm2VgFKjoRu-PYFCqRE3MmxV2LfevNj0CrociXf6UPlxTJWX4aFR5K1XvJ9D2I40MxnHn1PjDzXzo5lBC-rG8bvCrhMX-VbssP7sl-ArzpR6lo22kyUBr1hM/s320/154C.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5239492689863302002" border="0" /></a>Még a C2 zónában járva is ugyanúgy néznek ki a helyi buszok táblái. Egészen természetes a közös bérlet, nincs körülötte akkora felhajtás, mint Budapesten. Egészen természetes, hogy a metrónak és a HÉV-nek közös az aluljárója, hogy kölcsönösen ki van írva, hogy mi merre van, és van, ahol már a metróban van indulási táblája a HÉV-eknek. Egészen természetes, hogy az átszállási lehetőségek között felsorolják a többi cég járatait is. A legnagyobb ilyen ötletet a repülőtéri metró belvárosi végállomásán láttam. Van egy csomagfelvételi tér. Ott, a központban feladod a csomagodat a repülőre, kényelmesen kimetrózol a reptérre, és felszállsz a gépre. Nem tudom, hogyan jut ki a csomag, de nem is kell tudnom. A rendszernek egyetlen szépséghibája van: soha nem állították üzembe... Ott áll üres pultokkal, sötét képernyőkkel, egyetlen alkalmazott üldögél középen (akinek körülbelül annyi a dolga, hogy megmondja neked, hogy nem működik).<br /><br />Honlapajánló:<br /><ul><li><span style="font-style: italic;">Consorcio Transportes Madrid</span>: <a href="http://www.ctm-madrid.es/">http://www.ctm-madrid.es</a> (szerintem csak arra nem jó, amire leginkább kéne: eljutási lehetőségek keresésére, de van angol is, és nagyon aranyos a bevezető animáció)</li></ul>Aki nem szereti az ilyen személytelen bejegyzéseket, fellélegezhet: befejeztem a tanulmányt. :-) A képek feltöltésével kicsit el vagyok maradva (most eléggé el vagyok foglalva itteni dolgokkal, ami jó), de hamarosan úgyis személyesen mutogathatom őket nektek. :-)Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-9455565955520875402008-08-20T14:34:00.021+02:002008-09-10T13:03:14.593+02:00Tömegközlekedés 2. rész - Elővárosok, és röviden az egyéb közlekedési módok - ÚJABB KÉPEKKEL, és kicsit javítva<span style="font-weight: bold;"><br /><br />Metró az elővárosokban</span><br /><br />Madridban az 1. részben részletesen leírt metrók egy része elővárosi feladatokat is ellát. Ez azonban csak az utóbbi egy évtized műve. Ezt onnan tudom, hogy véletlenül kezembe került egy 1999. márciusi metrótérkép – és akkor ennyit hadd tegyek még hozzá a metróról szóló információkhoz: Ez alatt a kilenc év alatt elképesztő fejlődésen ment át a hálózat. <span style="font-style: italic;">Minden</span> akkor meglevő vonalat meghosszabbítottak azóta, összesen 61 új megállónyi alagúttal. Körülbelül a felét mindkét végén, és van olyan vonal is, amelyet 14 megállóval. Ezenkívül felépítették a három Metro Ligero-vonalat, és egy teljesen újat is, ami egy külvárosban tesz egy kört. Ha ezeket az új vonalakat is beleszámoljuk, akkor kilenc év alatt 121 megállónyi új metrót építettek. (Nagyon csodálkoztak, amikor elmeséltem nekik, hogy nálunk tizenöt éve próbálják építeni a negyedik járatot.) Ahol az első hónapban laktam, és most három vonal végállomása, ott kilenc éve nem volt még egy aluljáró sem. Az első cikkben említett egyik vonalat pedig, azt, amelynek a végállomása közel van a reptérhez (de helyette egy másik gyorsabbat építettek az oda igyekvőknek), most már világosan látom, hogy szintén be fogják fejezni odáig.<br /><br />Tehát három vonal az elővárosokba is kimegy. Az egyik ráadásul mindkét végén, ez a 10-es vonal, ami itt jár az iroda alatt, és rezeg tőle a székem. (Így volt lehetséges, hogy bár a városon kívül dolgozom, az első hónapban mégis metróval jártam haza, ha későig bent maradtam.) A városhatáron általában át kell szállni rövidebb szerelvényre. Ezzel egyben az ellenőrzést is megoldják, hogy van-e jegyed a külső szakaszra, de ezt is hagyjuk a harmadik részre. A metró a külvárosokban <span style="font-style: italic;">sem</span> jön fel a felszínre.<br /><br />Végül, aki valami furcsát vélt felfedezni a metrós képeken, de nem tudja, mi az, az jól érezte: a vonatok bal oldalon közlekednek, minden vonalon. Ezt nem bírom megszokni, mindig össze vagyok zavarodva, és többnyire a másik irányból várom a szerelvényt, mikor az állomáson ülök.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Elővárosi vasút</span><br /><br />Van HÉV-hálózat is, amelyet a nemzeti vasúttársaság üzemeltet (nemcsak Madridban), és a hivatalos szóhasználatban is csak <span style="font-style: italic;">Cercanías</span>nak (’Elővárosi’) nevezik. Itt se a budapesti HÉV-vonalakra gondoljatok: ezek a vonatok bejönnek a városba, és legalábbis körbemennek benne (a föld alatt), de a legtöbb inkább továbbmegy a túlsó végén egy másik elővárosba. Másfajta rövidtávú járatok (mint mondjuk a Budapest környéki személyvonatok) nem is léteznek, ezek látják el a teljes elővárosi forgalmat. Ezen a hálózaton is folyamatos a fejlődés: éppen ittlétem alatt, július 10-én adtak át egy új alagutat, ami mellesleg párhuzamos egy másikkal, csak abban már nagy volt a forgalom. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyVbOziT50q2UTyXIQjNPY5hitui-mP7K7pR0bBcE62mEoeDjMqjttHaVvliYYwgee04-MK7zOS71FG-k6VrSh8Ib8PJi-krc3zk9JlDmcmyXQFzMPZBHo7liLlie3LaccemtKxfs4DrE/s1600-h/DSCF3311_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyVbOziT50q2UTyXIQjNPY5hitui-mP7K7pR0bBcE62mEoeDjMqjttHaVvliYYwgee04-MK7zOS71FG-k6VrSh8Ib8PJi-krc3zk9JlDmcmyXQFzMPZBHo7liLlie3LaccemtKxfs4DrE/s320/DSCF3311_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236578374149056034" border="0" /></a>Egyben átszervezték a vonalakat, és az új alagúthoz tartozó vonalakon ilyen szép és halk új kocsikat állítottak forgalomba. Én is pont ezekkel járok, ha bemegyek Madridba. (De a régebbiek is színvonalasak.)<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlUK3mq5QNYfj24W5r3BAuD4amGObMD9-NO3VZNILisTyVGa8zSl2GHNio6VS25FL2NXfBFT6o20Bf2XeDpfT3h3gCMO2T_8f3mN8-ze0TTKumg-9l0VfutirAMIups4TxwETazU7ddbQ/s1600-h/DSCF3073_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlUK3mq5QNYfj24W5r3BAuD4amGObMD9-NO3VZNILisTyVGa8zSl2GHNio6VS25FL2NXfBFT6o20Bf2XeDpfT3h3gCMO2T_8f3mN8-ze0TTKumg-9l0VfutirAMIups4TxwETazU7ddbQ/s320/DSCF3073_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5237254605080214226" border="0" /></a> A külvárosi szakaszon is előfordul, hogy alagútban halad. Az üzemidő az itteni életmódhoz képest elég rövid, már fél tizenkettőkor elmennek az utolsó vonatok.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPABsC5Zu0W1tB61p1pE8NMYDPo5kc_gHB7718XKXSLt0uj8JAj3ePcVoWE-1ENf-ZMYJ2P4ZtJ3ycYbrA0WQIR7hM7uY940hO9Yj2dj2PDotj1LFjWA4n-tkOiQAPmE8CF2fhaBPIis/s1600-h/DSCF3198_600x813.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPABsC5Zu0W1tB61p1pE8NMYDPo5kc_gHB7718XKXSLt0uj8JAj3ePcVoWE-1ENf-ZMYJ2P4ZtJ3ycYbrA0WQIR7hM7uY940hO9Yj2dj2PDotj1LFjWA4n-tkOiQAPmE8CF2fhaBPIis/s320/DSCF3198_600x813.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5237265594654051746" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><span style="font-size:85%;"><br /><br /><br /><br /><br />"<span style="font-style: italic;">Kérjük, tanulmányozza a kiürítési terv ezen részleteit</span>"</span><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />A hálózat színe piros-fehér, és ilyen jelképes C betű ábrázolja. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJiEIDFwxSU1hZOsadbcCOp9IFtQFiaPfczz_FOF-BRPHpy_ytJ-TTbve5_NodK_FOPC3G56PpYeGzHN-s2-UFs3tI-NSExy4ZvVtiRJO6ax946Qy0F9kisbYvyCO8hoW72sHYnWperDw/s1600-h/superior_madrid.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJiEIDFwxSU1hZOsadbcCOp9IFtQFiaPfczz_FOF-BRPHpy_ytJ-TTbve5_NodK_FOPC3G56PpYeGzHN-s2-UFs3tI-NSExy4ZvVtiRJO6ax946Qy0F9kisbYvyCO8hoW72sHYnWperDw/s320/superior_madrid.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236578387132570274" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhykPdcHI0xDL4ZghK67FHplE_HvWxINeqqEoeBk_JomMgpV3lWQu5ryqitVj65shp4cEbRzEkToh2yb57ekAwvtHMsDrfewHXo_yBzTvK3SPDjAxYiLbgTuqU4g-cwBSv5h68DmH8Pres/s1600-h/DSCF3986_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhykPdcHI0xDL4ZghK67FHplE_HvWxINeqqEoeBk_JomMgpV3lWQu5ryqitVj65shp4cEbRzEkToh2yb57ekAwvtHMsDrfewHXo_yBzTvK3SPDjAxYiLbgTuqU4g-cwBSv5h68DmH8Pres/s320/DSCF3986_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5237254607906577490" border="0" /></a>A mi végállomásunk rácsos kapuját is egy óriási ilyen C díszíti.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Fel lehet iratkozni interneten a mobilszámoddal, és ha forgalmi zavar van valamelyik vonalon, küldenek egy SMS-t, amiben benne van az is, melyik állomások között és mennyi késésre kell számítani. Ez a szolgáltatás december 31-ig ráadásul ingyenes. Kicsit ügyetlen, hogy legfeljebb három vonalat és legfeljebb napi kétszer két órás időtartamot érintő információt lehet igényelni, de azért nekünk Vecsésen is NAGYON jól jönne valami hasonló a MÁV-tól! (Bár jóval több SMS-t kéne küldeniük, mint amennyit az itteni társaságtól kapok!)<br /><br />Egész Spanyolországban eddig egyetlenegy vasúti átjárót sem láttam, inkább alagútba viszik a pályát, vagy felüljárót építenek. (Egyedül a Metro Ligerónak van szintbeli kereszteződése közúttal, de az villamos-módra működik, vagyis ő is kaphat tilos jelzést. Elég nagy a követési időköz, úgyhogy ez nem okoz torlódást.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAXZ1L4-2g0KQk1REJKMaUHcZ2u10xgldWzbF3MvpK0pjhWYvzmn9rqYvzj04O1k2_hID-zXvP3JeAYBmJsQlPVY3Zp2_IUGCbG3_uSoq0xUTe3G1HrGBZ7bfdw-mftw3XgT7cGCpiSxk/s1600-h/DSCF3950_800x600.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAXZ1L4-2g0KQk1REJKMaUHcZ2u10xgldWzbF3MvpK0pjhWYvzmn9rqYvzj04O1k2_hID-zXvP3JeAYBmJsQlPVY3Zp2_IUGCbG3_uSoq0xUTe3G1HrGBZ7bfdw-mftw3XgT7cGCpiSxk/s320/DSCF3950_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5237260361598221602" border="0" /></a><br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Helyközi buszjáratok</span><br /><br />Eddig ezeket használtam a legkevesebbet. Kisebb cégek üzemeltetik őket, de koncessziósan, szóval nem ahogy kedvük tartja, hanem a megye meghatározott útvonalakra és járatsűrűséggel rendeli meg a szolgáltatást. Mindegyik cég egy vagy néhány vonalat kap. A hálózat hasonlít a budapestihez, mindenhova elvisznek, és létezik egy-két nem sugárirányú járat is. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5YwCvWvNJNrXqGr_ziNOClrtlWK4TnrRWqojnWFJqCINmfbY99_5t-74VhWUl13vD0qX8iStd8cbFzX6cB0IaEzP_oRp74RzMxxLq_i7iF_h3JQjB0NbyFejFarkWVmMyd63ESVbeN3c/s1600-h/DSCF3977_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5YwCvWvNJNrXqGr_ziNOClrtlWK4TnrRWqojnWFJqCINmfbY99_5t-74VhWUl13vD0qX8iStd8cbFzX6cB0IaEzP_oRp74RzMxxLq_i7iF_h3JQjB0NbyFejFarkWVmMyd63ESVbeN3c/s320/DSCF3977_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236578385193510914" border="0" /></a>A kocsik világoszöldek, nagyon korszerűek. Gyorsabban és vadabbul vezetik őket, mint otthon. Itt már régebb óta működik a rendszer, amit Budapesten most vezetnek be, hogy a helyközi buszok is járatszámot kapnak. Az útvonaluk és a pontos menetrendjük a magyar VOLÁN-hoz hasonlóan kicsit homályosan van kiírva a megállókba, és precízen csak az interneten lehet megtalálni, közben a térképen kutatva megfeszülten (az útvonalak csak a legnagyobb végállomások térképein vannak berajzolva).<br /><br />Nagyon vicces, hogy itt is előfordul, hogy túl kicsi a busz kijelzője (a műanyag táblákat itt már nem ismerik), és rövidíteni kell. Aztán utas legyen a talpán, aki kitalálja, hogy a „C54” kiírás a 154C járatot jelenti – miközben odabent a városban a „C2” <span style="font-style: italic;">Circular 2</span>-t, vagyis körjáratot jelent.<br /><br />A buszhálózatnál sem spóroltak a pénzzel: ide, az északi területekre egy háromszintes föld alatti pályaudvarról indulnak a buszok (metrócsatlakozás van).<br /><br />Minden magyar álmot felülmúló szolgáltatás, hogy éjszakai távolsági buszok is léteznek. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlpp_WfPNgBbDsod1KckA2cdZ6Yf4Tz0b6xbOncZvHTz70m7Vts2Asko7oruyxD9dphBJ5kFQxHW-enRM_5PMCEQNOBoVD8-gHRam7IXxIP89Ykpu_R-Bn4JpBm0yQyL3dl7e4DcaERE/s1600-h/DSCF3803_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlpp_WfPNgBbDsod1KckA2cdZ6Yf4Tz0b6xbOncZvHTz70m7Vts2Asko7oruyxD9dphBJ5kFQxHW-enRM_5PMCEQNOBoVD8-gHRam7IXxIP89Ykpu_R-Bn4JpBm0yQyL3dl7e4DcaERE/s320/DSCF3803_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236578383917122146" border="0" /></a>Ehhez is volt már szerencsém, mint nemrég írtam... Pont ekkor vettem észre, hogy a buszra fel van írva, hogy folyamatos GPRS(sic)-követéssel rendelkezik, és minden vandál cselekményt abban a pillanatban jelentenek a rendőrségnek.<br /><br />Természetesen minden jármű légkondicionált.<br /><br />Olyat még nem észleltem, hogy a madridi helyi busztársaság járatai kimennének a városon kívülre, mint a BKV-buszok.<br /><br />Aki figyelmesen olvasott, már összerakhatta, hogy a mi városunk (San Sebastián de los Reyes) és Madrid között metró, elővárosi vasút és busz is közlekedik. Érdekes módon itt mégsem követeli senki az „ésszerűsítést” és „a párhuzamosságok megszüntetését”!<br /><br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Mivel ez a bejegyzés rövidebb lett, ide írok még az egyéb közlekedési módokról.</span><br /><br />A <span style="font-weight: bold;">közúti </span>közlekedés nem tartozik a mélyebb érdeklődési területeim közé, úgyhogy, bevallom, nem is nagyon figyeltem. Annyit látok, hogy Madrid elég jól körül van véve több körgyűrűvel is. A jelzőlámpák működése kicsit eltér a magyar KRESZ-től, még nem sikerült megfejtenem teljesen. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJzV_xJxGo6LnzMWlAm_0znm7hpBx_Xn0J-VueoZQOdDBFbXV5Eaoh6UI_bjSpyNmRysYXzFRl0MTLeadQwiY9tmioZW9zNCrPQ8B7aQrurl9cMCL6oV_LflT3YfmUiAj_MgJeUwwb_2U/s1600-h/DSCF3980_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJzV_xJxGo6LnzMWlAm_0znm7hpBx_Xn0J-VueoZQOdDBFbXV5Eaoh6UI_bjSpyNmRysYXzFRl0MTLeadQwiY9tmioZW9zNCrPQ8B7aQrurl9cMCL6oV_LflT3YfmUiAj_MgJeUwwb_2U/s320/DSCF3980_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5237254606381914050" border="0" /></a>A lámpaoszlopra lejjebb elhelyeznek egy kisebb lámpát is, ott, ahol nálunk a biciklis lámpa szokott lenni, csak azért, hogy az <span style="font-style: italic;">első</span> autós jól lássa. A vasúti átjárók kiváltását már említettem. A körforgalmak nagyon gyakoriak a városban, így épült a legtöbb tér. Tanév közben munkanapokon nagy dugók szoktak lenni.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Madridban egyetlen <span style="font-weight: bold;">taxi</span>társaság működik, az önkormányzaté. (Emiatt sincs méltatlankodás, a liberális szabad verseny követelése és a többi.) Rengeteg fehér Skoda Octaviájuk van átlós piros csíkkal. A szolgáltatás drága, mint, gondolom, mindenhol.<br /><br />Talán a <span style="font-weight: bold;">kerékpár </span>az egyetlen mostoha sorsú 21. századi közlekedési eszköz Madridban. Ugyan létezik egy biciklis körgyűrű is a város körül (amit szeretnék még hazaindulás előtt teljesíteni), de ez csak szabadidős jelentőségű. Nagyon kevés a kerékpárút, és, hát, a kerékpáros is. Valenciában sokkal többet láttam belőlük.<br /><br />A <span style="font-weight: bold;">gyalogos</span>ok járdái mindig kövezettek, nincsen aszfaltburkolatú. (A gurulós bőröndökkel éktelen zajt lehet csapni, azon túl, hogy a kerék is öregszik bele.) Óriási eltérés Magyarországtól, hogy a jelzőlámpa nélküli zebránál <span style="font-style: italic;">minden</span> autós megáll, ha fizikailag még képes rá. Ha 80-nal halad, tíz méterre van a zebrától, és te akkor lépsz le, akkor fékez egy óriásit. És ez teljesen természetes, nem háborodnak fel rajta. Gyakorlatilag körül sem kell nézni! A nyomógombos gyalogoslámpák sem olyanok, mint nálunk, ahol néha kétséges, hogy egyáltalán van-e összefüggés a gombnyomás és a lámpa működése között, hanem a többségük <span style="font-style: italic;">azonnal</span> pirosat ad az autóknak. A villogó zöld kicsit tovább tart, <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixkO6srfPBTjpOP7-HnYACpkJqR8rwpxmM4khZnl2kvbQZHj-DxgQr9gFrF54HIbTTMXIyaqda9RR2p2QaD1s6pfmLT0iqPDMeE7ZQTY6NWc9JW7Zw5rOUNNvAUskkjQiG_HLwYocHaGA/s1600-h/DSCF4018.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixkO6srfPBTjpOP7-HnYACpkJqR8rwpxmM4khZnl2kvbQZHj-DxgQr9gFrF54HIbTTMXIyaqda9RR2p2QaD1s6pfmLT0iqPDMeE7ZQTY6NWc9JW7Zw5rOUNNvAUskkjQiG_HLwYocHaGA/s320/DSCF4018.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5244346225571479954" border="0" /></a>és a zöld figurából létezik egy nagyon aranyos, íme.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />A 3. részre várva lehet nézegetni a társaságok honlapjait:<br /><br />Egy buszos cég, amellyel néha szoktam járni: <a href="http://www.interbus.es/">http://www.interbus.es</a> (spanyol :-( )<br />Elővárosi vonatok (Cercanías): <a href="http://www.renfe.es/cercanias/madrid/index.html">http://www.renfe.es/cercanias/madrid</a> (spanyol :-( )Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-61069785392295055642008-08-20T09:49:00.005+02:002008-08-20T10:11:22.949+02:00Újabb egyfős gyalogtúraPéntek ünnep volt Spanyolországban (augusztus 15., amit Orbán Viktor nálunk is be akart vezetni, de aztán lebeszélték róla), ami háromnapos hétvégét jelentett. Pablo szokás szerint hazautazott a szüleihez, és ezúttal a barátnőjét és a számítógépét is magával vitte; az utóbbi igen fájdalmas hiány, újabb tétlen hétvégének néztem elébe. Így hát az ünnepnapon, mikor még vásárolni sem lehet, újra kimentem az erdőbe. Ezúttal közelebbi célpontot választottam: Madrid északnyugati határában El Pardo hegyét, ahol a város folyójának, a (Dunához képest elég csenevész) <span style="font-style: italic;">Manzanares</span>nek a város fölötti szakasza van. Láttam a térképen, hogy sok erdő van arra, és egy víztározó. Kimentem busszal az El Pardo nevű faluba. A víztározót a vízművek sajnos körbekerítette és gondosan őrzi, de a folyóvölgyben ki volt táblázva egy sétaút a város irányába. Mivel ez a "babakocsival is járható" kategóriába tartozó, szinte végig vízszintes sétánynak bizonyult, egy vízműhídon átmentem a folyó másik partjára, ahol az út izgalmasabbnak (és árnyékosabbnak) tűnt. Az is volt. Egyre járatlanabb terep, végül derékig érő füvekkel, úgyhogy aztán este egy hosszas telefonbeszélgetés közben végig a terméseket szedegettem ki a ruháimból. Sok állatot lehetett látni, még két sötét szőrű menyétfélével is találkoztam; először nagyon megijedtünk egymástól, aztán ők eszméltek hamarabb, és mire lenyomtam az exponáló gombot, már eltűntek - nagyon bánom. Nem kellett tájékozódnom, ugyanis ezen a parton a bal oldalamon ott volt a folyó, a jobbon meg kb. 15 kilométer (!) hosszúságban folyamatosan kerítés, pedig nem volt ott semmi, csak a puszta (csak a folyót keresztező utaknál szakadt meg), aminek a városba beérve az lett a vége , hogy bejutottam egy magánterületre, ahol nem engedtek át a hídjukon, és óriásit kellett kerülnöm, hogy a következő hidat útba ejtve visszajussak a tömegközlekedéshez. Úgy kell annak, aki kalandokat keres. :-) Szerintem nagyon szépeket tudtam fényképezni (nem magamat dicsérem, hanem azt a tájat), képek a képtárban.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiv9gHIg4DL7SH1hamCWtf_NB4RrBoZ2Ck_ED3LvPd8sqG7Gc-Xdmes3YqSY0byfxxeww00AlQm9ioKWBp3FrMLOgeY1QeqvugPgccmJIz7KZ5geOgNZy14s0zY-1yxH0jl2fldIxfRF0/s1600-h/DSCF3889_800x600.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiv9gHIg4DL7SH1hamCWtf_NB4RrBoZ2Ck_ED3LvPd8sqG7Gc-Xdmes3YqSY0byfxxeww00AlQm9ioKWBp3FrMLOgeY1QeqvugPgccmJIz7KZ5geOgNZy14s0zY-1yxH0jl2fldIxfRF0/s320/DSCF3889_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236507909584145314" border="0" /></a>Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-80387177496869097932008-08-13T17:42:00.014+02:002008-08-14T08:23:17.149+02:00A valenciai „Csodák Palotája”Mint az egész blog, ez a cikk is igyekszik mindenkinek szólni, de felhívom a figyelmet, hogy elsősorban <span>a munkatársaimnak</span> szánom (nem lesz elmagyarázva minden, ami a budapesti Csodák Palotájával kapcsolatos).<br /><br />A valenciai Művészetek és Tudományok Városa (<span style="font-style: italic;">Ciudad de las Artes y las Ciencias</span>) egy óriási kulturális központ a tengerparttól nem messze. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8wvXfPR9zcFnuXfSI8V64wPKPVtl-ZQdl6VpzpFoc-inDTje9wSLZwMDrHomoNMt_3xcmtH5jUoUu_aSRulCVLoM5BOxPqtnEGOW-d9rX66iN91Q68X-tORsPHVdwYeVZSN0yCIAy6v4/s1600-h/DSCF3566.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8wvXfPR9zcFnuXfSI8V64wPKPVtl-ZQdl6VpzpFoc-inDTje9wSLZwMDrHomoNMt_3xcmtH5jUoUu_aSRulCVLoM5BOxPqtnEGOW-d9rX66iN91Q68X-tORsPHVdwYeVZSN0yCIAy6v4/s320/DSCF3566.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032373675142306" border="0" /></a> Sok mindenben hasonlít a budapesti Millenáris Parkhoz, de a mérete sokszorosa annak. Van benne egy „tengeriállat-kert”, Európában az egyik legnagyobb; egy 3D-IMAX félgömb alakú vetítőépület; egy fedett botanikus kert; egy Művészetek Palotája; és végül, ami engem leginkább érdekelt, egy tudományos múzeum. Több előadóterem, időszakos kiállítótér is található az épületekben, természetesen. Látszik, hogy már építik az újabb épületeket. A kiállítóhelyek között ugyanúgy tavak és zöldfelületek váltogatják egymást, mint a Millenárison, de szerintem összességében kicsit kopárabb.<br /><br />A közönség felé a legnagyobb vonzerőt a tengerek élővilágát bemutató <span style="font-style: italic;">Oceanográfico</span> képviseli. Egy családdal és két fiatallal látogattam el a helyszínre (egyébként nagyon érdekesen csapódtam hozzájuk, részletek az <a href="http://tamasmadridban.blogspot.com/2008/08/egy-ht-szabadsg-valencia-s-egyebek.html">előző bejegyzés</a>ben), úgyhogy először mi is oda mentünk.<br /><br />Elsőnek egy delfinbemutatót néztünk meg. Nagy befogadóképességű, félkör alakú „stadion” közepén egy nyitott medence van, és az idomárok ott mutattak be mindenféle mutatványokat a delfinekkel. Szerintem ügyesek voltak. Volt olyan programpont is, hogy lehívtak a közönségből két önkéntes kiskorút delfint simogatni.<br /><br />Ezután az akváriumok felé vettük az utat. Ezek az óriási vízi élőhelyek mind a föld alatt vannak kialakítva (gondolom, hogy a fényt és a hőmérsékletet könnyebben lehessen szabályozni). Ne az otthon vagy irodaházakban szokásos akváriumokra gondoljatok, többezer köbméteres medencékről van szó. Volt óceáni, trópusi, mediterrán, stb. akvárium. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoH19dnsjBl47wG8Qt64L-ltfkFrjmTRLv1_5EeV-27sEkuNW8Uj4R1z37MxIO09jdLlkKmLdtR7WRbvIHU30s5ErrMg-p60jfnFPVImg4m-iLx9yZOWWUhIGk8CIirHb8W9aaQWJsr2w/s1600-h/DSCF3681.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoH19dnsjBl47wG8Qt64L-ltfkFrjmTRLv1_5EeV-27sEkuNW8Uj4R1z37MxIO09jdLlkKmLdtR7WRbvIHU30s5ErrMg-p60jfnFPVImg4m-iLx9yZOWWUhIGk8CIirHb8W9aaQWJsr2w/s320/DSCF3681.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032378631766450" border="0" /></a>Legjobban az alagút-akváriumok tetszenek mindenkinek. Nemcsak víz alatt élő állatokat mutattak be, van északi- és déli-sarki installáció is fókákkal, illetve pingvinekkel. (Meg olyan egyéb nagytestű állatokkal, amiknek nem volt kiírva magyarul a neve, nem kísérelem meg megnevezni őket) A pingvinektől is üvegfallal voltunk elválasztva, feltételezem, hogy hiteles déli-sarki hőmérsékleten tartják őket.<br /><br />Délután én elköszöntem a többiektől, és átsétáltam a parkon a Fülöp herceg Tudományos Múzeumba (<span style="font-style: italic;">Museo de Ciencia Príncipe Felipe</span>), ami a Csodák Palotájára hasonlít. Ez is sokszorosa budapesti párjának méretben.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1ftQekw1a5sY835rOyiVaNsCoearJgQwOuBYocPqtz6YJZkfIx3W85YCYpk_nAw2p9hJ2jG46BTv0jZSX4V9IheNsRIHe-5KU4cWFLDxuSBwD-8X2GL1ovw_uzuhI0AWq8hfOb41azvU/s1600-h/DSCF3703.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1ftQekw1a5sY835rOyiVaNsCoearJgQwOuBYocPqtz6YJZkfIx3W85YCYpk_nAw2p9hJ2jG46BTv0jZSX4V9IheNsRIHe-5KU4cWFLDxuSBwD-8X2GL1ovw_uzuhI0AWq8hfOb41azvU/s320/DSCF3703.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032676673571090" border="0" /></a> A bejáratnál világhírű tudósok gondolatai vannak üvegtáblákon elhelyezve tudásról, kutatásról, tudományról. A belépő 7,50 euróba kerül (1770 Ft), tehát valamivel drágább, mint a Csopa, bár itt az egész élet drágább. A kedvezmények körülbelül ugyanazoknak járnak, mint nálunk, én pl. az európai ifjúsági kártyámra kaptam 15%-ot. Ha veszel jegyet a többi helyre is, akkor egyre olcsóbb, a három belépő (akvárium, science center, 3D mozi) együtt már „csak” 30,60 euró (7230 Ft), és akkor már három külön napra is bonthatod a látogatást.<br /><br />Elsőként az „Öveges termükbe” néztem be egy előadásra. Ez náluk kicsit kiterjedtebb tevékenység, mint nálunk. Az előadásokat a kiállításoktól függetlenül is meg lehet tekinteni, nincs is benne a belépőjegy árában, fizetni kell érte fejenként 2 eurót (480 Ft). (Bevallom, ezen megbotránkoztam.) Három teremben tartják őket napi öt-hat alkalommal. Az előadások különböző hosszúságúak, van félórás, háromnegyed órás, egyórás. A témáik csak részben fedik a mieinket, több és változatosabb, több tudományterületet lefedő téma van, mint nálunk. Az előadások, vagy ahogy ők nevezik: „műhelyek”, létszámkorlátosak (42 fő). (Amikor az előadónak a végén elmeséltem, hogy én néha 200 gyerek előtt mutatok be kísérleteket, egészen elhűlt.) A jegyvásárláskor már meg kell mondani, pontosan melyik előadásra kéred, és egyben ezzel foglalod le a helyedet. Ezért aztán persze az órarendhez <span style="font-style: italic;">mindig</span> tartaniuk kell magukat.<br /><br />Szándékosan egy olyan egyórás előadást választottam, amilyen nálunk nincs: <span style="font-style: italic;">Micrarium</span> volt a címe, mikroszkópos vizsgálatokat ígértek. A péntek délután ellenére elég kevesen voltunk. Az előadó, Cristina, biológus; elég jelentős különbség a Csopától, hogy ő főállásban terjeszti ott az ismeretet, sok társával együtt.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj01vtCCqRG1KtlU_P7NIS0Jssw8zHTIQ7W2VbUi5yByPWng7uxBLvK7usBohi56jXs44_80-ZQuY_S3fDFGodZ5uzXlGgGw_32_cZ7GxYXSROcLPdIJO2vuLncts1X-NpZR6RTLWbDqsU/s1600-h/DSCF3713.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj01vtCCqRG1KtlU_P7NIS0Jssw8zHTIQ7W2VbUi5yByPWng7uxBLvK7usBohi56jXs44_80-ZQuY_S3fDFGodZ5uzXlGgGw_32_cZ7GxYXSROcLPdIJO2vuLncts1X-NpZR6RTLWbDqsU/s320/DSCF3713.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032377454907362" border="0" /></a> Minden résztvevő kapott egy fénymikroszkópot, és először elmagyarázta a részeit és a használatát. Aztán megnéztünk egy-egy előre elkészített növényi mintát, és még egy kicsit magyarázott a növényi sejtekről.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Ezután következett az interaktív rész. Cristina bejelentette, hogy a saját testünkből fogunk mintát venni. Először ijesztgetésnek bedobta, hogy vért vesz mindenkitől, végül azonban fülpiszkáló pálcikákat osztott szét, amikkel mindenki a szájában turkálva kaparhatott le egy pár sejtet (nagyon sajnálom, hogy ezt a pillanatot elmulasztottam lefényképezni! :-) Az a helyzet, hogy közben én is csináltam a kísérletet.) <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxK8xgNgAbNGfcb6oFIgCgoZScHYw9IfZm6MjU5MSooTnoEno6OrgzH-1J5vLtrJk3odXhCL0mqt3B2QDpwqXIuLbnAe20eQAPnI-Wvfnr6lQjawh64g94zKnmvvA8xZzuQTQ1aT6mHwQ/s1600-h/DSCF3724.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxK8xgNgAbNGfcb6oFIgCgoZScHYw9IfZm6MjU5MSooTnoEno6OrgzH-1J5vLtrJk3odXhCL0mqt3B2QDpwqXIuLbnAe20eQAPnI-Wvfnr6lQjawh64g94zKnmvvA8xZzuQTQ1aT6mHwQ/s320/DSCF3724.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032682894533266" border="0" /></a>Tárgylemezre raktuk, megfestettük, letakartuk, megnéztük őket.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Végül bejött egy munkatársa, aki vízbe áztatott száraz növényi részeket (a biológusok bizonyára tudják, hogy mondják ezt egy szóban) hozott egy edényben, és abból a sáros léből cseppentett egy kicsit mindenkinek a tárgylemezére. Megnéztük a papucsállatkákat, egyéb egysejtűeket. A mikroszkópok mellett volt segítségként egy-egy képes „katalógus” a leggyakoribb ilyen élőlényekről. Itt már persze mindenkinek kicsit más volt a látvány, mindenkihez külön mentek oda segíteni az azonosítást.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_x1yqYmz4fszziE8B_0Z4pYU_aHn0IwMQzBqX4XGk6z1tsFuRz2HTu_w-gkaW6qicxnaC28yJ_eoyyZt6Knf5rgNPqKlZU_TC18_hReNUxm7kyTQJmMTqqMSu45tDv0PKBCEhfaSBlfI/s1600-h/DSCF3734.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_x1yqYmz4fszziE8B_0Z4pYU_aHn0IwMQzBqX4XGk6z1tsFuRz2HTu_w-gkaW6qicxnaC28yJ_eoyyZt6Knf5rgNPqKlZU_TC18_hReNUxm7kyTQJmMTqqMSu45tDv0PKBCEhfaSBlfI/s320/DSCF3734.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032382238423858" border="0" /></a> Gyakori volt egy olyan, a legaranyosabb, amelyiket a tárgylemezt kicsit megkopogtatva meg lehet ijeszteni, és akkor behúzza a hosszú csápját. Cristina kicsit magyarázott arról is, hogyan haszálják őket a víztisztaság mérésére.<br /><br />A végén még megkérdeztem tőle, be szoktak-e férni az iskoláscsoportok, és nem törik-e össze ezeket a drága eszközöket. A beférés az előzetes helyfoglalással van megoldva, az eszközök épségére valami általánosat válaszolt (de szerintem a kisebb létszám és az egyénenkénti tevékenység a kulcs). Azt is elmondta, hogy a spanyol gyerekek még a gimnáziumban sem mind látnak mikroszkópot.<br /><br />Áttértem a kiállításra. Sajnos úgy alakult, hogy nem volt tovább szállásom, este már indult vissza a buszom Madridba; és a hosszú előadás után már csak másfél órám maradt, úgyhogy be kellett osztanom az időmet, nem tudtam mindent teljesen végigolvasni. Két szintje van, illetve a kettő között egy kisebb félemelet. Már említettem, hogy teszkónyi szintekről van szó (bár Spanyolországban szerencsére egyáltalán nincs Tesco :-)). Az egész épület légkondicionált, de ezen a vidéken az lenne a különleges, ha nem lenne az.<br /><br />Az alsó szinten kisgyerekeknek vannak játékok: képregényvilág, játék-bánya sisakokkal és sínen húzható csillékkel, arcfestés, stb.<br /><br />A felső szinten kiállításokat lehet megnézni. Elsőként egy genetikai témájút találtam.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi3wu2AwcsLhrxnLJdMZQnfawoDNK03HPnbVChLzQB-4-eSiRdyc9sfFJFCHTUqJxx4kRUPrGEbEG6QCplp76omMfkegksBy7kHtxOrpLrFE4n0B3NGr7Rl_0bk5WiXPZ7HGqrlpM3Mp4/s1600-h/DSCF3745.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi3wu2AwcsLhrxnLJdMZQnfawoDNK03HPnbVChLzQB-4-eSiRdyc9sfFJFCHTUqJxx4kRUPrGEbEG6QCplp76omMfkegksBy7kHtxOrpLrFE4n0B3NGr7Rl_0bk5WiXPZ7HGqrlpM3Mp4/s320/DSCF3745.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032381759962786" border="0" /></a> Ilyen hatalmas dobozok között sétálva lehet végignézni, hogy hányas számú kromoszómáinkon milyen tulajdonságainkért felelős gének csücsülnek, kezdve az öregedéstől a személyiségtípusokon át a hölgyek mellbőségéig mindenért. Minden egyes kromoszómához egy installáció tartozik, némelyikhez „hozzá is lehet nyúlni”, mások csak nézni valók.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrul7p046M8xS465dU-3YygG931CuhiJhuSItemHQ3U08Ynl4cFRAxRlSt1HNKwEteAyEhquYMcTAfx5NP2Iq4RSWr0LxVOvbYapQG2XtqPoVNhcnp7039MENSGypeOxNqQPXR9DTK62s/s1600-h/DSCF3749.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrul7p046M8xS465dU-3YygG931CuhiJhuSItemHQ3U08Ynl4cFRAxRlSt1HNKwEteAyEhquYMcTAfx5NP2Iq4RSWr0LxVOvbYapQG2XtqPoVNhcnp7039MENSGypeOxNqQPXR9DTK62s/s320/DSCF3749.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032682422132114" border="0" /></a> Egy kisebb kiállítás szól a drogokról tudományos szemmel. Nagyon alaposan végigjárja a témát a kávétól, alkoholtól kezdve minden anyaggal kapcsolatban, történelmi áttekintéssel. Persze a fogyasztás elkerüléséről is sok szó esik. (Itt, Spanyolországban egyébként minden, európaiak számára aktuális társadalmi kérdéssel – nők és kiskorúak elleni erőszak, idősek helyzete, egészséges életmód, környezetvédelem, stb. – legalább kétszer annyit foglalkozik az állam és az egész közigazgatás, mint nálunk, méghozzá nagyon is konkrét megoldásokkal.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_r6crtyz-UFcA3KKcpxs9CzR0puCoCWBuJWf3AaUtHiHF6K5_1qZTyiUXsmaIfjxV7HnHW43vjqhqT6F9PfZJpXDwL2JcioObEelCGFE2CA9GC1w3shRlJpYMPnNNkg4V2BRlGyHdg_g/s1600-h/DSCF3751.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_r6crtyz-UFcA3KKcpxs9CzR0puCoCWBuJWf3AaUtHiHF6K5_1qZTyiUXsmaIfjxV7HnHW43vjqhqT6F9PfZJpXDwL2JcioObEelCGFE2CA9GC1w3shRlJpYMPnNNkg4V2BRlGyHdg_g/s320/DSCF3751.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032687169204306" border="0" /></a> Egy nagyobb teremben alapos, kiegyensúlyozottan gondolkodó gyűjtemény a klímaváltozásról. Érdekes volt (bár nem volt időm végigolvasni), ugyanakkor szinte kizárólag szövegből és képekből állt, akár egy hagyományos múzeum. (Egy gyenge hurrikánutánzat meg egy fényforrásokat összehasonlító pult volt az összes interaktivitás.) Az nagyon tetszett, hogy az utolsó poszter arról szólt: „Mit tehetek én?”<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij52-OccMNnO2d7eGRXzWK7w1W2yBeSQQCmLCJP-bXXt3cUciisezVKPxA550wyKdSkqc69ZDZqPz0C114WtD4WDTYwMml8XI3rXHZKBLqM9mHNXFNHO9esjUtY9yq38gMMhIw8IlUtWs/s1600-h/DSCF3760.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij52-OccMNnO2d7eGRXzWK7w1W2yBeSQQCmLCJP-bXXt3cUciisezVKPxA550wyKdSkqc69ZDZqPz0C114WtD4WDTYwMml8XI3rXHZKBLqM9mHNXFNHO9esjUtY9yq38gMMhIw8IlUtWs/s320/DSCF3760.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033099597219970" border="0" /></a> Frissnek tűnt egy hosszabb installáció, „<span style="font-style: italic;">A nő – egy test, egy élet</span>” címmel. A női szervezetről, életről, társadalomban elfoglalt helyről szólt fogantatástól a halálig. Magzat, kisgyerek, serdülőkor, szexualitás, gyermekvárás, anyaság, változókor, öregkor. Rendkívüli alapossággal és igényességgel; gyereknek-felnőttnek, férfinak-nőnek egyaránt érdekes és hasznos végignézni. (Nekem most csak kb. a saját életkoromig volt időm meg türelmem hozzá.) Jó, lehet, hogy a serdülő fiúk szétvihogják magukat rajta, de az csak egy kis réteg. :-) Kicsit talán túl sok volt ebben is az elolvasni való szöveg.<br /><br />Van még egy Űrakadémiájuk, ami szintén időpontokhoz kötött, és újabb 2 euróba kerül, úgyhogy ezt kihagytam. Volt még valami centrifuga-szerűség, ahol talán az űrhajóhoz hasonló érzést lehet átélni. Egy kisebb kiállítás szól a hajózásról.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4tLuNQgVyVrej4UmEa7vWF0-wXCaFS0Wxq41eWEofidqxBn53V4AHBM-q6klK78XBHo2XnceDr8zbTpLoB6ATOvVPSoHr51Foq9Y-R8AF0R6WKfS7kqfN86axLDnsZ0ZD-jrP5vWVma4/s1600-h/DSCF3761.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4tLuNQgVyVrej4UmEa7vWF0-wXCaFS0Wxq41eWEofidqxBn53V4AHBM-q6klK78XBHo2XnceDr8zbTpLoB6ATOvVPSoHr51Foq9Y-R8AF0R6WKfS7kqfN86axLDnsZ0ZD-jrP5vWVma4/s320/DSCF3761.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033105361823266" border="0" /></a> A félemeleten néhány összeállítás spanyol, vagy hosszabb időt Spanyolországban élt Nobel-díjas tudósok életét és munkáját mutatja be. Bár erre tényleg csak rápillantani tudtam, kifejezetten jó ötletnek találom. Nálunk is van hasonló kezdemény a bejáratnál, de szerintem érdemes hosszabban is „mesélni” pl. Öveges (vagy Szent-Györgyi stb.) bácsiról azoknak, akik egy könyvet biztos nem fognak kézbe venni róla, de egy ilyen helyre azért szívesen benéznek.<br /><br />Mind ez idáig az a benyomásom volt, hogy jó, meg szép, de (ha a Csopát interaktív tudományos játszóháznak nevezzük) az itteni játékok mind vagy nem tudományosak, vagy nem interaktívak.<br /><br />Végül indulás előtt negyed órával – és éppen ezért elég csalódottan – <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvVNN-lAHu4U7A7eYWaW5C94yQ-h3AH2ZE8Hg6IMlMcUVX-QbRHqvzcpAVcLmhrCdRozOaG0c4pxp3A1O_po0Aj9DZ2OMjfEHhbFwz2YjT0XPCqGi4kG99lN6Vj3FmLG2f2cIKF86azhg/s1600-h/DSCF3787.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvVNN-lAHu4U7A7eYWaW5C94yQ-h3AH2ZE8Hg6IMlMcUVX-QbRHqvzcpAVcLmhrCdRozOaG0c4pxp3A1O_po0Aj9DZ2OMjfEHhbFwz2YjT0XPCqGi4kG99lN6Vj3FmLG2f2cIKF86azhg/s320/DSCF3787.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033105957115442" border="0" /></a>fedeztem fel egy viszonylag kis, átlátszatlan görbe fallal elkerített helyiséget „Exploratorio” felirattal. Na, <span style="font-style: italic;">ez</span> olyan, mint a mi Csopánk. Tényleg nagyon kicsi, egy helyben állva látsz minden játékot, és nincs is nagyon tér közöttük sorban állni, vagy ilyesmi. Mégis elég népszerű volt a látogatók között. Úgyhogy szerintem ez az elkerítés rossz ötlet. Gyakorlatilag csak fényképezni maradt időm, azt se túl igényesen, kipróbálni csak néhány játékot tudtam, a leírásokat elolvasni még kevésbé (magyarul tehát: ahogy a gyerekek szokták végignézni a kiállítást :-)). Valenciai, spanyol és angol nyelven vannak elkészítve.<br /><br />Úgy tűnt, hogy a legtöbb játékuk a fénnyel kapcsolatos. Náluk is megvan a <span style="font-style: italic;">Színes árnyék</span>, a <span style="font-style: italic;">Hűtlen árnyék</span>, a <span style="font-style: italic;">Stroboszkópos szökőkút</span>. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHw6CpIAMXa1NxQ2hQVhLpAOrUjiTaIE5U74xLCU1FxeFM7A4s81naHDXtCnrIETipLek2xUYSECexFvT7HP4HNNW0rPyxtaAsUCX03gSGZgD_MJtipXqTOIxF4iYWYe5u1x_vlRyoBc/s1600-h/DSCF3764.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHw6CpIAMXa1NxQ2hQVhLpAOrUjiTaIE5U74xLCU1FxeFM7A4s81naHDXtCnrIETipLek2xUYSECexFvT7HP4HNNW0rPyxtaAsUCX03gSGZgD_MJtipXqTOIxF4iYWYe5u1x_vlRyoBc/s320/DSCF3764.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234032685238021586" border="0" /></a>A <span style="font-style: italic;">Fogj kezet magaddal</span>-hoz hasonlít ez a doboz, ahova egy rugó képét vetítik.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Itt függőleges sorban elhelyezett LED-ek látszólag világítanak, valójában villognak, olyan frekvenciával, hogy ha gyorsan mozgatod a szemedet vagy a fejedet, vagy háttal állva az odakészített kis tükröket, akkor valamilyen (időnként megváltozó) képet látsz. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOBMw1ipFVp1aIZfAH52e2590hkCWrrrdLRHJFjc2xJIigW6I6YdW3vPwHw4eNW3yLXXmeJ9kALKzWQRbh9MoOYYJABBiwePUKN1cDDXIoNr3fACvb-cldMy0PZKLdJICZqlbyYi-b_WU/s1600-h/DSCF3766.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOBMw1ipFVp1aIZfAH52e2590hkCWrrrdLRHJFjc2xJIigW6I6YdW3vPwHw4eNW3yLXXmeJ9kALKzWQRbh9MoOYYJABBiwePUKN1cDDXIoNr3fACvb-cldMy0PZKLdJICZqlbyYi-b_WU/s320/DSCF3766.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033105918606178" border="0" /></a> Nem tudtam máshogy lefotózni sem, mint hogy gyorsan elhúztam a játék előtt a fényképezőgépet. :-)<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisT49VTqYTTJthE568Lr2DTPDrO2jv_gxEdJ3uIoCEsI8NrhUnYwlwwfokTK0mtwPyH5AN13oI-i0fS_byoCWiR6-DAQ7n5Vig58FylOHMJn8Kl9hjIjAwubtiSWKmKZcrCr7phcTgES0/s1600-h/DSCF3772.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisT49VTqYTTJthE568Lr2DTPDrO2jv_gxEdJ3uIoCEsI8NrhUnYwlwwfokTK0mtwPyH5AN13oI-i0fS_byoCWiR6-DAQ7n5Vig58FylOHMJn8Kl9hjIjAwubtiSWKmKZcrCr7phcTgES0/s320/DSCF3772.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033108653530226" border="0" /></a> Volt két kaotikusan mozgó vászon, az egyiket levegősugárral fújják, a másikat, ami egy szoknya és egy esernyő keverékének tűnhet, forgatják (videó!).<br /><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwF2PS8EbQl7G8N_2WynI1jEuKYsP9m2ynCJn0c4393DELHRSLOgE6OlPLPMkw3idBByAPRkz_6ekuRFEPSBQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWzzEnRYdh_8blzvPS_rpuJXCfMgAJyBX2ztbbJqNFga6aP1meGCNqAy09JedyubmChRADHuzpr3AqQtpw6FubpOUihT9djq1mNaGni6WULYKpBEt3pFm7cTcO_LKwXqWN2OmMTPdFTjg/s1600-h/DSCF3771.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWzzEnRYdh_8blzvPS_rpuJXCfMgAJyBX2ztbbJqNFga6aP1meGCNqAy09JedyubmChRADHuzpr3AqQtpw6FubpOUihT9djq1mNaGni6WULYKpBEt3pFm7cTcO_LKwXqWN2OmMTPdFTjg/s320/DSCF3771.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033554425803042" border="0" /></a> Itt a tenyereddel (ami, gondolom, sosem száraz teljesen) és két különböző fémből készült lappal létrehozott galvánfeszültséget lehet méregetni.<br /><br />A <span style="font-style: italic;">nagy korongon guruló kis korongokkal</span> is találkoztam, és a látogatók ott sem tudják, mit kell csinálni vele, amíg meg nem mutatom nekik. :-) <span style="font-style: italic;">Négyszögletes kerekű autó</span> helyett csak egy kézzel lökhető kis tengely gurul a púpos pályán egy asztalon.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_JO3-TG72eZvL0vMrAS5QfBCcpYwmbcQ1__buBjCFpJIigzeJnx5bmQ1cVaj2FLKRJBMRBs3riuCUK9VxTraoBcIRNS1Uf6kS1ZawzGLP60ZtADEgfrNJw4ISO0TMUeiPCnWwFvrLze4/s1600-h/DSCF3786.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_JO3-TG72eZvL0vMrAS5QfBCcpYwmbcQ1__buBjCFpJIigzeJnx5bmQ1cVaj2FLKRJBMRBs3riuCUK9VxTraoBcIRNS1Uf6kS1ZawzGLP60ZtADEgfrNJw4ISO0TMUeiPCnWwFvrLze4/s320/DSCF3786.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234039598457055458" border="0" /></a>Ezeket a gumitéglákat a sablonra illesztve láncgörbe (koszinusz hiperbolikusz) alakú ívet lehet építeni, ami állítólag a sablont elvéve magában is megáll, és az építészetben gyakran alkalmazzák; ezeknek a látogatóknak nem állt meg.<br /><br /><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxNUbCrMXYnJm8pPib2wFqKLDxJkJh2y2Oin1rzET3XlZkko8PNCvelQWGiSbDtaaA_cmQYsYpO_7c1acumSg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe>Itt (videó), ha jól értettem, víz alatt vizet pumpálnak át a homokon. Azt akarja bemutatni, hogy egy szemcsés anyag milyen sokféleképp tud viselkedni (szinte folyadékként is), kicsit emlékeztet a mi <span style="font-style: italic;">Homoksivatag</span>unkra, de nem pontosan az a lényege.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXs0NenPCn7TCY4ZRlL1PH8QX0X781NyQ2sFUMOyv2DnOmEYU4Y1__SJDDfKf0X9jqGBpDeMSq8FRi06HomauPnZukQ_ASz01t-gwebKBBX6vB9dlZruphBtezMT07NA6oSuiIHFID_zY/s1600-h/DSCF3784.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXs0NenPCn7TCY4ZRlL1PH8QX0X781NyQ2sFUMOyv2DnOmEYU4Y1__SJDDfKf0X9jqGBpDeMSq8FRi06HomauPnZukQ_ASz01t-gwebKBBX6vB9dlZruphBtezMT07NA6oSuiIHFID_zY/s320/DSCF3784.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234039598106691042" border="0" /></a>Ez a két hangszóró különböző szöveget beszél a füledbe, és lehet próbálgatni, hogy hogyan tudsz rájuk figyelni (egyszerre csak az egyikre), mitől függ, hogy melyikre figyelsz, és hogy módosul, ha elfordítod a fejedet.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJCqK2P04B0Ry0LA-LDkZGtlRzdCwVdZszdmLp51OjM3xc44W2lNViSB1t0QeXAkZ5HZ1gMxmdqjWatFmqX-siHA3c5WcErd7Wyoo80e4Sv0kGsaiS3J1aA0VuYvG8OkGav_owntHIP8/s1600-h/DSCF3779.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJCqK2P04B0Ry0LA-LDkZGtlRzdCwVdZszdmLp51OjM3xc44W2lNViSB1t0QeXAkZ5HZ1gMxmdqjWatFmqX-siHA3c5WcErd7Wyoo80e4Sv0kGsaiS3J1aA0VuYvG8OkGav_owntHIP8/s320/DSCF3779.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234033554303826386" border="0" /></a> A <span style="font-style: italic;">Hangszabászat </span>itt analóg technológiával működik, de pont azért, mert a fedele átlátszó, és hadd lássák a gyerekek az elektroncsöveket, félvezetőket, áramköröket.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTDd6KyOpeLGlnTWL0Nju-pkE1eu3QvaEohUSxWgcecFxZKCF6OvnBZGNTwnz7fScOa1NqXF3bbqoImFFB-hg_CSXxB1lJNloNCO2uRPhP2WRCCi9oNrjntxgHwKv7SLUWQQSRpc7EeIA/s1600-h/DSCF3782.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTDd6KyOpeLGlnTWL0Nju-pkE1eu3QvaEohUSxWgcecFxZKCF6OvnBZGNTwnz7fScOa1NqXF3bbqoImFFB-hg_CSXxB1lJNloNCO2uRPhP2WRCCi9oNrjntxgHwKv7SLUWQQSRpc7EeIA/s320/DSCF3782.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5234039592767167746" border="0" /></a><br /><br /><br /><br />Ez az akváriumféleség a nálunk néha előadáson bemutatott <span style="font-style: italic;">étolajban eltűnő pohár</span> és <span style="font-style: italic;">folyadékban eltérően működő lencse </span>párja. (Azért nem tűnik el benne olyan jól, mint a mi poharunk!)<br /><br />Volt még örvényes áramlás bemutatása színes folyadékkal, és még több optika, a fény útjába lehetett lencsét, prizmát, stb.-t tartani, aki türelmesen követi a leírtakat, az egész sok érdekes és hasznos dolgot felfedezhet belőle.<br /><br />Újra kint, a belépőjegy nélküli területen pedig rengeteg ajándékbolt van. Nem csak olyan csecsebecséket lehet kapni, mint a Csopában, hanem nagyon komoly választék van gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvekből, meg még egy csomó mindenből. Csak a boltokban órákat lehetne eltölteni.<br /><br />Összességében a valenciai Fülöp herceg tudományos múzeum szerintem nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek nem annyira élményszerű, túlzottan is intellektuális és szöveges, de aki szeret sétálni és közben elgondolkozva olvasgatni, egy napot simán el lehet itt tölteni.<br /><br />Bőséges további képanyagot találtok a képtáramban, a <a href="http://picasaweb.google.com/javor.tamas">http://picasaweb.google.com/javor.tamas</a> címen.<br />Aki szeretne még többet tudni az intézményről, a <a href="http://www.cac.es/">http://www.cac.es</a> honlapon nézelődhet, egyes programok leírásától eltekintve angolul is.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-22431814413555957582008-08-11T13:47:00.016+02:002008-08-13T18:59:48.837+02:00Egy hét szabadság – Valencia és egyebekA múlt hetet szabadságon töltöttem, mivel elég gyorsan dolgoztam, és úgysem voltak itt a főnökeim, úgyhogy elengedtek. Több okból sem akartam ezalatt írni ide, ezért ez a bejegyzés most nagyon hosszú, de remélem, hogy érdekes is.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Félig szülinapi buli</span><br /><br />Először is még az előző hét végéről. Vasárnap a Cristo Vive gyülekezet ifi csoportja grillsütést rendezett az egyikük házában. Mivel ez a nap volt a szülinapom, nem gondolkoztam sokat, hogy a Retiro park helyett ezt a vasárnap estét velük töltsem. :-) <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBiTmm1GmrlvfCpbijNbukBZY5_9qwNfZ1-BWEtes747A2N5Ims3-2yNRw-asewdouL10q6dQZ033J8k34eJgDB14mQEnAb6HgxBNJwYObGT0PK07WNFjwp4SN4RdAUWzmOldzEtAPgus/s1600-h/DSCF3360_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBiTmm1GmrlvfCpbijNbukBZY5_9qwNfZ1-BWEtes747A2N5Ims3-2yNRw-asewdouL10q6dQZ033J8k34eJgDB14mQEnAb6HgxBNJwYObGT0PK07WNFjwp4SN4RdAUWzmOldzEtAPgus/s320/DSCF3360_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233230337385604786" border="0" /></a>Sőt, előtte egy család a gyülekezetből meg is hívott ebédelni, aztán a fiukkal együtt mentünk ki San Fernando de Henaresbe a bulira. A túrógombócot, ami már kész volt, mire megtudtam, hogy náluk ebédelek, elvittem hozzájuk desszertnek. Itt a kislányuk éppen nagyítóval próbál újságpapírt meggyújtani.<br /><br /><br /><br /><br /><br />A grill-ételek finomak voltak, bár a sütést valami szülőfélék csinálták, mi meg addig játszottunk, de nem volt túl izgalmas. Volt nagyon sok vizeslufi, amivel lehetett háborúzni, de ez se sikerült igazán jól, mert nagyon egyenlőtlenül oszlottak el a lufik az emberek között.<br />Bár a buli jóval előbb el volt döntve, mint hogy egyáltalán találkoztak volna velem, azért sokan gratuláltak. :-)<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Valencia</span><br /><br />Hétfőn meg kedden otthon voltam. Főzni tanultam, strandra mentem, meg ilyenek. Idegesítően sok idő elmegy a házimunkákkal, ha az ember egyedül van. Bár nekem itt van Pablo is, de ő keveset törődik a lakással azon felül, amennyit muszáj (na meg vásárolni, mosni persze magamnak kell).<br /><br />Teljesen véletlenül találtam (természetesen interneten...) egy nagyszerű lehetőséget utazásra és szállásra. Létezik egy világméretű hálózat, vagy klub, amelynek a neve <span style="font-style: italic;">CouchSurfing</span>. A lényege, hogy a honlapon keresztül az egész világról emberek, akiknek kedvük van hozzá, feltöltenek dolgokat magukról, és a lakóhelyükről, hogy tudnak-e vendéget fogadni, vagy a városukat megmutatni egy látogatónak. Ha el akarsz utazni egy helyre, egyszerűen rákeresel, hogy van-e abban a városban valaki, aki abban az időben fogadni tud, és ránézésre lenne is kedved nála lakni, aztán írsz neki. Alapvetően mindenki ingyen ajánlja fel a szállást, de azért meg lehet adni, legfeljebb hány napig maradhatnak, és le van írva, hogy a vendégnek illik vinnie valami kis ajándékot, vásárolnia ennivalót (akár a háziak számára is), elmosogatnia stb. A rendszer nem egy magára hagyott webes adatbázis: alaposan le van írva a működése, élő emberek folyamatosan felügyelik tartalmilag is, és számos megoldás gondoskodik egyrészt a személyes adatok védelméről, másrészt arról, hogy mind a rosszindulatú (ellopja a vendége cuccait), mind a hanyag (regisztrál, aztán nem is törődik a jelentkezőkkel) tagokat minél hamarabb, szinte automatikusan ki tudják szűrni a rendszerből. (Például, miután valaki vendégül látott, nagyon bátorítanak, hogy írjál értékelést, ami aztán az ő adatai között meg is jelenik.) De azért alapvetően a bizalomra és a személyességre épül az egész. Ezt mutatja az is, hogy akkor is szabad regisztrálni, ha nem tudsz szállást vagy idegenvezetést kínálni. Attól még részt vehetsz találkozókon-bulikon, bejelentkezhetsz másokhoz, stb. Tehát az elsődleges cél nem is a szállásadás, hanem az, hogy megismerkedhess emberek életével az egész világról, lehetőleg személyesen. Itt olvashatsz többet és akár rögtön csatlakozhatsz is: <a href="http://www.couchsurfing.com/">http://www.couchsurfing.com</a> (Később megtudtam, hogy több ilyen rendszer is létezik, pl. <a href="http://www.hospitalityclub.org/"><span style="font-style: italic;">The Hospitality Club</span></a>, de nekem a honlapja alapján a CouchSurfing tűnt a legpraktikusabbnak. Egyébként a <span style="font-style: italic;">couch </span>(’kanapé’) jelenti a szállásadást, a <span style="font-style: italic;">surfing</span> meg a vendégeskedést, utazást.)<br /><br />Mondanom sem kell, mennyivel jobb lehetőséget jelenthetett ez nekem, magányos utazónak, mint önállóan szállást keresni, útikönyvvel egyedül járni a várost, s éttermekben költekezni. Sikerült kapcsolatba lépnem egy Raúl nevű fickóval Valenciából, aki nagyon aktív a rendszerben. Felhívta a figyelmem, hogy éppen ezen a szerdán lesz egy <span style="font-style: italic;">surfer</span>-találkozó Valenciában. Ő nem tud szállást adni, mert természetesen már foglalt a vendégszobája egész hétre, de nagyon biztatott, hogy jöjjek el, megírta a legolcsóbb utazási lehetőséget, ajánlott ifjúsági szállókat a városban (amik persze tele voltak), és azt mondta, hogy ha a szállókon már nincs hely, a bulin biztos találok valakit, aki tud fogadni (végső esetben pedig alhatok nála a padlón).<br /><br />Szerda reggel útra keltem, nem tudva, hol fogok aludni (mert a szállókba távolról szállást foglalni csak valódi <span style="font-style: italic;">hitel</span>kártyával lehet, az pedig nekem nem véletlenül nincs). Az utazásra két lehetőség volt: normál és expressz busz. Az expressz busz nem áll meg sehol, és 4 óra alatt ér Valenciába. A normál busz sem áll meg sehol, és szintén 4 óra alatt ér Valenciába; viszont feleannyiba kerül. Később kiderült, hogy a kocsik komfortfokozatában van különbség, de azért ezen jól szórakoztam - és természetesen a normál járattal mentem. (A vonat is kb. az expressz busszal volt egy árban.)<br /><br />Ahogy beértünk a városba, először is az lepett meg, hogy itt pálmafák nőnek szabadon. Következőnek, hogy nagyon párás a levegő. Aztán pedig az tűnt fel, hogy Valenciában valami olyan a hivatalos nyelv, amit én nem ismerek. Ez kicsit aggodalommal töltött el. Később kiderült, hogy a valenciai nyelvről van szó, amihez furcsa módon nem tartozik népcsoport, és akik beszélik, mind tudnak spanyolul is. Csak a szűkebb hazájukhoz való kötődésüket (aki nagyon szereti a latin szavakat, annak: <span style="font-style: italic;">lokálpatriotizmusukat</span> :-)) – ami a félszigeten nagyon jellemző – szeretik hangsúlyozni vele. Azért a helyi közlekedési társaságtól szerintem nem túl vicces, hogy a jegyek és az utazási igazolványok típusait csak valenciaiul írják ki a megállókba. Szerencsére azért van hasonlóság a "kasztíliai" spanyol nyelvvel.<br /><br />Az első ifjúsági szálláson, ahova benéztem, rögtön volt szabad ágy egész jó áron. Kifejezetten tetszett a hely. Vidám színekkel volt kifestve, tiszta volt, hatalmas társalgó, rengeteg nagyon hasznos információ a városról, csuda jól felszerelt nagy konyha szintenként (ingyen teával és kávéval), a kiköltözés napján ingyen csomagmegőrzés. Rend volt, értelmes szabályok, és mindenkit biztattak az önkéntes közreműködésre: volt egy füzet, amibe le lehetett írni a többi vendég okulására, ha találtál egy jó helyet; a konyhát „ugyanolyan, vagy tisztább állapotban” kellett elhagyni, mint ahogy találtad; és volt egy polc, ahol az elutazáskor ott lehetett hagyni a többieknek az olyan maradék élelmiszereket, amiket nem tudsz magaddal vinni, hogy ne kelljen kidobni. (Persze az is lehet, hogy minden hostelben ugyanígy megy, mert én még sosem voltam ilyen helyen úgy, hogy én választottam volna ki, és különösebben odafigyeltem volna rá.) És, bizony, a konyhában szelektív hulladékgyűjtés. Ha valaki netán Valenciába szeretne menni, kérjétek, és elküldöm az adatokat.<a href="http://www.nesthostelsvalencia.com/"><br /></a><br />Beköltözés után először el akartam menni egy boltba ennivalót venni. Elkezdtem körbesétálni a környéket, üzletet nem találtam, de annyira szép volt a város, hogy hiába voltam bármilyen éhes, csak köröztem tovább mindenfele. Fantasztikus hangulata van egy ilyen középkori tengerparti helynek a magamfajták számára. (Végül nagy nehezen találtam boltot is.)<br /><br />Este megjelentem a surferek találkozóján. Egy kicsit beszélgettünk, ismerkedtünk az egyik legforgalmasabb téren, aztán elmentünk egy bárba enni-inni. A tulajdonosnak és az 1 darab segédjének igencsak sürögnie-forognia kellett, hogy a negyven embert kiszolgálja, de legalább alighanem jó napjuk volt. Körbekérdeztem a társaságot, hogy ki tudna befogadni a második és esetleg harmadik éjszakára, de senkinél nem volt szabad hely. Végül megkérdeztem Raúlt, tud-e valami megoldást, mire azt mondta, hogy a két vendége közül csak egy jött el, úgyhogy mégiscsak jöhetek hozzá. De csak csütörtök este, mert pénteken már újak jönnek.<br /><br />Továbbmentünk egy szórakozóhelyre. Itt csak két említésre méltó dolog történt: egyrészt újra megbizonyosodtam róla, hogy katasztrofálisan nem tudok ezekre a bulizenékre táncolni, másrészt a férfi WC-ben, ahol egy hihetetlen művészi piszoár állt <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbGerYfmS1eLF_b7oHvwCgCwzF3VC_h1IjZT_jb7ygBtr7qzLJMAazie6YnDf3gPzSVAAP8rHh7IIFyUkLeZt3W8IWOp7lM9Qzt1FL_5ES79HmyX6i_mZU-RBNh4_DvbucmufQNKfjDTU/s1600-h/DSCF3492_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbGerYfmS1eLF_b7oHvwCgCwzF3VC_h1IjZT_jb7ygBtr7qzLJMAazie6YnDf3gPzSVAAP8rHh7IIFyUkLeZt3W8IWOp7lM9Qzt1FL_5ES79HmyX6i_mZU-RBNh4_DvbucmufQNKfjDTU/s320/DSCF3492_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233230339254802914" border="0" /></a>(festett üveg kivilágítva, lásd a képet - amúgy egy ideje már 800x600-as méretben töltöm fel a képeket, úgyhogy rákattintva értelmes méretre nagyítódik, belátható időn belül), két kábítószert cserélgető és fogyasztó fiúcska rettenetesen megijedt, ahogy elkezdtem fényképezni - hirtelen nagyon elhallgattak és a padlót nézték. :-)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGGuMp8TeulYt5boU2HdYneMZvvpiz_lJMaYyqA7si57lkBB7KTQU1GFtgoo2jCzbJBn86jrFlR5tHPq0fw9yHOU8Kv5NsLLXeckpQprqYOV7e0HTu7cdCj6_squ-q08Jfx5hGkJJGVG4/s1600-h/DSCF3506_800x597.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGGuMp8TeulYt5boU2HdYneMZvvpiz_lJMaYyqA7si57lkBB7KTQU1GFtgoo2jCzbJBn86jrFlR5tHPq0fw9yHOU8Kv5NsLLXeckpQprqYOV7e0HTu7cdCj6_squ-q08Jfx5hGkJJGVG4/s320/DSCF3506_800x597.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233231096935613810" border="0" /></a>Ez a város egyik forgalmas tere (az, ahol pár órával korábban találkoztunk) – éjjel egykor. Itt így megy az élet, legalábbis nyáron.<br /><br /><br /><br /><br />Csütörtök délelőtt Raúllal és a vendégével, Rebeccával a szállásomtól indultunk, hogy megnézzük a belvárost. Rebecca Nagy-Britanniából érkezett, mert spanyol-szláv szakos egyetemista, és az egyetem kiküldte nyelvtanulásra (eközben gyerekcsőszként is dolgozott), most pedig búcsúzóul beutazza Spanyolországot. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitBOnGj_v0r7aSslvQvwJYs4TVhhSGaTKiNL71VAOj8gsUkT6kSoWqYV40etgMjua7K5pu3VOF8RsCuwJajiUpy5QZwhF19fy4fqNl6JhlMMFd72RYkP-744K_UPtf_5mPDgs6V2g7vC4/s1600-h/DSCF3544_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitBOnGj_v0r7aSslvQvwJYs4TVhhSGaTKiNL71VAOj8gsUkT6kSoWqYV40etgMjua7K5pu3VOF8RsCuwJajiUpy5QZwhF19fy4fqNl6JhlMMFd72RYkP-744K_UPtf_5mPDgs6V2g7vC4/s320/DSCF3544_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233230344377020322" border="0" /></a>Körülbelül ugyanott jártunk, ahol előző délután vásárolni próbáltam. Egyébként spanyolul beszéltünk egymással, aminek örültem. Utána felvettük a csomagomat, és elmentünk Raúlhoz.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_vu_ddOd96ZnLRyeJoQcSejX_HVcVjfIlJZFAOX9FZAW8nLwaiMFC6elIyngrYb7DHAbQcKVNymljbkde3WyiPBb45try9avOnliIf6wU2hM-oDcGu3mSkdeSDGRgYbG1qvbICP2EkTw/s1600-h/DSCF3560_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_vu_ddOd96ZnLRyeJoQcSejX_HVcVjfIlJZFAOX9FZAW8nLwaiMFC6elIyngrYb7DHAbQcKVNymljbkde3WyiPBb45try9avOnliIf6wU2hM-oDcGu3mSkdeSDGRgYbG1qvbICP2EkTw/s320/DSCF3560_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233230349838871250" border="0" /></a>Raúl főzött nekünk paellát: ez egy jellegzetes valenciai étel, sáfrányos rizs hússal. Rengeteg féle hússal lehet készíteni, mi most a tenger gyümölcseit választottuk. Olyan érdekes – persze csak nekem –, hogy itt a tengeri halakat, rákokat, kagylókat frissen árulják az élelmiszerboltokban. (A kagyló ráadásul még él, mert elég sokáig bírja víz nélkül; a főzéskor ér véget rövid és tragikus pályafutása. Amelyik nem nyílik ki, az már az üzletben döglött volt.)<br /><br />Nekem nagy álmom volt fürödni egyet a tengerben, a két tengerparti ország lakójának kevésbé, így egyedül mentem le. Ez most igazán nagy élmény volt, mert szegény tenger nélküli ország gyermekeként életemben körülbelül ötször jártam tengerparton, de csak a Balti-, az Északi-tengernél és az Atlanti-óceánnál, és ha be is mentem a vízbe, annyira fázva jöttem ki, utána órákon keresztül próbálva felmelegedni, hogy a fürdés nem maradt valami szép emlék. A Földközi-tengerrel nem volt semmi ilyen probléma, csodásan langyos volt a víz, kint pedig ragyogott a nap. Ahogy ott úszkáltam, ragyogó napsütés, a parton pálmafák, kockaszállodák, alig akartam elhinni, hogy szinte ingyen eljutottam ide. (Ezt nem azért mondom, hogy az otthon dolgozókat elszomorítsam, éppen arról van szó, hogy ennyi erővel akár másnak is sikerülhet... És azt se felejtsétek el, mennyire megszenvedtem érte egyszer-egyszer.)<br /><br />Este elmentünk vacsorázni Raúl barátaival. Ez aztán már igazán nemzetközi társaság lett: egy spanyol lány és két olasz fiú csatlakozott hozzánk. Nagy örömömre itt is spanyolul beszéltünk. A vacsora ún. <span style="font-style: italic;">tapería</span> volt, talán „falatozásnak” lehetne fordítani: kihoztak kis tálakban sült kolbászt, pirított rákot, egyéb tengeri állatokat, főtt zöldséget, meg még sok mindent, amire már nem emlékszem, meg persze salátát; aztán aki kapja, marja, tányért nem is kaptunk egyenként. Nagyon hangulatos (bár olcsóbb nem volt, mint az egyéni adagok). Az ismeretlenség ellenére egészen értelmesen töltöttük az időt, pl. mindenki elmesélte, milyen vicces dolgokat csináltak a kisállatai.<br /><br />Raúl egyébként nagyon jó fej és rendes volt, végig mindenben segített minket, amire csak szükségünk volt, és nagyon jó társaság. Még akkor sem veszítette el a nyugalmát, mikor a térdemmel kivertem a teraszajtaja üvegét... (Nem találtam meg, hogyan kell villanyt gyújtani a konyhában, és éppen nem volt rajtam a szemüvegem, így a szürkületben nem láttam a szép tisztára mosott ajtóüveget, csak a keretet...) Inkább rögtön ellátta a sérüléseimet. Azért tegyük hozzá, hogy a biztosítója fizeti a kárt. :-) Egyébként egyedülálló és börtönőrként dolgozik, azért van ilyen sok ideje.<br /><br />Pénteken eljött a nagy nap, Rebeccával elmentünk a <a href="http://www.cac.es/">Művészetek és Tudományok Városába</a>. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJIsC6Nz26XyGuNAnpwktzlPCgQUYZ9_7H6WJxn4MJUekLOoxTnHqX_ux0Z4SPKow3ZFrMCxPt-JxXnjwAXA-XjRYM6DnBjLY8A7ynqdu2lH5ITwmWJXDqrcByVen4UHQjt0Jin45pHU/s1600-h/DSCF3656_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJIsC6Nz26XyGuNAnpwktzlPCgQUYZ9_7H6WJxn4MJUekLOoxTnHqX_ux0Z4SPKow3ZFrMCxPt-JxXnjwAXA-XjRYM6DnBjLY8A7ynqdu2lH5ITwmWJXDqrcByVen4UHQjt0Jin45pHU/s320/DSCF3656_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5233230349080113490" border="0" /></a>Csatlakozott hozzánk Rebecca néhány angol barátja, akik épp ott voltak a városban: egy házaspár egy kislánnyal, meg egy másik lány. Ez a hely egy hatalmas modern épületegyüttes mindenféle nagyon érdekes kiállításokkal, Valencia egyik fő büszkesége (az új Forma–1-es versenypályán túl). A budapesti Millenáris Parkhoz lehetne hasonlítani, de sokkal nagyobb annál. Ugyanúgy van benne egy tudományos múzeum, mint a Millenárison a Csodák Palotája. Tulajdonképpen elsősorban emiatt választottam úticélul Valenciát. Az itt afféle tanulmányútként eltöltött időről egy külön bejegyzésben emlékezem meg, amely <a href="http://tamasmadridban.blogspot.com/2008/08/valenciai-csodk-palotja.html">itt</a> olvasható. Most csak annyit, hogy a csoportkép háttere valóban egy óriási akvárium.<br /><br />Visszafele a busz (természetesen normál busz) a Valenciából <span style="font-style: italic;">kifelé</span> vezető autópálya-szakaszon hatalmas dugóba került, így egy óra késéssel érkeztünk meg Madridba. Ez azért volt ciki, mert addigra nem csak a HÉV nem járt, hanem már a metró sem. Szerencsére sikerült az éjszakai metrópótló busszal és az éjszakai távolsági busszal hazajutni San Sebastián de los Reyesbe, és fél négykor már ágyban is voltam.<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Hétvége</span><br /><br />Vasárnap a gyülekezetben egy másik, valamivel idősebb házaspár fogadott rajtaütésszerűen azzal, hogy szeretnének meghívni ebédre. Nem csak engem, hanem egy másik fiatal párt, meg még egy lányt is. Kiderült, hogy a kocsiban szorongó hat ember közül öt amerikai (ugye nem kérdezed meg, hogy a hatodik honnan való volt? :-)), így itt a spanyolgyakorlás egy időre megszakadt. Nem is baj, mert az angol szavakat már komolyan kezdem elfelejteni! A vendéglátók afféle misszionáriusok, valami amerikai szervezettől érkeztek, segíteni a gyülekezeteket, meg újakat indítani. Elég régóta itt laknak. Az ifjabb házaspár, Jeremy és Jessica „<span style="font-style: italic;">taking a year off</span>” van itt, kitalálták, hogy eladják házukat-autóikat, és január 1-jén eljöttek egy évre Európába lakni. Tina, az egyedülálló lány pedig amúgy jeltolmács, de most gyerekvigyázó egy burgosi spanyol családnál (most már látom, hogy tök könnyű ilyen munkát találni gazdag vagy igényesebb családoknál, ha valamelyik világnyelv az anyanyelved!), egyébként nemrég tértek vissza Budapestről egy üzleti útról, és akkor kért egy kis szabadságot, és feljött Madridba.<br /><br />Végül ismét a gyülekezet fiataljaival töltöttem a vasárnap estét. Most már voltam velük többször bulizgatni, kíváncsi voltam, hogyan állnak a lelki dolgokhoz, mert ez a mostani amolyan „nyárról-mesélős-elmélkedős” találkozójuk volt. Na meg persze én is elmeséltem nekik részletesen, hogy kerültem ide. Most már világos, hogy ez az ifjúsági csoport nem a madridi központi gyülekezethez tartozik, hanem a San Fernando de Henaresben alapított fiatalabb közösséghez. Sajnos. Ugyanis nagyon messze vannak, vagyis hát nincs közvetlen közlekedés San Sebastián de los Reyes felé, részben azért, mert útban van a repülőtér. (Kísértetiesen emlékeztet a helyzet Vecsésre!)<br /><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Szóval...<br /><br /></span>nagyon jó volt végre egy kicsit turistának és nem bevándorlónak érezni magam, jó volt, hogy valakik törődtek velem, jó volt sok úton levő érdekes emberrel találkozni, kicsit angolul is beszélni. Ha aludni nem is mindig tudtam sokat, igazán kipihentem magam! Remélem, nektek is jól telik a nyaratok! Még öt hét, és újra látjuk egymást.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-15220911357429118242008-07-31T09:00:00.019+02:002008-11-13T08:44:52.730+01:00Tömegközlekedés 1. rész – Madrid területe<span style="font-style: italic;"><br />Nem a témához tartozik, de lényeges: annyival több időm van, mint munkám, hogy a következő hétre, mikor a témavezetőim szabadságon lesznek (augusztus 4-10.), én is szabadságot kaptam. Még nem tudom pontosan, mit fogok tudni csinálni - kicsit későn szóltak -, de ha nem lesz bejegyzés, csak várjatok türelemmel, nem esett repülőgép a fejemre és nem vagyok kórházban. (Pontosabban, persze lehet, hogy ráesik és odakerülök, de ha nem írok, nem feltétlenül ezért.)</span><br /><p class="MsoNormal"><br />Úgy látom jónak, hogy a tömegközlekedésről szóló írásomat három részre bontom, mivel elég hosszú. Lesz egy cikk a város területéről, egy az elővárosi közlekedésről, és egy az összekapcsolódásukról, tarifarendszerről és egyebekről.<br /><br />A város tömegközlekedése szerintem nagyon magas színvonalú. Sokat fogom összehasonlítgatni a budapestivel, egyszerűen csak azért, mert ott nőttem fel, és nem laktam még a világ semelyik más nagyvárosában.<br /><br />Madrid alighanem a metrók európai fővárosa, bár a londoni és moszkvai metrót előbb még biztosan látnom kéne a végső ítélethez. (Már bevallottam itt mindenki előtt, hogy gyerekkoromban is szenvedélyem volt a metró meg az egész kötöttpályás közlekedés; alighanem közlekedésmérnök lettem volna, ha nem fizikus.) A város minden fontosabb főútvonala alatt van metróvonal, és ez még nem is az összes. 12 metróvonaluk van. (A 11-es és a 12-es járat nem jön be a belvárosba, én ezeket nem is láttam, a térképet elnézve kicsit pazarlásnak tűnnek, bár az utasforgalom nagyságát nem ismerem.) A tizenkettőből egy metró körjárat, a vonala metszi az egyik külvárosi kivételével az összes többit; a legtöbbet kétszer is. Mintha nekünk a 4-6-os villamos helyett a Nagykörút alatt is metró járna. Ezen a vonalon is két vágány van, és mindkét irányba köröznek a szerelvények. (Kicsit nehéz kiírni az állomásokon, hogy melyik peron melyik irány. :-)) Van egy ingajárat, ami egy metróval sűrűn átszőtt területen csak annyit csinál, hogy összeköt két közeli állomást, amik között amúgy csak kerülővel és átszállással lehetne megtenni az utat. Van továbbá Metro Ligero (ejtsd: <span style="font-style: italic;">lihéro</span>, jelentése kb. ’Metro Light’ vagy ’Kismetró’), ez kéregvasút, rövid szerelvényekkel. Három ilyen vonal van, én ezek közül még csak eggyel utaztam. Az útvonal során többször is lemegy a föld alá, aztán visszajön a felszínre. Még szintbeli kereszteződése is van közúttal. Érdekessége, hogy végig ún. nyílt pályán halad <span style="font-size:85%;">(ha már nem emlékeznél a KRESZ-tanfolyamról: ez azt a fajtát jelenti, amikor a sín nem emelkedik ki a pályatestből, és nincsenek talpfák)</span>, még az alagútban is. A felszínen ezek miatt inkább villamosnak néznéd. :-)<br />A hálózatot egyébként nem csak szinten tartják, hanem folyamatosan fejlesztik. Mialatt itt vagyok, épül és már megépült egy-két új állomás, új aluljáró a meglevő vonalakra. (Új vonalat most épp nem fúrnak.)<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI2-JjSiHUQkOOfNl1NA3QvRooVI-vo9nkKIW6FZkyc1Qge65eE_FY8w1BS7dvWnJ6RpYS6TBPR8rD-uEqbOuYn4IEIHYC6Xghy4A9Jx5xm-RvpI-z78EBzol3CqK6kMeg74Z-ayJbXdc/s1600-h/DSCF2926_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI2-JjSiHUQkOOfNl1NA3QvRooVI-vo9nkKIW6FZkyc1Qge65eE_FY8w1BS7dvWnJ6RpYS6TBPR8rD-uEqbOuYn4IEIHYC6Xghy4A9Jx5xm-RvpI-z78EBzol3CqK6kMeg74Z-ayJbXdc/s320/DSCF2926_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229117264350446162" border="0" /></a>Az állomások jellemzően kétfélék. Az egyik fajta többszintes, általában tágas, üvegkorlátokkal, egyszínű falburkolatokkal (és igen, a korszerű állomások is <span style="font-style: italic;">különböző </span>színűek, aminek rengeteg előnye van, és amit a budapesti 2-esen a mostani felújítással tönkrevágtak). <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9n8bUifPFG4-kS9lqdPFcVNrwrQ5lJKccl-SxQgMaRlZFd39bS-bHaKArMKVNFMUz1kKA4K-jYOQwveWYiTDcGvM8NK99oi4HXqVxODU5VQ3_W8Hhyphenhyphenbfh6L5S0g6UE_b2DiuKyCNJpBA/s1600-h/DSCF2873_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9n8bUifPFG4-kS9lqdPFcVNrwrQ5lJKccl-SxQgMaRlZFd39bS-bHaKArMKVNFMUz1kKA4K-jYOQwveWYiTDcGvM8NK99oi4HXqVxODU5VQ3_W8Hhyphenhyphenbfh6L5S0g6UE_b2DiuKyCNJpBA/s320/DSCF2873_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229116920209779362" border="0" /></a>A másik fajta olyan, mintha csak kicsit kiszélesítették volna az alagutat a két peron kedvéért, nincs is külön fala meg mennyezete, a fal görbülve visszahajlik, és a fal meg a padló a gyakran a budapesti márványburkolatokra emlékeztet. <span style="font-style: italic;">Sehol </span>nem kell oszlopok között belépni a kocsikba. Az előbbi, szebb állomásokon nem ám csak mozgólépcső van, hanem lépcső, mozgólépcső és lift is. Ezért a Budapest belső részén szokásos (gondolom, mozgólépcső-takarékossági okokból kitalált) „középperon” itt a Metro Ligerótól eltekintve ismeretlen, ha netán a peron túloldalán is szerelvény van, akkor az egy másik vonal, gyors átszállással. Az állomások 173/267-ed része járható kerekesszékkel (amelyek nem, azok jellemzően a régebbiek, és a csak egy vonalhoz tartozók).<br />A szerelvények is kétfélék. Mindegyik kék-fehér. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSHi65cPrw0EJpK4PsrFfo8RPtWlIci5zIhzI8U59hJSBHY8j0AnJVOgnMdDXo77NidGFcZnIeo7vMkYgITEzhEqiYw03chPL23WmxqwvgcN5Tx8Q3nyr1QHr1r74HTGU0-QLD5UBtZRg/s1600-h/DSCF2893_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSHi65cPrw0EJpK4PsrFfo8RPtWlIci5zIhzI8U59hJSBHY8j0AnJVOgnMdDXo77NidGFcZnIeo7vMkYgITEzhEqiYw03chPL23WmxqwvgcN5Tx8Q3nyr1QHr1r74HTGU0-QLD5UBtZRg/s320/DSCF2893_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229117771385132786" border="0" /></a>Többségük nagyon korszerű, áramvonalas, halk (főleg belül; annyira, hogy mikor az állomáson vár, nagyobb a zaj, mint az alagútban, mert az állomáson nyitva van az ajtó! – ezt amúgy zenehallgatással lehet jól lemérni :-)), <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX5FKgLR3p5P1F52sEWpd39iPeO24C4o8IAgzwBcWxkgQoMIlzuCVZaLcvJxiiX3ISoJx_b7mCuropBityguubnaQLe22KinS02nBjYUpB0eACj_7k8AJCIB2ARZIvkVd3YJerk99Tx3k/s1600-h/DSCF2588_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX5FKgLR3p5P1F52sEWpd39iPeO24C4o8IAgzwBcWxkgQoMIlzuCVZaLcvJxiiX3ISoJx_b7mCuropBityguubnaQLe22KinS02nBjYUpB0eACj_7k8AJCIB2ARZIvkVd3YJerk99Tx3k/s320/DSCF2588_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229121375508494274" border="0" /></a>belül sok fénnyel megvilágított, van hangos és szöveges utastájékoztatás is, a szerelvények egyterűek, vagy legfeljebb két részből állnak.<br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLLbFsQF8RNygvTYnHnB085k-EGgwdLCpcjs-aZkrDZMv_i6nl4kL3Zj99mxvsZAIvYypYrh8DaeFNtDZfdCFDjHAZ7kbNkqJulaCXgINX7910tMZ8FUcGMHP5MywHq0-uKCMDdnvXlqc/s1600-h/DSCF2930_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLLbFsQF8RNygvTYnHnB085k-EGgwdLCpcjs-aZkrDZMv_i6nl4kL3Zj99mxvsZAIvYypYrh8DaeFNtDZfdCFDjHAZ7kbNkqJulaCXgINX7910tMZ8FUcGMHP5MywHq0-uKCMDdnvXlqc/s320/DSCF2930_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229117769632943314" border="0" /></a><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">A másik fajta régebbi, szögletes, rövid kocsikkal, és kicsit hangosabb, de még mindig nem mérhető ezen a téren az orosz metrókhoz. Az utastájékoztatás ezeken ritkább. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbPPYLqRlhjPesEVU6dgMUV4yICBq1P5n63E8sjjnrjkqS8qwsV5fEt3OtG3TZOcZYhY17aWdV5t71elKRreC70GHBS3Bkk42bDIZjj8ZhuOSWQf-7FR383K2uukJJv446q65D0VJiJE/s1600-h/DSCF2986_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbPPYLqRlhjPesEVU6dgMUV4yICBq1P5n63E8sjjnrjkqS8qwsV5fEt3OtG3TZOcZYhY17aWdV5t71elKRreC70GHBS3Bkk42bDIZjj8ZhuOSWQf-7FR383K2uukJJv446q65D0VJiJE/s320/DSCF2986_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229116930816486226" border="0" /></a>Valahogy ezek a régebbi szerelvények főleg a régebbi állomásokkal vannak párosítva, de nem kizárólag.<br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">A teljes hálózat, beleértve az összes állomást és kocsit, légkondicionált.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEyKelh6JiDMJYxxz1AOATcSkPVVvqHuJYpNejwwdXYsAOIMuZEE7WULaQGoCrFUcJsIrisCd0tl0eElXU-pWtZrKRkdl7xP6A18HRgS-ItIFID3ySudifqy1lUkh-w2Eavt57GnesEug/s1600-h/DSCF2766_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEyKelh6JiDMJYxxz1AOATcSkPVVvqHuJYpNejwwdXYsAOIMuZEE7WULaQGoCrFUcJsIrisCd0tl0eElXU-pWtZrKRkdl7xP6A18HRgS-ItIFID3ySudifqy1lUkh-w2Eavt57GnesEug/s320/DSCF2766_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229120714379385010" border="0" /></a><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Az állomásokon az utastájékoztatás meg az arculat a ’90-es éveket idézi, tehát a felújítás utáni budapesti 2-es metrónál még kicsit korszerűtlenebb. (De legalább teljesen egységes; mert Budapesten ezzel a legújabbal együtt legalább négyféle feliratrendszert lehet elkülöníteni.) Minden vonalnak van saját színe. Elég jól van jelezve minden, azokon az állomásokon is, ahol akár 4 vonal találkozik, úgyhogy – számomra legalábbis – sokkal nehezebb eltévedni, mint a felszínen. Viszont néha nagyon hosszút kell gyalogolni a két vonal között, és ha többfelé is meg lehet tenni az utat, nemigen írják ki, melyik a rövidebb. Vannak elektronikus kijelzők is, minden peron felett, és sok helyen a bejáratnál is; nem csak arról tájékoztatnak, mikor érkezik a következő vonat, hanem hogy pillanatnyilag zavarmentes-e a közlekedés, és a hálózaton zajló fontosabb változásokról, felújításokról is. Itt is előfordul nyári metrófelújítás, éppen a 2-es alagútjának egy szakaszát tartották most karban, pont, mint otthon.<br />A rendet egész nap metróőrök vigyázzák. Nem olyan kis pancserek, mint a budapestiek: a szép és egységes egyenruhájuk mellett van gumibotjuk, bilincsük és adó-vevőjük is. (Talán tudjátok, hogy néhány éve volt itt a metróban egy terrorista robbantás, azóta szigorítottak mindent, pl. az újabb szerelvények is mind kamerával felügyeltek.)<br />A menetidő néha meglepően hosszú tud lenni a budapestihez képest. Ennek három oka van, amiről nem a metró tehet, hanem a tapasztalatlan utas: egyrészt hosszabbak a vonalak, másrészt sokáig tarthat az átszállás, harmadrészt nem mindig érdemes metróval menni egy közeli helyre, ha ez átszállást és kerülőt jelent. Lehet viszont egy olyan oka is, ami a metró furcsasága, ezt szerencsémre csak az 1-es (feltehetően a legrégebbi) vonalon tapasztaltam: egyszerűen túl közel vannak egymáshoz az állomások. Benézel az alagútba, és látod a következőt. Nem csak az a baj, hogy mindig le kell fékezni, hanem feltorlódnak a szerelvények. Van, hogy öt percet is vár egy állomáson. Ezek után nagyra becsülöm a budapesti 1-es vonal forgalomirányítását, mert a feltételek körülbelül ugyanazok, mégse tapasztaltam még ilyet a földalattin.<br />Természetesen a repülőtérre is jár a metró, minden terminált érintve. Nem spóroltak a pénzzel: volt ugyan egy vonal, aminek a végállomása közel van a reptérhez, de nem azt húzták ki odáig, hanem építettek egy újat, aminek sokkal kevesebb megállója van, és tényleg a központba visz be; és nekem úgy tűnik, hogy a pálya végsebessége is nagyobb. Cserébe drágább jegyet kell venni, de erről majd a tarifarendszerről szóló részben.<br />A metró körülbelül reggel hattól éjjel fél kettőig üzemel, ez a helyiek életritmusának nagyjából megfelelő. A hálózatról ingyen lehet kapni mindenféle sematikus (<a href="http://www.metromadrid.es/acc_resources/pdfs/Plano_Metro_2008.pdf">itt</a> pdf-ben elérhető és kinyomtatható az egész világ számára) és méretarányos (csak papíron, a helyszínen) térképeket.<br /><br />Madridban a metrón kívül csak autóbuszok közlekednek. Mivel a metró mindenhol ott van, ezek kb. arra valók, hogy ahova metróval csak átszállással jutnál el, oda elvigyenek közvetlenül. Talán ezért van, hogy a csuklós busz nagyon ritka. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrN7dv1DIzvQ5oWOoZtC0ZuaE3KgtiDZrOEbX9DhV9XGzZg83IawoXDUymJmL0LoE2faIvR1vSUtAxckHx2-np44PmPqLvWMFhrlTsASDQlW-wzGiGalTwverkcXVycBGHrnYhm0Yqh4/s1600-h/DSCF3026_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrN7dv1DIzvQ5oWOoZtC0ZuaE3KgtiDZrOEbX9DhV9XGzZg83IawoXDUymJmL0LoE2faIvR1vSUtAxckHx2-np44PmPqLvWMFhrlTsASDQlW-wzGiGalTwverkcXVycBGHrnYhm0Yqh4/s320/DSCF3026_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229116930590108786" border="0" /></a>A kocsik nagyon korszerűek, én még egyet se láttam, ami kb. 10 évnél idősebb lenne. Kívül-belül van kijelzőjük, és belül a megállókat úgy írja ki, hogy megnevezi a kereszteződésben találkozó mindkét utcát (tehát azt is, amelyiken éppen haladunk, nem csak a keresztutcát), ez elég hasznos, főleg, ha hosszan utazol valamelyik vonalon. A hangostájékoztatás viszont ritka. Pirosak vagy világoskék-fehérek, mindegyik légkondicionált, és a legtöbb alacsonypadlós. Mindegyiknek csak két ajtaja van, az elsőn kell felszállni, a hátsón le.<br />A buszmegállókból is kétféle van. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlVOf6trSIIVqCMlZyRZwuNt9g7X0qns4poVq9PnaVGbGBMrvtehQip6k0Ct-xkFSqDiITlTlB78KMmX0r11MCLXLY7S5bYRycssXVj_Q9RwFe8Q1CKSAwLjm87YPteYLCaE51mxmaoXM/s1600-h/DSCF3029_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlVOf6trSIIVqCMlZyRZwuNt9g7X0qns4poVq9PnaVGbGBMrvtehQip6k0Ct-xkFSqDiITlTlB78KMmX0r11MCLXLY7S5bYRycssXVj_Q9RwFe8Q1CKSAwLjm87YPteYLCaE51mxmaoXM/s320/DSCF3029_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229117774965461282" border="0" /></a>A nagyokban van üvegkalitka, valami féligáteresztő bevonattal, bár forró napsütésben nem sokat használ. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gXl513t7SK7R9usL92c_mDoBOFjIfOg9s8RHzWI-DauVqNcJch9UVgufF1S4UxOaLXPeEZGrxuJvscp4MaZ1H8ArbLm1knJvPo4QB-7oYy5AOCaV-g9hkH-AGGWn5mTE7ViJ3HhS36U/s1600-h/DSCF3063_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1gXl513t7SK7R9usL92c_mDoBOFjIfOg9s8RHzWI-DauVqNcJch9UVgufF1S4UxOaLXPeEZGrxuJvscp4MaZ1H8ArbLm1knJvPo4QB-7oYy5AOCaV-g9hkH-AGGWn5mTE7ViJ3HhS36U/s320/DSCF3063_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5229117777269223858" border="0" /></a><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">A kicsik egyetlen oszlopból állnak, nem ritkán parkolnak is bennük az autók.<br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Ahol egy megállóban több járat is megáll, le kell inteni a buszt, különben, ha nincs leszálló utas, nem áll meg, akárhányan is álldogállnak ott!<br />A megállókban ki van rakva a menetrend, de nem olyan részletes, mint a budapesti: csak az útvonalat írja le, és hogy melyik utcában hányszor áll meg, az üzemidőt és a követési gyakoriságot (ami maximum kétszer változik egy nap). Előfordult már olyan, hogy – hétvégén, tehát szó sem lehetett dugóról – 7-9 perc volt kiírva követési időnek, én meg 21-et vártam rá. Cserébe lehet küldeni egy alapdíjas SMS-t egy számra (benne a kívánt járattal és a megállóval, ahol vársz), és az automatikus válaszban megkapod, hogy a következő autóbusz hány <span style="font-style: italic;">méterre </span>tartózkodik, hány perc múlva fog megérkezni, és utána hány perc múlva a mögötte levő. Ezt ki is próbáltam, és pontos volt. (Ugyanezt a weben is meg tudod nézni ingyen, bár nem tudom, hányan tudják ezt értelmesen használni. Otthon kinek lényeges ez? :-))<br /><br />Létezik olyan ingyenes térkép is, amely a buszokat és a metrókat is feltünteti. Ez már jó nagy; kint van a szobámban a falon. :-) (Bár mióta kiköltöztem San Sebastián de los Reyesbe, nem nagyon használom a városon belüli közlekedést.)<br /><br />Akinek kedve támadt nézelődni, itt olvasgathat, vagy megtervezheti az útját Madrid két pontja között:<br /></p><ul><li><span style="font-weight: bold;">Metró: </span><span style="font-style: italic;">Metro de Madrid</span>, <a href="http://www.metromadrid.es/">http://www.metromadrid.es</a> – csak spanyolul, de szép és hasznos</li><li><span style="font-weight: bold;">Busz: </span><span style="font-style: italic;">Empresa Municipal de Transportes</span> (EMT – Városi Közlekedési Vállalat) <a href="http://www.emtmadrid.es/">http://www.emtmadrid.es</a> – angolul is, de szerintem nem túl ügyes honlap</li></ul><p class="MsoNormal"></p>Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-79613151002057664102008-07-28T08:30:00.004+02:002008-11-13T08:44:53.088+01:00SzervezésMint arról már beszámoltam, három héttel ezelőtt megtudtam, hogy az egyik munkatársam, Celia, gyakran jár a természetbe egy sziklamászós-túrás-biciklis-evezős klubbal. Rögtön nagyon kedvesen fel is ajánlotta, hogy elvisz közéjük. Ez a klub nem csak megy valahova minden hétvégén (persze kivéve augusztusban), hanem találkozót is tartanak minden héten csütörtökön a városban. Celia akkor megmondta, hogy arra a hétvégére már nem tudok jönni, mert lezárult a jelentkezés. A következőre sem, mert az egy nagyon speciális műfaj - kb. szűk szakadékban evezésnek lehetne nevezni magyarul -, és előzetes felkészülést igényelt volna. Az utána következőn (ez volt most) azonban egy többnapos hétvégét töltenek Spanyolország északi részén, egy Qiurós nevű faluban, a Picos de Europa (Európa-csúcsok) hegységben, igaz, arra ő nem jön. Megbeszéltük, hogy elvisz a klubba, aztán majd eldöntöm, akarok-e velük menni.<br /><br />Azon a csütörtökön el is mentünk a klubba. Celia bemutatott nekik, aztán egész este mindenki egyszerre beszélt hangosan, amiből keveset értettem. A szakadékevezős túrát tárgyalták, a quirósi hétvége konkrét részleteiről még nem esett szó. Annyit sikerült megtudnom, hogy autóval utazunk majd, és már csütörtökön indulnak, mert, mint később megtudtam, a péntek Madrid megyében ünnep. Érdekes, hogy itt ilyen is van, tényleg munkaszüneti nap, de csak helyben; nekem is az volt. Továbbá, hogy hegymászás és evezés lesz. A szállással kicsit gondban vannak, még nem tudják, hova menjenek a szokásos hely helyett.<br /><br />Következő csütörtökön Celia már elment oktatni Tarragonába, így egyedül látogattam meg a klubot. Reménykedtem, hogy sikerül a költségekről meg az indulásról megtudni a lényeget, mert nem igazán szeretek konkrét adatokat ismeretlenekkel telefonon megbeszélni. Megint jól elbeszélgettek, amit megint alig értettem, majd mikor rákérdeztem, azt mondták, meg kell várni, hogy megérkezzék Dani, aki a szállást intézi, mert a szokásos szálláshelyük gazdát cserélt, és most gondok vannak vele. A vége felé megjött Dani. Megkérdeztem, tud-e már mondani valamit a hétvégéről. Mondta, hogy igen, hegymászás és evezés lesz a program, és csütörtökön indulunk. Mikor mondtam, hogy a költségekre meg az indulásra lennék kíváncsi, meg hogy kinek a kocsijába férek be, elmondta, hogy azt sajnos még nem tudja, mert még le kell foglalnia a szállást. Megadta a telefonszámát, hogy majd hívjam fel.<br /><br />Hétfő este felhívtam, hogy megtudjam a konkrétumokat. Kedvesen elmesélte, hogy hegyet mászni és evezni fogunk, és valószínűleg még hétfőn is ott maradunk, mindenki szabadságot vesz ki. (Közben megtudtam, hogy mivel jól haladok a munkával, én is kérhetek egy-két szabadnapot, úgyhogy ez nem gond.) A szállást meg az indulást még nem tudja. Megkértem, hogy küldjön egy e-mailt, ha meg tudja mondani az adatokat.<br /><br />Kedd délelőtt megkaptam az e-mailt, hogy a túra sajnos elmarad, mert nem tudtak szállást találni.<br /><br />Korábban beszéltem egy amerikai lánnyal, aki szerint itt mindent az utolsó pillanatban szerveznek meg. Lehet, hogy igaza van. Amúgy azt nem tapasztalom, hogy folyton késnének - főleg a vonatok meg a munkakezdés nem -, inkább jobban ráérnek, vagy ha mégis késnek, nem haragszanak egymásra. Talán inkább lazábban kezelik az időt. Kevesebb köztéri órát látok. A gyalogos-zöld hosszabban villog, a mozgólépcsők mintha kicsit lassabban haladnának, és az emberek lassabban is esznek (utóbbit próbálom eltanulni tőlük).<br /><br />Nekem ez inkább azért volt rossz, mert így semmi programom nem volt a hosszú hétvégére. Természetesen Maribel és Pablo is elutaztak (a családjukhoz), mint minden értelmes ember, így maradt a magányos főzés meg takarítás. Pablo legalább a hordozható számítógépét itt hagyta, és megengedte, hogy használjam, így kivételesen hétvégén is tudtam gépezni. Azért így is eléggé vártam, hogy vége legyen.<br /><br /><div style="text-align: left;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxU2BHHBZWgj7L_7ZAlwbs-jys_DZ_RoVuaS2k1vVuLAip55w9z94GDu_5ukpIM3a4BcEz6mKW_RiwRX7ksepLYMNJM-FH4dY9h9yHw-Q8OtqRxFgQ7Mdif1lOnrWC9erRrPys3wHWMIk/s1600-h/DSCF3252_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxU2BHHBZWgj7L_7ZAlwbs-jys_DZ_RoVuaS2k1vVuLAip55w9z94GDu_5ukpIM3a4BcEz6mKW_RiwRX7ksepLYMNJM-FH4dY9h9yHw-Q8OtqRxFgQ7Mdif1lOnrWC9erRrPys3wHWMIk/s320/DSCF3252_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5227962548196673682" border="0" /></a>Hogy valamennyit bepótoljak ebből az elmaradt programból, szombaton elmentem egyet túrázni egyedül a sierrára (fennsík, ami elválasztja a félsziget északi és déli részét), Madridtól északnyugatra ötven kilométerre. (Ugyan egy 2006-os magányos börzsönyi túra után, ahol egész nap egy emberrel és röviddel utána egy családdal találkoztam, megfogadtam, hogy ilyet soha többet, de ilyen kényszerhelyzetben még mindig egy fokkal jobb, mint a nem túrázás.) A könyvtárban találtam egy túrakalauzt, annak alapján jártam be egy 17 kilométeres útvonalat: felmásztam egy 1800 méter magasan fekvő nyeregbe, aztán egy másik úton, amit még a rómaiak jelöltek ki, vissza. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFwqdIh3UWRV6Ut0pEI2Ka6sbRd5I2HXi66BYOEi4Fnl5zwckeDY_bJmhbYkiUw0M9sQ4ATZIWn3JSwD27nqWNMgloGniDmVOIGkO32R5K3nrpxuJvvpj_G02hElAHua2VME9gxpxHE_4/s1600-h/DSCF3266_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFwqdIh3UWRV6Ut0pEI2Ka6sbRd5I2HXi66BYOEi4Fnl5zwckeDY_bJmhbYkiUw0M9sQ4ATZIWn3JSwD27nqWNMgloGniDmVOIGkO32R5K3nrpxuJvvpj_G02hElAHua2VME9gxpxHE_4/s320/DSCF3266_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5227962552888014962" border="0" /></a>Az út első kb. egyharmada után kezdtek megjelenni a turistajelzések, onnantól jelentősen könnyebb és gyorsabb volt a haladás... Sok olyan növényfajt láttam, ami otthon nem jellemző. Itt több minden még csak most virágzik. Az út vége felé, egy széles fenyőerdős patakvölgyben, egy óriási szabadidős területet láttam: volt fák között kifeszített mászópálya, strand, erdei iskola, meg hasonlók, de nagyon nagy ligetes terület is a patak két partján egyszerűen csak arra, hogy az emberek leüljenek, piknikezzenek, pihenjenek. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwFSp-uhG3h75aR1ID1ylGkbZzOGecUdcF8wrkwbrmguUDMZS8oy98jX7TZ0poZ7cKKOHTmzF_VhsIg-ydV2aufG5I_mRpQQuKhuJimTucgwNHgwB-VBCra6yX6ca938WH8PdRk7fDv60/s1600-h/DSCF3281_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwFSp-uhG3h75aR1ID1ylGkbZzOGecUdcF8wrkwbrmguUDMZS8oy98jX7TZ0poZ7cKKOHTmzF_VhsIg-ydV2aufG5I_mRpQQuKhuJimTucgwNHgwB-VBCra6yX6ca938WH8PdRk7fDv60/s320/DSCF3281_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5227962553104543170" border="0" /></a>Meg is tették.<br /></div><br />A túrán készült fényképeket feltöltöttem a képtárba.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-89193706460360608012008-07-24T16:49:00.005+02:002008-07-24T17:00:23.565+02:00KarbantartásHa valaki csak nemrég kapcsolódott be a blog olvasásába, s még tervezi egyszer végigolvasni az elejétől, akkor itt a legjobb alkalom: kijavítottam az első bejegyzésekben minden ékezethiányt, meg még egy-két hibát, amit itt-ott találtam. Közben én is végigolvastam mindent, ami az elmúlt hat hétben történt velem, és megállapítottam, hogy az elejéhez képest egészen jól megy sorom. :-) (Érdekes, hogy az elején sok nehézséget jelentő nyelvtudás egy idő után "telítődik": megszoktam, kivel hogyan kell megértetni magam, és egy szerintem meglepően rövid időszakot követően már csak a passzív szókincsem növekszik. Vagy majdnem csak az - kivétel az olyan típusú helyzetek, mikor <span style="font-style: italic;">lakatot </span>kell vásárolni az uszodai öltözőszekrényhez.)Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-70592790040954082332008-07-22T13:08:00.017+02:002008-11-13T08:44:53.989+01:00Tamás és a vidámparkSzombaton elmentünk az evangélikus gyülekezet fiatalságával a Madridtól délre fekvő óriás vidámparkba. Nem kedvelem túlzottan ezt a fajta szórakozást, de már írtam, hogy most nem igazán lehet válogatni. Voltunk vagy huszan. Úgy voltam a parkkal, mint némely tévéfilmekkel szoktam lenni: nem hoz lázba a műfaj, inkább tölteném mással az időt, de ha már megnézem, el kell ismernem, hogy nagyon jól megcsinálták. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMkCwv-0TkBfgGRKem_mxuTJBBuJFpXI9jzRXJMFmrLV2k-aBmanZ-jtmJFtQBWMbGS6q6VSxU3k1-ajiqx9HlSsQ5KQ9UkQROPB_K35MQiiHENoworVBzBsXt75r7crB7rb0JTPdrz_k/s1600-h/DSCF3159_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMkCwv-0TkBfgGRKem_mxuTJBBuJFpXI9jzRXJMFmrLV2k-aBmanZ-jtmJFtQBWMbGS6q6VSxU3k1-ajiqx9HlSsQ5KQ9UkQROPB_K35MQiiHENoworVBzBsXt75r7crB7rb0JTPdrz_k/s320/DSCF3159_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225801494488487474" border="0" /></a>Egy egész kis meseváros van felépítve a Warner Bros (Tapsi Hapsi meg a többiek) jegyében. Gyerekekkel tényleg egy egész napot végig lehetne itt szórakozni, sőt, valószínűleg az is kevés lenne (reklámozzák is, hogy "gyere vissza holnap" töredék áron).<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK3uuZ0YK2-QHH8YFuZ7B3rL1sPe_Mkg4ALz_hTItNr5o2ZMyGLg9q_7ceaSvwXkH0VW6UfpMBU7CtGuONyTohNtXZGJLQDadQXXWHok_kDDMjeSIT54TKnk9G6N4VWJqavSpg8qkFl5Y/s1600-h/DSCF3158_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK3uuZ0YK2-QHH8YFuZ7B3rL1sPe_Mkg4ALz_hTItNr5o2ZMyGLg9q_7ceaSvwXkH0VW6UfpMBU7CtGuONyTohNtXZGJLQDadQXXWHok_kDDMjeSIT54TKnk9G6N4VWJqavSpg8qkFl5Y/s320/DSCF3158_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225801162692367666" border="0" /></a>A játékok, mint minden vidámparkban, persze arról szóltak, hogy minél vizesebbek legyünk, vagy a szabadeséshez minél közelebbi állapotba kerüljünk. (Mindkettő igencsak megnehezíti a fényképezést.) A vízzel nem volt bajom (eltekintve attól, hogy bőrcipő volt rajtam), a többiek a mindenféle gyorsulást-zuhanást is nagyon élvezték. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH0CMmFCoXUOmdCro4vFPsWVTVOzXVxGmtorapA-4x8MoPNZ9RQgMw7OcANZ0BDaeqbI1afuwyas6jlQdHhOUXcbePtkHZdZbtF0eoOP-aaErTrPTCZmgYWyYa9serhJP76V__UHUU4sg/s1600-h/DSCF3165_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH0CMmFCoXUOmdCro4vFPsWVTVOzXVxGmtorapA-4x8MoPNZ9RQgMw7OcANZ0BDaeqbI1afuwyas6jlQdHhOUXcbePtkHZdZbtF0eoOP-aaErTrPTCZmgYWyYa9serhJP76V__UHUU4sg/s320/DSCF3165_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225801803249165922" border="0" /></a>Én el bírom viselni ezt az élményt, ha valamiért szükség van rá - idefele két repülővel is felszálltam -, de azért szórakoztatni nem ezzel szeretem magamat, ha választhatok. Ha kételkednél: igen, ami ott a képen kilóg, az a lábuk.<br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />A többiek természetesen csak azokat a játékokat tartották izgalmasnak, amiknél ilyen tábla volt. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIpwZlUM6m7feb1ujr_xtpZjouzPgPLLe6nvPwHuYGWUPL1jqdEtSKx7vbzcyqqzFZ9AXqXeY2G4Gew25hiNxo9dLBOiUFgRIJzIcr83CCIJ-VOk20-at6fnmnnWjV0ABtnceE_a2KW9U/s1600-h/DSCF3175_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIpwZlUM6m7feb1ujr_xtpZjouzPgPLLe6nvPwHuYGWUPL1jqdEtSKx7vbzcyqqzFZ9AXqXeY2G4Gew25hiNxo9dLBOiUFgRIJzIcr83CCIJ-VOk20-at6fnmnnWjV0ABtnceE_a2KW9U/s320/DSCF3175_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225801167644165810" border="0" /></a>Így aztán mérsékelten tartottam velük. Később észrevettem, hogy <span style="font-style: italic;">tényleg </span>könnyebb elviselni, ha sikítozol meg kiabálsz közben. Vajon kipróbáljam visszafele a repülőn? :-)<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwJPvYSt684Fmdq2dowrIvkvQdrORsakaUejc2tgkPgEiSHj5l7iozb-GO0R6EA42MyStuO_ANsmT7s4w_UvlPb6KJ-0xRiA9F5KIF5we3MjPhCrZGizyH9e1pm5feOOOZdaL7tY8fdno/s1600-h/DSCF3189_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwJPvYSt684Fmdq2dowrIvkvQdrORsakaUejc2tgkPgEiSHj5l7iozb-GO0R6EA42MyStuO_ANsmT7s4w_UvlPb6KJ-0xRiA9F5KIF5we3MjPhCrZGizyH9e1pm5feOOOZdaL7tY8fdno/s320/DSCF3189_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225803085148179298" border="0" /></a>Nagyon meleg nap volt, úgyhogy nagyjából félóránként összevizeztük magunkat az ilyen szökőkutaknál. Nem vittem napozókrémet, és azt hittem, hogy délutánra nagyon leégtem a napon, de másnap kiderült, hogy egyáltalán nem.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ4J_9Lf4ugfy5IfplDZFt4cv2IuTjVV6I5Zndmb5D1ql24hQUxq5d6JohWQlDRzjgG4YfpskHeHN1WvI0ajQhGRx5nT58nlgYiReFyh2dNyiAK-SqWGNPoTsq1GHPqknExCK2Zw_jPbQ/s1600-h/DSCF3161_800x600.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ4J_9Lf4ugfy5IfplDZFt4cv2IuTjVV6I5Zndmb5D1ql24hQUxq5d6JohWQlDRzjgG4YfpskHeHN1WvI0ajQhGRx5nT58nlgYiReFyh2dNyiAK-SqWGNPoTsq1GHPqknExCK2Zw_jPbQ/s320/DSCF3161_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225802137221308770" border="0" /></a><br />További fényképeket a képtáramban találtok. (Mivel ezeket a képeket már a spanyoloknak is megmutatom, elkezdtem spanyolul is feliratozni őket.)<br /><br />Újabb történet. A mobilszolgáltatóm ismét egy kis meglepetéssel kedveskedett. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_L2XBUBnsvzEr0_wMJPwQOw6puvXilh9eNaKPfAMzvKXkTqGmQYCVyw7L0X_MNvF5xRl_QGkS-P2KkwHiPlzLFRI1NTEmWMSd9elJVCWM6pzPJMJO-0HfMC4NS1j9PA-xqbJgttAmgAM/s1600-h/DSCF3097_600x800.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_L2XBUBnsvzEr0_wMJPwQOw6puvXilh9eNaKPfAMzvKXkTqGmQYCVyw7L0X_MNvF5xRl_QGkS-P2KkwHiPlzLFRI1NTEmWMSd9elJVCWM6pzPJMJO-0HfMC4NS1j9PA-xqbJgttAmgAM/s320/DSCF3097_600x800.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5225802487861195554" border="0" /></a>Küldtek SMS-t, hogy jöjjek be abba a boltba feltölteni az egyenleget tetszőleges összeggel, ahol vettem a kártyát, és kapok ajándékot. Mikor fogyóban volt a kártyáról a pénz, el is mentem, és feltöltöttem. Adtak egy hosszúujjú reklámpólót, amely a címkéje szerint L-es méretű és 100% pamut. Én mindkettőben kételkedem. Törlőrongynak mondjuk még jó lesz.<br /><br />Ha tudnátok, milyen nehéz lefényképezni magadat, ha egyedül vagy otthon...Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-52246931749734875892008-07-18T08:22:00.005+02:002008-07-24T16:46:13.524+02:00És milyen az új szállás?Sokan tettétek fel ezt a kérdést, úgyhogy ez lesz az első "tematikus" cikk. Na jó, ebből egy szó sem igaz, egyetlen közeli családtag kérdezte csak meg, és már előtte eldöntöttem, hogy meg fogom írni. :-)<br /><br />A munkahely, mint korábban említettem, San Sebastián de los Reyes (ez Madrid egyik elővárosa) ipari-kereskedelmi kerületében van. Ebbe a városba költöztem át Madrid északkeleti részéből, de a lakóövezetbe. A szállás meg a munkahely között így 20 percet kell gyalogolnom. (Közben érintem a metróállomást, ahol az első hónapban felszálltam mindig, ha metróval mentem haza Madridba.) Reggel vicces, ahogyan özönlenek át a gyalogosok - velem együtt - a lakóövezetből az ipariba.<br /><br />A ház egy kisebb zsákutcában van. Aranyosan néz ki ez a pár egymás melletti utca, mindegyik egy folyóról kapta a nevét, és a társasházak mindegyike egyforma, fehér téglából épültek, de az egymás melletti házakon a teraszok korlátja és az árnyékoló ernyők feltűnően eltérő színűek: van fehér-piros, fehér-kék (ez a mienk), fehér-zöld ház. Így akkor is hazatalálsz, ha nem vagy teljesen képességeid birtokában, vagy ha még nem érted el az iskoláskort, és nem ismered a számokat. :-) Határozottan hűvösebb, mint az előző lakás, cserébe sötétebb. (Egyébként ez az a hely, amelyiknek először véletlenül a madridi megfelelőjére gyalogoltam el.) Az elérhetőségeimet (cím, mobil, vezetékes) feltettem az iWiW-adatlapomra, az ismerőseim számára látható, bár gondolom, elsősorban továbbra is interneten kommunikálunk.<br /><br />A közelben bőven vannak boltok (zöldséges-hentes fajták is, szóval meg tudom venni kis mennyiségben is olcsón az alapanyagokat), a keresztutcában megáll a távolsági busz (sajnos van, amelyik csak Madrid felé), és a HÉV-végállomás is csak öt percre van. Kicsit messzebb van városi könyvtár meg uszoda is. Itt, kisvárosban, sokkal gyakoribb, hogy az üzletek két részletben tartanak nyitva (kb. 8-14 és 17-21 óráig), ezzel már többször megjártam. Nincs olyan, hogy "a munkából hazafelé veszek valamit".<br /><br />Mióta átjöttem, rengeteg időm megy el a házimunkákkal. Ez persze nem lepett meg, számítottam rá. Próbálok főzni, mert az éttermek nagyon drágák, de a szerencsétlen időbeosztás meg az egyfős háztartás miatt gyakran inkább maradok az üzleti készételeknél (még mindig sokkal olcsóbb, mint az étterem, és van sok olyan, amelyikben nincs tartósítószer). A szótárból kikeresendő szavak között is szépen megugrott a háztartással kapcsolatosak aránya. (Két-három naponta leülök, megnézem azokat a magyar szavakat, amelyekre szükségem van, és azokat a spanyolokat, amelyeket sokat látok vagy hallok, de nem tudtam kitalálni, mit jelentenek.) Valahogy ezeket a kifejezéseket nem nagyon tanítják a nyelvórákon, pedig nem nagyon lehet elkerülni őket. Kíváncsi vagyok, spanyolul beszélő ismerőseim közül hányan tudják, hogy van spanyolul a <span style="font-style: italic;">kötény</span>, <span style="font-style: italic;">fakanál</span>, <span style="font-style: italic;">kefe</span>, <span style="font-style: italic;">csipesz</span>, <span style="font-style: italic;">cérna</span>, vagy ki tudja elmagyarázni, hogy nem egyenes, hanem recés késre lenne szüksége. :-) Egyelőre nem kerültem ezekkel kellemetlen helyzetbe; vagy volt időm megnézni őket a szótárban, vagy megtaláltam őket magamtól. :-)<br /><br />Maribel meg Pablo jó társaság. Maribelnek (a főbérlő), aki egyedülálló, közel laknak a szülei, egy sokkal szebb saját házban, úgyhogy nyáron sokat van náluk, többször ott is alszik. Ezen a nyáron pedig még inkább, mert mostanáig hosszan betegszabadságon volt valami mozgásszervi problémával, most meg már nincs értelme visszamennie dolgozni, mert kezdődik a nyári szabadság. Nagyon kedvesen segített mindenben. Eddig az tetszett a legjobban, mikor kérdeztem tőle, hogy van-e húsbolt, és mondta, hogy igen, szemben van hús- és baromfibolt (<span style="font-style: italic;">pollería</span> - a <span style="font-style: italic;">pollo</span> = <span style="font-style: italic;">csirké</span>ből), hozzátéve a kérdést, hogy tudom-e, mi az a <span style="font-style: italic;">pollo</span>, és segítségként utánozta a hangját. :-) Pablo 27 éves, nemrég jött Salamancából, Madrid egy másik elővárosában (Tres Cantos) dolgozik egy napelemes cégnél. Ő is segítőkész, de sajnos a gyorsan beszélők közé tartozik.<br /><br />Azért a szórakoztató történeteket a továbbiakban sem akarom kihagyni. Jelentkeztem egy gospel-kórusba. Miután e-mailen megbeszéltük a tudnivalókat, ki kellett menni meghallgatásra a repülőtér közelében a puszta közepére egy épülethez, éppen csak sikerült megtalálni eltévedés nélkül a távolsági busszal, átszállással. Elém tettek egy jelentkezési lapot, melyen be kellett jelölni többek között, hogy melyik szólamba tartozol. Három lehetőség volt: szoprán, kontraalt és tenor. Mellette egy figyelmeztetés, hogy CSAK akkor jelöld be, ha <span style="font-style: italic;">biztos </span>vagy benne. :-)<br /><br />Egyébként hiába volt az egész, ki se töltöttem a papírt, már csak egy belső bulijuk van és egy koncertjük (nagyon messze), aztán őszig pihenés. <span style="font-style: italic;">Minden </span>társasággal, ahova próbálok csatlakozni, legyen bár biciklis, túrázós, zenélős, akármilyen, ugyanez ismétlődik. "Már csak egyszer találkozunk, arra már nincs értelme eljönnöd, aztán legközelebb ősszel. Ja, hogy te visszamész? Hát, kár." A munkatársakkal sem nagyon tudok lógni, többségük idősebb, inkább a családjukkal vannak, vagy nem kíváncsiak rám. Csak két banda van, akik szívesen látnak és összejönnek nyáron is: az evangélikus gyülekezet fiataljai és a dobosok a madridi Retiro parkban. Ez a kettő pedig pontosan egyszerre (vasárnap este), messze a szállástól és egymástól is, hogy nekem nehezebb legyen...Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-91030924456929797512008-07-14T14:12:00.008+02:002008-11-13T08:44:54.244+01:00Előrehaladás a munkával és egy menekülős filmbe illő költözésElég jól előrehaladtunk a munkával, mióta utoljára írtam róla, úgyhogy most ezzel kezdem. Lejjebb találhatók az elmúlt hét eseményei és a költözés rémtörténete. Egyébként azon gondolkozom, hogy lassan ti is elmentek szabadságra, meg talán csökken a kezdeti lendület, lehet, hogy inkább nem fogok már minden hetet ilyen részletesen leírni, inkább tematikus bejegyzéseket: a tömegközlekedésről, a spanyolok életéről - szóval amiket nem muszáj folyamatosan követni. Meg ha valami nagyon érdekes történik, arról is.<br /><br />Befejeztem az erőmű PSA (valószínűségi biztonsági elemzési) dokumentációjából a kijelölt fejezeteket: a kezdeti eseményekről és az eseményláncokról szólót, az emberi megbízhatóság elemzéséről szólót, a közös okú meghibásodások kezelésével foglalkozót, és a továbbiakban legfontosabbat: amely az eredmények elemzésével foglalkozik. Ebben a dokumentumban le van írva, hogy "A kockázathoz legnagyobb mértékben hozzájáruló kezdeti események: ez és ez." "Ezen a kezdeti eseményen belül pedig a legnagyobb kockázatot hordozó eseményláncok: az ilyen és ilyen sorszámúak." "Ezen az eseményláncon belül pedig a legfontosabb meghibásodások: ezé és ezé az alkatrészé, valamint a következő emberi hibák: ..."<br /><br />Na most, nekem az lesz a feladatom, hogy "kifordítsam" ezt a szöveget. Vagyis ki kell gyűjtenem, hogy adott ez és ez a rendszer vagy alkatrész: mely kezdeti eseményeket követően, melyik eseményláncokban van jelentős szerepe? Melyik alkatrészek szerepelnek sok eseményláncban, vagyis melyek fontosak az erőmű teljes kockázata szempontjából? A köztes eredmény valami táblázatféle lesz, az oszlopokat készítem a meglevő szövegből, majd a sorok alapján elkészítjük a fordított szöveget. Végül ezt a leírást be akarják illeszteni a rendszereket oktató anyagok végére. Tehát hogy legyen egy olyan fejezet a rendszerleíró dokumentumokban (amiket én is végigolvastam az elején), hogy "Ez a rendszer, ez a komponens, amit most leírtunk, a kockázathoz a következő mértékben járul hozzá: ..." A három hónap alatt ezeknek a kiegészítéseknek valamiféle tervváltozatáig szeretnének eljutni velem.<br /><br />Remélem, érthető, legalább a szakmai olvasóknak.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-A6h777tt4wS0ChALcqwybjbQlZvZrSBofdVEx8pSndVPgJPkkfL79m4_D49arkeY_du-ZltisEZjc7O67VH_Q5JqEgMF6o2ZlU-2iTBJ7v_7pq8mOF80kdyU9Quv4P4rMI2CTgmFIW8/s1600-h/DSCF2937_800x600.png"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-A6h777tt4wS0ChALcqwybjbQlZvZrSBofdVEx8pSndVPgJPkkfL79m4_D49arkeY_du-ZltisEZjc7O67VH_Q5JqEgMF6o2ZlU-2iTBJ7v_7pq8mOF80kdyU9Quv4P4rMI2CTgmFIW8/s320/DSCF2937_800x600.png" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5223513839584154978" border="0" /></a>Szerdán megnéztük a lányokkal a Királyi Palotát. Katának új lakótársai vannak, két lengyel lány, akik elég jól beszélnek spanyolul (velünk is), és kijöttek egyetlen hónapra a semmibe munkát keresni. Mondanom sem kell, hogy nem találtak. Így aztán "pihennek", de nagyon nincs pénzük semmire, úgyhogy az ingyenes látogatási napon mentünk. Hát, a belseje nem nagyon különbözik Európa bármely nagyobb palotájától vagy kastélyától (beleértve a magyarországiakat is), és kicsit rohanósan néztük végig, de az épület tetszett. Volt még benne egy jópofa Királyi Patika is, mindenféle több száz éves gyógyszerészeti eszközökkel. Bent nem volt szabad fényképezni.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZ58m8AjhGOwepQdUq-lPrI914PCm3k1zSlhep6OK-0S78fPgAEbU6sKTxspVyb6HuH6H61Q4m1r7T_mac8F9GYjf4GOSqYgVUBonAgnYvxmYdkneZswU5CgW8M524JeMv6OQO7vWiLA/s1600-h/DSCF2985_800x600.png"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZ58m8AjhGOwepQdUq-lPrI914PCm3k1zSlhep6OK-0S78fPgAEbU6sKTxspVyb6HuH6H61Q4m1r7T_mac8F9GYjf4GOSqYgVUBonAgnYvxmYdkneZswU5CgW8M524JeMv6OQO7vWiLA/s320/DSCF2985_800x600.png" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5223514463879280690" border="0" /></a>Én még megnéztem a közeli Sabatini Kertjét, ami egy olasz vendégépítész műve, aki, azt hiszem, a palotába is besegített. Murisak ezek a falszerű sövények.<br /><br />Csütörtökön voltam egy hegyitúra-klubban (csak találkozó volt a belvárosban, nem túra), ahova az egyik munkatársam, Celia vitt el. Lehet, hogy két hét múlva elmegyek velük a hegyekbe. Nyáron is elég sokat túráznak hétvégéken, sajnos Celia pont nem tud jönni azokra a túrákra, amikre én igen. A többiek inkább idősebbek, de kedvesek voltak, igaz, itt is kezdődött a "sok ember kiabál egyszerre egymással spanyolul" hatás.<br /><br />Szombaton összecsomagoltam a költözéshez, meg unalmamban még egyszer kimentem a Retiro parkba egyedül, végiggondolva, hogy is telt az első hónap. Majd lesznek képek, de most elfelejtettem hozni a gépet.<br /><br />A végső pillanatok Niurával elég rémálomba illőek voltak. (A gyerekei nem voltak otthon. Egyébként szavakkal továbbra sem említette, hogy bármi problémája lenne velem.) Nem tartom helyesnek olyan nyilvánosság előtt vádolni valakit, ahol nem tudja megvédeni magát, úgyhogy megpróbálok a tények közlésére szorítkozni. Korábban már mondtam neki, hogy szívesen elmennék a gyülekezetbe délelőtt, lehetne-e, hogy visszajövök, velük ebédelek, és aztán megyek el. Nem lehet, csak reggelig maradhatok. Sebaj, gondoltam, majd elmegyek a gyülekezetbe a csomagokkal (ne legyen már egy nagy költözés az egész vasárnap, meg őket úgyis csak egyszer látom hetente, és nem áll olyan sok hétből a nyár). Szombaton megkérdeztem, kimossa-e még a ruháimat. (Mint már írtam, a gyerekek és én nem nyúlkálhattunk a konyhában.) Azt mondta, hogy változott a program, a helyemre érkező lány (ha jól értettem) már este vagy éjszaka megjön, úgyhogy nem tudja, lesz-e rá ideje. Mondtam, hogy ha tudja, szóljon. Este kilenckor épp nem volt otthon, de a ruháim még a szennyestartóban voltak, kitaláltam, hogy nem lesz. Reggel én nem láttam, hogy bárki megérkezett volna, bár nem néztem be az összes szobába. Befejeztem az összecsomagolást, és indulás előtt negyed órával letelepedtem még egy kicsit zenét hallgatni. Niura viszont megmondta, hogy neki el kell mennie most rögtön, már késésben van, adjam vissza a kulcsot és induljak. Visszaadtam, és elköszöntem tőle, rám se nézve köszönt vissza, miközben folytatta a takarítást, s nem tűnt úgy, mintha készülődne.<br /><br />Elég kellemetlen érzés az utcán lenni úgy, hogy nálad van mindened, és nincs hova menned. (Nekem ez nem volt teljesen így, mert az új helyre beköltözhettem volna akár pár nappal korábban is, de úgy voltam vele, hogy ha egyszer kifizettem egy ilyen drága szállást és étkezést, hát kihasználom.) Elindultam az istentiszteletre. A buszvezető közölte, hogy bőröndöt nem szabad szállítani (ezt ne úgy képzeljétek el, mint Budapesten, mert itt tényleg minden nagyobb helyen van metróállomás, de azért nem szívesen húztam volna el a metrótól a templomig a bőröndöt). De most az egyszer megengedi. Az istentisztelet után visszafele is ugyanez volt egy másik buszsofőrrel. Kezdtem úgy érezni magam, mint akit üldöznek.<br /><br />Végigrángattam a bőröndöt meg a hátizsákot a városon (különben mindjárt leszakad az a fül, aminél fogva húzni lehet), persze éhezve, a legnagyobb déli melegben, ismeretlen állomásokon átszállva, keresve a működő lifteket a mozgólépcsők helyett. Három körül értem ki San Sebastián de los Reyesbe, ahol a korábban már bejárt úton egyszer még eltévedtem, majd mikor megérkeztem, senki nem vette fel a kaputelefont. Szerencsére van mobil is... Maribel (ez egyébként a Maria Isabel nevűek állandósult beceneve) otthon volt, csak valamiért nem hallotta. Szóval megérkeztem.<br /><br />Mosás, étterem, teregetés, alvás... mikor felébredtem, tényleg úgy éreztem, mint aki sikeresen elmenekült. Még soha életemben nem volt ilyen kiszámíthatatlan meg félelmekkel teli a kapcsolatom azokkal, akikkel laktam.<br /><br />Este a TVE (a közszolgálati TV) a <span style="font-style: italic;">Volver</span>-t vetítette, ez egy híres spanyol rendező, Pedro Almodóvar díjnyertes filmje 2006-ból, amit tavasszal már láttam magyar feliratokkal, most megnéztem megint. Vicces volt újra látni ugyanazokat a (nem konkrét, de tipikus) háttereket, környéket, feliratokat, ételeket, de most már ismerősen, mert a film nagy része a jelenkori Madridban játszódik. (Szerintem összesen legalább háromnegyed óra reklámot vágtak be a szünetekbe. Nagyon idegesítő.)Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-6771441255931306812008-07-11T12:18:00.007+02:002008-07-11T12:54:38.840+02:00Fejlődik a képgalériaRendet csináltam az albumokon belül, és sok képnek címet adtam, így jobban érthetők.<br /><br />Azt továbbra sem tudom megoldani, hogy az albumok olyan sorrendben jelenjenek meg, ahogy én szeretném, sem azt, hogy egymásba tudjam rakni őket. Viszont ez a Google-féle rendszer annyival gyorsabb (főleg innen), mint a magyar tárhely, amivel eddig dolgoztam, és annyival kevesebbet hibázik, hogy a spanyolországi képeket illetően ennél maradok.<br /><br />Az album címét kiírtam állandó tartalomként ide jobbra, az ismertető szöveg alá.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-42025338050873101692008-07-08T17:34:00.013+02:002008-11-13T08:44:54.764+01:00KÉSZ A KÉPGALÉRIA!Feltöltöttem a képeket és videókat! Kezdek teljesen behódolni a Google-nek, olyan jól használható rendszereket talál ki, úgyhogy az album helye:<br /><br /><a href="http://picasaweb.google.com/javor.tamas">http://picasaweb.google.com/javor.tamas</a><br /><br />Sajnálom, hogy csak mostanra sikerült, és azt is tudom, hogy így egyszerre már kevesebben lesztek, akiknek lesz ideje végignézni... Nem idő szerinti, hanem tematikus albumokat csináltam, mindenki azt nézheti, amelyik jobban érdekli. Tervezem még áttekinthetőbbé tenni a gyűjteményt.<br /><br />Péntek este elmentem egy kórus koncertjére. Interneten találtam őket, és meg akartam kérdezni, tudnak-e valami kórust, amely nyáron is próbál (annyira kedvet kaptam idén tavasszal a Csopás éneklés során :-)), de persze nem tudtak ilyet. Maga a zene kicsit túl komoly volt nekem, nagylétszámú énekkar, mindenki fekete ruhában, meg sok ének latinul volt, de azért tetszett. Volt egy dal, mikor szétszóródtak a templomban, ahol a koncert volt, a közönség közé, és úgy énekeltek; hát ennek aztán volt hangzása, még a vacak fényképezőgép-mikrofonnal készült felvételen is hallatszik, úgyhogy ti is megnézhetitek ezen a videón.<br /><br /><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyNz6RGyGK-0z7dX0MDv2mOCQTSW5-WZNrYsYr9o8JVdc6QLKJRclazMyCqfmBmlvWKVbSwrV9Ee62GqCRqtQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><br /><br />Aztán Katáéknál volt még egy buli; hát ez nekem annyira nem jött be, ment a hangos zene, és félrészeg emberek kiabáltak egymással spanyol utcatájszólásban, amiből nem értettem szinte semmit; úgyhogy hamar eljöttem - már fél egy körül. De ezt úgy képzeljétek el, hogy hajnali fél egykor még egyáltalán nem az utolsó metrószerelvényekre szállok fel. A kedvenc gyerekműsorom, amiről így lemaradtam, is este 10-kor kezdődik a közszolgálati 1-es csatornán péntekenként.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcakW-kF-jnpg1OX1pPjjt73swoQyJlDcO9n4W20gKk4_QwHUVHW8gH8droLp5h5_CfLK6yA01FCS4oo6cvWusXMryv-hHITMFn7CNJ6f6gmTY02PHVR3k9UoFPhxa2qH33xlrEQIK-aY/s1600-h/DSCF2923_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcakW-kF-jnpg1OX1pPjjt73swoQyJlDcO9n4W20gKk4_QwHUVHW8gH8droLp5h5_CfLK6yA01FCS4oo6cvWusXMryv-hHITMFn7CNJ6f6gmTY02PHVR3k9UoFPhxa2qH33xlrEQIK-aY/s320/DSCF2923_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5220682440015167282" border="0" /></a>Itt Spanyolországban júliusban mindig nagy leárazások vannak tartós használati tárgyakból (gondolom, utána frissítik a készletet), és idén a szokásosnál is vadabb engedmények vannak, ahogy ezt az újságok előre jelezték is. Már én is vettem magamnak 30 eurós inget tízért, meg hosszúnadrágot. (Ebben az üzletben. Felhívnám a figyelmet annak a feliratnak a legalsó sorára.) Mivel, képzeljétek el, itt mindenki hosszúnadrágban jár, nyáron is. Ez a szokás. Én meg nem hoztam belőle eleget. Sőt, a férfiakon szandált se nagyon látok.<br /><br />Azt hiszem, így a vége felé sikerült megértenem, hogy Gómezék miért voltak velem olyanok, amilyenek. Ricardóval ketten voltunk a hétvégén, és felajánlottam, hogy főzök neki paprikás krumplit. Ettől teljesen összezavarodott, és megmondta, hogy az anyja hagyott itt nekünk elég kaját a hétvégére, és nem szereti, ha a konyhájában nyúlkálnak; ha éhes vagyok, inkább szóljak, és vesz nekem még. Akkor leesett, hogy ők úgy képzelhették el ezt a vendéglátást, hogy odaadom a pénzt, meg a szennyes ruhát, meg az éhes szájamat, de egyébként békén hagyom őket, és nem folyok bele az életükbe. Valószínűleg minden barátkozásra, kapcsolatépítésre irányuló kísérletemet az intim szférájukba való beavatkozásnak vették. Azóta amúgy hallottam róla, hogy a <span style="font-style: italic;">nem azonos </span>országból érkezett bevándorlók között, bármennyire is hasonló helyzetben vannak, a világon sehol nem szokott jó lenni a kapcsolat.<br /><br />A strandon kiszabadítottam a WC-ből egy magyarul segítségért kiáltozó kisfiút, aki már éppen az ajtó alatt készült kimászni, pedig nem is volt bezárva. Valószínűleg annyira meg volt ijedve, hogy nem is vette észre, hogy magyarul beszélek hozzá.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO1rDLPJRSo3sEzousscsqpFcO_6Cy8Aygu4FLi1YdD9RlXcngRxg6_SCdj_gi6opyn39ED8qqQz-4EOXMLbaNrIGLJE079jnpAuXPj70EnKpkFQ-jYLDxFbMDpFp3Nzq6CM4M2v1EtQc/s1600-h/DSCF2922_800x600.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO1rDLPJRSo3sEzousscsqpFcO_6Cy8Aygu4FLi1YdD9RlXcngRxg6_SCdj_gi6opyn39ED8qqQz-4EOXMLbaNrIGLJE079jnpAuXPj70EnKpkFQ-jYLDxFbMDpFp3Nzq6CM4M2v1EtQc/s320/DSCF2922_800x600.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5220682865262159922" border="0" /></a>Vasárnap voltam újra a Cristo Vive gyülekezetben. Van egy házaspár, akik az ezüstlakodalmukat tartották valamikor a hetekben, és ez alkalomból előadtak egy aranyos kis színdarabot tipikus házastársi vitákról és kibékülésekről, azzal az üzenettel, hogy lehetséges hűségesnek maradni egymáshoz. Nem a tartalma volt vicces, inkább a megfogalmazások, hangsúlyok, arcok, ahogy a képen látható. Az igehirdetés most nem tetszett valami nagyon, egy idősebb lelkész bácsi volt, és nem is az igéről beszélt, hanem arról, ami eszébe jutott. Viszont a múltkor elkésésem miatt lemaradtam arról, hogy bemutatkozzam, mint első alkalommal jelenlevő; ezt most pótolhattam. Gondoltam, megpróbálom, hogy valamiről emlékezzenek is rám, úgyhogy hozzátettem egy fontos dolgot, hogy ha valaki meg akarja nézni a <span style="font-style: italic;">Narnia krónikái</span> 2. részét (<span style="font-style: italic;">Caspian herceg</span>), akkor szóljon. Utána többen nagyon kedvesen üdvözöltek, bemutatkoztak, mondták, hogy tegnap látták, meg három napja. Azért szerencsére volt olyan is, aki még nem. Mert itt különben minden filmnek később van a bemutatója, mint nálunk; a <span style="font-style: italic;">Szex és New York </span>is akkor ment, amikor megérkeztem, a Caspian premierje pedig 2-án, múlt szerdán volt.<br /><br />Este alighanem megdöntöttem az egy részletben való telefonálás egyéni rekordját (1 óra 23 perccel), legalábbis abban a kategóriában, mikor a kezemben igazi telefonkészülék van, nem számítógép. (Ha egyszer az ember 5 hete nem látta az egyik szülőjét, aki szintén külföldön van, s három hete nem is beszélt vele, érthető. :-))<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ6a6eDl3skr_iJYVAco2UJwNaCtIDVZFLuqcsMOl_95Bey-dRGjASb3Z48_DfBHozGnB8QsQcL_ErU3dQuyAfLXLXLBE6pom76rU2VSG-5Yxp-jyNuDqneh9hz7kAhZGiCmwRLCVjhZc/s1600-h/2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ6a6eDl3skr_iJYVAco2UJwNaCtIDVZFLuqcsMOl_95Bey-dRGjASb3Z48_DfBHozGnB8QsQcL_ErU3dQuyAfLXLXLBE6pom76rU2VSG-5Yxp-jyNuDqneh9hz7kAhZGiCmwRLCVjhZc/s320/2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5220683776801818322" border="0" /></a>Hétfőre végül is a gyülekezetből a fiatalok meghívtak megnézni a filmet. Valamiért Madridnak egy kelet felé rettenetesen messze fekvő elővárosába, Alcalá de Henaresbe mentünk, ahova HÉV-vel (<span style="font-style: italic;">Cercanías</span>) kell menni, de még nekem is kiegészítő jegy kell hozzá. A telep nagyjából olyan volt, mint a budatétényi Campona: csak egy vasútállomás van és egy multiplexszel ellátott bevásárlóközpont a hegyek lábánál. (Kis kitérő: az utastájékoztatással itt nagyon nem voltam megelégedve - Madrid egyik főpályaudvaráról van szó. Senki nem tudta megmondani, vehetek-e kiegészítő jegyet a bérletemhez, így kénytelen voltam az egész útra venni. (Később megtudtam, hogy be kellett volna állnom a sorba a pénztárnál, ami a nyitva tartó ablakok és a várakozó utasok száma alapján úgy 20 percig tartott volna. A HÉV-nek fenntartott pénztár épp bezárt, mert olyan kedve volt.) Az érkezés időpontjában még nem volt kiírva a vágány száma, csak azért vettem észre, mert pont a jó vágány közelében álltam. A vonaton pedig semmilyen tájékoztatás nem volt. Egy külföldinek ez elég nyugtalanító, csak akkor nyugodtam meg, mikor a többiek észrevettek a vonaton.)<br />Egy kicsit elkéstünk, meg szét voltunk szakadva, mikor bementünk, és már elkezdődött a film. (Meg ne kérdezzétek: igen, spanyolul volt, és nem volt hozzá felirat. :-)) Az egyik lány, aki még közülünk is az utolsók között érkezett, le akart ülni a helyére, és megtapogatta a sötétben a szomszéd széken ülőt, "Ki vagy?" Mire egy idegen hang válaszolt neki, hogy "Nem vagyok senki!" Az első fél órában kb. ezen röhögtek, bár az érintett hölgy később azt nyilatkozta, hogy nagyon szívesen kiment volna.<br />Először féltem, hogy nem nagyon fogom érteni a filmet, aztán a közepe felé rájöttem, hogy már teljesen hozzá vagyok szokva, hogy mindennek csak a felét értem, és a többit a látványból, a hanghordozásból, meg a beszélővel kapcsolatos korábbi ismereteimből igyekszem kitalálni.<br /><br />Na, mára aztán már igazán elég volt a számítógépből!Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-21840432509677295982008-07-04T08:31:00.018+02:002008-11-13T08:44:55.169+01:00Casillas Anyja utca<span style="font-weight: bold;"><br />Hazatért a spanyol futballválogatott, megtudhatod, milyen hangokat hallok a szomszédból, örülhetsz velem az új albérletnek meg a bérletemnek, és elárulom, hogy belekezdtem a titkos erőművi dokumentumokba. Kiderül az is, milyen fegyelmezetlenek tudnak lenni a felnőttképzés résztvevői.</span><br /><br />A blogom hatásai hihetetlenek. Egy szintén rövid távon külföldön tartózkodó, és rendszeres olvasómnak számító barátom elkezdett blogot írni bencetexasban.blogspot.com címmel. :-)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKnyNcR1CTMbsF_SJ3F5ksAdXSdWrmE6SxHaaPyzvr8hlVJlxs3FqR4DQhYzm9CkAOKRgJV_hfNEeNK6o6u6W-zY6otezkayss2Ww3KnysTlQZl4Lgb8vpZxc0jif78cctoAlUNKqEi-w/s1600-h/5.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKnyNcR1CTMbsF_SJ3F5ksAdXSdWrmE6SxHaaPyzvr8hlVJlxs3FqR4DQhYzm9CkAOKRgJV_hfNEeNK6o6u6W-zY6otezkayss2Ww3KnysTlQZl4Lgb8vpZxc0jif78cctoAlUNKqEi-w/s320/5.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5219146499798620530" border="0" /></a>Először még mindig a futball EB-ről. A döntőt követő napon hazaérkeztek a válogatott tagjai. Az olyan volt, mint a római császárok diadalmenetei. A repülőtérről egy nyitott tetejű busszal vonultak be a városközpontba addig a térig, ahol korábban a meccseket vetítették, és az utcán <span style="font-style: italic;">egymillió </span>ember várta őket. Én azon a délutánon rosszul éreztem magam, meg az aznapra tett albérletnézést is lemondta a főbérlő, és nem is tudtam, hogy ekkora buli lesz, úgyhogy otthon pihentem és nem mentem be a városközpontba, ezért megint csak sajtófotó van.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhykeJ5992JHj0-9T0RNITqD3ckf5yWpOTCyyB1GBVS8Dr9k1qINTCES_c26F5IdecbdAaAeIfIt6-2MlXsorys1y11WRFUsQIC37KcTRtEfuuSByxyp-xY4CRBvq50Lg7L9DX1KFV9fLA/s1600-h/6.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhykeJ5992JHj0-9T0RNITqD3ckf5yWpOTCyyB1GBVS8Dr9k1qINTCES_c26F5IdecbdAaAeIfIt6-2MlXsorys1y11WRFUsQIC37KcTRtEfuuSByxyp-xY4CRBvq50Lg7L9DX1KFV9fLA/s320/6.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5219146678939654978" border="0" /></a><br />A válogatott mezét sehol nem lehet kapni, elfogyott az összes. Olvastam egy kislányról is az újságban, akinek az apja német, az anyja spanyol, és éppen akkor született meg, amikor Torres berúgta a döntő egyetlen gólját.<br />Már hétfőtől kezdve üzemel egy honlap, ahol gyűjtik az aláírásokat, hogy Móstolesben egy utcát nevezzenek el <span style="font-style: italic;">Az Anya, aki Casillast szülte utcá</span>nak (<span style="font-style: italic;">Calle de la madre que parió a Casillas</span>). Nem vicc, meg lehet nézni: <a href="http://www.calledelamadrequeparioacasillas.com">http://www.calledelamadrequeparioacasillas.com</a> (Én újra elgondolkoztam, mint a legutóbbi VB után is, hogy vajon mennyit használ a társadalomnak, az embereknek egy sportoló, összehasonlítva mondjuk egy tanárral, orvossal vagy kutatóval, és melyik mennyi elismerést kap - de nem akarom a blogomat közvetlen ideológiai célok szolgálatába állítani, térjünk vissza a történtekhez.) Itt Madridban is vannak érdekes nevű utcák, kedvencem <span style="font-style: italic;">A Kék Osztag[-tól-]<span style="font-weight: bold;">ból</span> elesettek utcája</span> (bocsánat, itt először valószínűleg meggyaláztam a hősök emlékét).<br /><br />Hazaérkezett a 19 éves Ricardo, Niura fia, Samantha bátyja. Elvileg múlt csütörtökön jött volna meg, én hétfőn vettem észre először a lakásban egy új embert, nem vették a fáradságot, hogy bemutassák nekem. Még vele tudok legjobban kommunikálni hármuk közül, de sokat nem javított a társaságomon. Általában a szobájában van, ami az enyémmel szomszédos, és a számítógépéből elektronikus zene, vagy pedig puffanások, üvöltések, nyögések hallatszanak át, gondolom, valami gyilkolászós játék. Mondjuk mikor este tízkor megkérem, hogy vegye halkabbra, azt azonnal megérti. Néha abban a fél órában, mikor naplemente és lefekvés között végre ki lehet nyitni az ablakot, hogy lehűtsem a szobát, elkezd a szomszédos ablakban dohányozni, és akkor behozza a szél a füstöt. Ezen a hétvégén ketten maradunk, Niura meg Samantha az iskolaév befejeztével csütörtöktől vasárnapig elutaztak vidékre.<br /><br />Kiválasztottam az albérletet, ahol az első hónapot követő többit fogom tölteni. Végül is hat helyet néztem meg a 12-ből, amik szóba jöttek. Volt egy olyan eset, hogy e-mailezgettünk az egyik szobatulajdonossal, írta, hogy övé a lakás, ketten vannak fiúk, jó társaság, van még egy hely nyárra. Ilyenkor meg szokás még kérdezni, hogy a lakóknak mi a foglalkozása, írta, hogy ő hivatalnokként dolgozik, a lakótársa meg újságíró. Már ott tartottam, hogy megnézem. De még azt is meg szoktuk kérdezni, hogy hány évesek a lakók, ez most valahogy kimaradt az elején. Meg is kérdeztem; megírta, hogy egyikük 50, másikuk 60 éves. Hm. "<span style="font-style: italic;">...de sem az életformánk, sem a gondolkodásunk nem a korunkra jellemző</span>". Mondjuk eddigre már majdnem döntöttem, úgyhogy nem volt nehéz nemet mondani nekik.<br /><br />A választott hely San Sebastián de los Reyesben van, ahol a TECNATOM is, egy társasház második emeletén, csak húsz percre gyalog a munkahelyről, nem kell majd olyan korán kelni. A tulajdonos, Maribel Sanchez, egy 35-40 év körüli nagyon kedves nő is a lakásban lakik, két szobát kiad belőle egy-egy főnek. (Itt ez a fajta bérbeadás egyébként gyakran előfordul.) A másik bérlő Pablo lesz, aki 27 éves, nemrég jött Salamancából, és Madrid egy szomszédos elővárosában dolgozik. Csak 350 euró lesz havonta, és végre akkor és annyit vacsorázom és mosom ki a ruháimat, amikor akarom. :-) (Nem mintha Gómezékkel együtt szoktunk volna enni, mindenki beviszi a vacsit a szobájába... csak ha nem jövök meg mondjuk tizenegyig, akkor azt hiszik, hogy máshol ettem, és eltüntetik valahova a kajámat.)<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8LjUKwIYnNqN3YwVvm-tLxVbk4meo5QxUP82eO_vMvLZMwF0OgRX2Ln8iS3zzCIzKtUHN_eWZFqvpM8H3mFxxDhchOgsYdbFYoYtJVEdbCsekeOSOqEBims2x5bUgPXD9iYoniieuoy4/s1600-h/abono.gif"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8LjUKwIYnNqN3YwVvm-tLxVbk4meo5QxUP82eO_vMvLZMwF0OgRX2Ln8iS3zzCIzKtUHN_eWZFqvpM8H3mFxxDhchOgsYdbFYoYtJVEdbCsekeOSOqEBims2x5bUgPXD9iYoniieuoy4/s320/abono.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5219146849432520946" border="0" /></a>Végre van bérletem (Abono) a tömegközlekedéshez. Az igazolvány egy laminált kártya, amin vonalkód van, be kell dugni egy automatába, és a vonalkód alapján ad normál, ifjúsági vagy ősz korú havibérletet. Amikor bedugtam a nyílásba, úgy éreztem, hogy behúzta, mint a bankkártyákat szokták a pénzkiadó automaták, és a művelet végén vártam, hogy visszaadja. Mikor nem jött ki, közelebbről megnézve észrevettem, hogy beleesett... és csak nagy küzdelmek árán tudtam két másik kártyával kipiszkálni. (Egyébként csak havibérlet van, 30 napos nincs, így nem vesztettem semmit azzal, hogy Samanthával trafikban rendeltük meg az igazolványt kéthetes átfutási idővel, amit jobb helyek egyébként azonnal elkészítenek.)<br /><br />A munkahelyen végeztem a Westinghouse típusú nyomottvizes erőművek rendszereinek ismertetőjével, elolvastam egy általános oktatási anyagot a valószínűségi elemzésekről (PSA) (ez a fajta olvasás, bár sok új tudást nem ad nekem, azért hasznos, mert a spanyol szaknyelvvel elég barátságos formában ismertet meg), majd áttértem az almarazi erőmű konkrét PSA-elemzéseire. Ezek azok a dokumentumok, melyek tartalmát már idegen hadseregek fogságába esve, kínvallatás során sem szabad továbbadnom. Az van benne, hogy... na jó, nem. :-)<br /><br />Szerdán felajánlották, hogy vegyek részt az osztályunk (Sugárvédelmi, Dozimetriai és Vészhelyzeti) egy értekezletén. Ez nem annyira az ott megbeszéltek miatt volt fontos, inkább, hogy megismerjenek, meg most már én is tudom, hogy ki tartozik hozzánk és ki nem, mert az ülésrend nem teljesen ezt tükrözi. Az osztályvezető (Beatriz) vezetésével, miután bemutattak engem meg az új munkatársakat, elkezdtek a dolgaikról beszélgetni. Itt aztán már tényleg a saját maguk között megszokott tempóban beszéltek, csak kapkodtam a fejem. Hamarosan megjött a főosztályvezető, aki csak ettől eddig ért rá, és fél órát megállás nélkül beszélt a <span style="font-style: italic;">többi </span>osztály elmúlt időszakbeli tevékenységéről - ami állítólag a többieket sem érdekelte nagyon, én viszont nem értettem belőle semmit. Aztán el kellett mennie, talán jobb is. Az osztály dolgozói folytatták tovább a saját dolgaikkal. Azt tudni kell, hogy a tevékenységük jelentős részét alkotja, hogy ők képezik az erőművek dolgozóit (pl. az operátorokat is). Nos, a leghosszabban, több mint egy órán keresztül tárgyalt probléma az volt, hogy a felnőtt diákok az óráikon beszélgetnek, interneten játszanak, felrakják a lábukat az asztalra és hasonlók, a vizsgán meg puskáznak, és a képzést felügyelő erőművi vezetők van, hogy nem tesznek semmit. Ez elég érdekes volt. Aztán az értekezlet folytatódott majdnem egész nap (azt már megbeszéltük, hogy a munkanapjuk nyáron 6 és fél órás), úgyhogy mikor már vagy 3 és fél órája ültünk egyetlen tízperces szünettel, akkor mondták, hogy ha akarok, menjek a saját dolgaimat csinálni, amit nemsokára meg is tettem. Pénteken meg az egyik oktató mutatott nekünk egy írásbeli vizsgalapot, amin az egyik kérdés az volt, hogy milyen súlyosságú erőművi üzemzavarnál kell értesíteni a felügyelő hatóságot, és a vizsgázó azt válaszolta, hogy csak a (négyből) harmadik szinttől kezdve, hogy ne legyen túl sok a munkájuk.<br /><br />Sajnos, mivel nyár van, elég nehéz bármilyen társaságot találni, akik rendszeresen összejárnának, akár túrázni, akár zenélni, vagy akármi mást csinálni. Minden rendszeres tevékenységet befejeztek, az emberek indulnak szabadságra. (Persze ez otthon is így van, csak otthon már ismerek embereket. :-) ) Állítólag augusztusban az egész város kiürül, nemcsak az iroda, ahol nagyjából egyedül fogok üldögélni.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7913614064625768738.post-61198733393182151192008-06-30T12:00:00.020+02:002008-11-13T08:44:56.234+01:00Albérletkeresés és EB-döntőKöszönöm a sok levelet, amiben megírtátok, hogy olvassátok a blogot, meg hogy mi van veletek. Többen vagytok, mint elutazás előtt vártam!<br />Miután megkaptam az internetet, Rafaelnek, a témavezetőnek éppen az apjával kellett törődnie a kórházban, akit megműtöttek, én meg már minden olvasnivalóval kész voltam, amit adott, úgyhogy (a szerdai későig bent maradás után) csütörtökön a munkaidő második felében és pénteken szinte egész nap csak válaszoltam a leveleitekre, meg egyéb ügyeimet intéztem az interneten. (A képeket még nem kezdtem el feltölteni.) Emiatt most nem volt lelkiismeret-furdalásom, egyrészt annyira megvárattak ezzel a csatlakozással, másrészt nagyon jól haladtam a munkával (csütörtökre befejeztem az első két-három hétre tervezett munkát), végül pedig ha akartam, se tudtam volna a feladatokkal haladni, mert új rész következett. Az osztályvezető, akit Beatriznak hívnak, és nagyon-nagyon kedves, pénteken haza is engedett hamarabb. Amivel persze nem éltem a busz délutáni indulásáig, mert csak itt van internetem.<br />Elkezdtem keresni másik albérletet. Ahogy azt mondták is előre, július 1-jétől nagyon sok szálláshely felszabadul, mert a diákok hazautaznak. Olyan sok, hogy nekem nem is kellett senkit megkeresnem, csak felraktam a legjobbnak tűnő spanyol ingatlanos honlapra egy keresési hirdetést, és egymás után hívnak meg írnak e-mailt a szobatulajdonosok, vagy a félig megüresedett albérletekből a maradék diákok. Külföldi voltom és a kétszer fél hónap (amiért nem akarok két egészet kifizetni, csak egyet) itt-ott problémát jelent, de még emellett is maradt választék.<br />Sok helyet megnéztem. Jó volt találkozni, beszélgetni újabb spanyolokkal, még akkor is, ha ezekből a kapcsolatokból nem lesznek barátságok. Voltam egy olyan albérletben, ahol három <span style="font-style: italic;">fiú </span>lakik (e hét végéig), és - figyeljetek - a konyhaszekrényre ki volt rakva a nyomtatott táblázat, hogy melyik nap ki takarítja a konyhát, a fürdőszobát és a nappalit.<br />A 600 euró tényleg túlzás volt, félpanzióval is. Négyszázért már olyan szobát lehet kapni, hogy a háztömb körbekerített, portás van, medence van, és a lakás óriási, a szobák is nagyok, és a közlekedés elég jó. (Igaz, csak mostantól, két hete még nem biztos, hogy így ment volna.) Bocs, ha valaki nem szereti, hogy ennyit írok a pénzről.<br />Még mindig nincsen kész a bérletigazolványom, úgyhogy sokat járom gyalog a várost, hogy takarékoskodjam. Egyszer például elsétáltam az egyik kiadó szobához, ahol nem találtam a tulajdonost, aztán mikor felhívtam, kiderült, hogy az az albérlet San Sebastián de los Reyesben van (Madrid elővárosa, ahol a munkahelyem található), én meg Madridban gyalogoltam el ugyanarra a címre háromnegyed óra alatt, szandálban. (Madridban minden utcanévből csak egyetlenegy létezik - ezt nem tudom, hogy oldották meg -, de ez sajnos nem zárta ki, hogy S.S.R.R.-ben is legyen egy Duero folyó utca.) Viszont nagyon szép volt az útvonal. :-)<br /><br />Niurának szóltam elég hamar, hogy elköltözni készülök az egy hónap leteltével, hátha csalódott lesz, legyen ideje feldolgozni, meg úgy tudjon készülni a nyár további részére. Kár volt ennyire aggódnom érte, már aznap este felhívott valakit, hogy jöhet a helyemre, engem meg megkért, hogy mivel 13-án érkeztem, 13-án menjek is el. Mondjuk nem bánom olyan nagyon, csak jó lett volna elosztogatni a plusz négy napot a két szállás között, és nem fizetni többet.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6oMkSDvuc4fVyq3GNe5iDcaC1WrT8wS832_IlNHlzuy8Mf-GWOgQ6Ye7oB0ShGV2rRsvEChL-mActvemP4oPcOWCif1Mh-DkoJPvxS8jHDBaNVgcAYsUyEEHzGQHRfmBMo2Y8HKN1rSU/s1600-h/DSCF2835.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6oMkSDvuc4fVyq3GNe5iDcaC1WrT8wS832_IlNHlzuy8Mf-GWOgQ6Ye7oB0ShGV2rRsvEChL-mActvemP4oPcOWCif1Mh-DkoJPvxS8jHDBaNVgcAYsUyEEHzGQHRfmBMo2Y8HKN1rSU/s320/DSCF2835.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217617991341513922" border="0" /></a>A mobil-szolgáltatómnak van egy ajánlata, hogy ha megadom neki egy internetes kérdőívben olyan adataimat, amit a szerződésben nem kértek (és vállalom, hogy leveleket is fognak küldeni), akkor adnak 6 euró feltöltést ajándékba. Ki is töltöttem, de a rendszer nem fogadta el a családi nevemet. Levettem az ékezetet, úgy sem. Beírtam első, második családnévnek, mindkettőnek, sehogy nem ment. Megharagudtam, beírtam, hogy Tamas Sanchez Delgado, és úgy már rendben volt, megkaptam a 6 eurót a kártyámra. Legalább Niuráéknak sem kell majd kidobálniuk a reklámanyagokat.<br />Különben fel is hívtak két héttel a szerződéskötés után, hogy mennyire vagyok megelégedve a szolgáltatással. Kitartóak voltak, első alkalommal aludtam, másodszor a témavezetőmmel beszélgettem és elutasítottam a hívást, de végül elértek. Nehezen értettem (pedig másokkal már jól megy a telefonálás), és féltem, hogy az illető látja a kérdőívet, és elszólom magam, hogy Jávor vagyok, úgyhogy inkább nem magyaráztam el neki, hogy a percdíjaikkal egyáltalán nem vagyok elégedett, hanem megmondtam, hogy minden tökéletes.<br /><br />Életemben először szemlélem szomorúan a forint erősödését az euróhoz képest. :-)<br /><br />Az jó dolog, hogy itt nyugodtan kint hagyhatom az olyan jegyzeteimet is az asztalon, amit nem akarom, hogy mások elolvassanak, csak magyarul kell írnom.<br /><br />Mivel nincs még nagyon olyan ember, akit barátnak nevezhetnék, egyelőre a hétvégékkel nem tudok nagyon mit kezdeni. Már találtam uszodát, meg könyvtárat, ahol 45 percet ingyen lehet internetezni (és este 9-ig nyitva van, de az itt nem számít későnek), de csak munkanapokon. Néha fényképezgetek.<br /><br />Ezen a vasárnapon a Cristo Vivében nem volt istentisztelet, mert elmentek a hétvégére Toledóba. Hogy ne unatkozzam végig a napot, inkább kerestem az interneten egy másik gyülekezetet (Jó Pásztor, baptista), és elmentem az istentiszteletükre. Mondjuk az jó volt, hogy utána együtt ebédeltek - bár a kaját mindenkinek magának kellett hozni, de kimentünk, és vettünk egy sütödében -, így megint együtt lehettem új emberekkel. Érdekes, hogy azok a protestáns felekezetek, amelyek nálunk "történelminek" számítanak és nagyon tradiconálisak, itt mennyire modernek: a terem kellemesen szépen van berendezve és világos, az emberek normálisan öltözködnek és hétköznapi nyelven beszélnek, az énekeiket mai zenével kísérik.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRox3tMq6DsdPviDhFaplnC3hl437pl68cDhhA42O0NenD8XFX1bVt1xdE92-uuOsznbwljOjUoZyHxdMI2WodBk9pvCxkk5TlTM4iaNEwxCnxPb8h62mxFvFhFUGez-Cy_cImzRVcjec/s1600-h/DSCF2786.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRox3tMq6DsdPviDhFaplnC3hl437pl68cDhhA42O0NenD8XFX1bVt1xdE92-uuOsznbwljOjUoZyHxdMI2WodBk9pvCxkk5TlTM4iaNEwxCnxPb8h62mxFvFhFUGez-Cy_cImzRVcjec/s320/DSCF2786.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217936500818173650" border="0" /></a>Este Kata (a másik Madridba jött BME-s gyakornok) barátnőivel elmentünk megnézni az EB-döntőt. Úgy döntöttünk, hogy inkább nem a Kolumbusz Kristóf térre megyünk, ahol a nagy kivetítők vannak, mert ott hatvanötezren voltak, és nem lehetett látni rendesen, hanem hozzájuk közel egy bárokkal teli utcába. Mindenhol pirosba öltözött emberek mászkáltak zászlókkal. A bárokban a pincérek is a válogatott mezét viselték. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxeHqMhPP6Zn-7DAd_lMevLz0AEg-LZaQyCwjPUN-luGCUXRzSG4nqFELEMXOmeivpE6I5tNSaWt25Ah4ZIIE0aRLEnalWuFfZ8HmdbmhDbTXXiuLiLLmwlfqvpoZiXRlHP5uFlrLn7XY/s1600-h/DSCF2780.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxeHqMhPP6Zn-7DAd_lMevLz0AEg-LZaQyCwjPUN-luGCUXRzSG4nqFELEMXOmeivpE6I5tNSaWt25Ah4ZIIE0aRLEnalWuFfZ8HmdbmhDbTXXiuLiLLmwlfqvpoZiXRlHP5uFlrLn7XY/s320/DSCF2780.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217937266153150706" border="0" /></a>A meccs idejére kiürültek Madrid utcái, csak a közlekedési társaság buszai kószáltak, gondolom, szinte üresen. Elég keveset hallottam a felállított tévék hangjából a tömeg miatt, de legalább nagyjából láttam. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipSNlfRdzf0T_QvoqctNvRpyVq7XZGZygHYX3HFMDUbd1HSaTr_bHBozpeXci19w-EHeHan8160sVPlfuAAf5Sk64OTxXXvvXNvANA6r7ogKK5RnOaJqJnJWCfDsKkwp8eh_fkf0ZwCKQ/s1600-h/DSCF2781.JPG"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipSNlfRdzf0T_QvoqctNvRpyVq7XZGZygHYX3HFMDUbd1HSaTr_bHBozpeXci19w-EHeHan8160sVPlfuAAf5Sk64OTxXXvvXNvANA6r7ogKK5RnOaJqJnJWCfDsKkwp8eh_fkf0ZwCKQ/s320/DSCF2781.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217937598996767810" border="0" /></a><br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm42FmZD4Hzu8VY4Ouie1f2d8c-IygZwmbhvs_oZqJryYkAzjoTaHg8x67fyvXUfxtKLRSLKAj63FZiic1rkrhU-n7ywJkqNkLdO5GbDEwf02wNWnkY_Gekl9ff3y_vWasT6Q5JVUfzgw/s1600-h/DSCF2799.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm42FmZD4Hzu8VY4Ouie1f2d8c-IygZwmbhvs_oZqJryYkAzjoTaHg8x67fyvXUfxtKLRSLKAj63FZiic1rkrhU-n7ywJkqNkLdO5GbDEwf02wNWnkY_Gekl9ff3y_vWasT6Q5JVUfzgw/s320/DSCF2799.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217938186458441106" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSEhoselwUs954ENKU6oOI2AfB9PqB7I3y3oidwKuJ4-lUv3V1SUz8WvbLIxM5sJfJtUGe0WC29-WX4ztL9O9kQslQ1CGh_frKxL_cJPkwg4A7kXmLBtFgFgks9wu4cUXXSpiw2HGr2to/s1600-h/DSCF2806.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSEhoselwUs954ENKU6oOI2AfB9PqB7I3y3oidwKuJ4-lUv3V1SUz8WvbLIxM5sJfJtUGe0WC29-WX4ztL9O9kQslQ1CGh_frKxL_cJPkwg4A7kXmLBtFgFgks9wu4cUXXSpiw2HGr2to/s320/DSCF2806.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217938311223498178" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfOLjSE2Uso_zpZEadWtcDIhDEXv69OGcz7yAxq_QDlSVI4IP4AuFDriEat6auoU0rvLPx7P8uOHKiR3ZdeyrvYS0jnB9hhpiKpv2XNtdtcMWHExYe_ckXi6aVSdeFkAvlLHbGKpu8s_o/s1600-h/DSCF2808.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfOLjSE2Uso_zpZEadWtcDIhDEXv69OGcz7yAxq_QDlSVI4IP4AuFDriEat6auoU0rvLPx7P8uOHKiR3ZdeyrvYS0jnB9hhpiKpv2XNtdtcMWHExYe_ckXi6aVSdeFkAvlLHbGKpu8s_o/s320/DSCF2808.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5217938467612267282" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Aztán ahogy vége lett, kezdődött az ünneplés hajnalig. Újra megteltek az utcák, az autók dudáltak, mindenhol boldog emberek sétáltak, bemásztak a szökőkutakba, énekeltek a metróban. Reggel a közterület-fenntartó vállalat munkásai 43 tonna szemetet szedtek össze csak a Kolumbusz tér környékén. Voltak rendbontások meg sérülések is.<br />Én arra is kíváncsi lettem volna, sőt talán arra még inkább, hogy milyenek, amikor veszítenek (nem a rendbontók, hanem az emberek úgy általában utána) - de ezen a tornán még kapott gólt sem volt alkalmam látni ettől a csapattól. :-)<br /><br />A nyelvvel nagyon gyorsan haladok, már elég jól tudok telefonálni is. Ez a fajta tanulás nagyon más, mint a nyelvórák, kevésbé baj, ha az ember sok hibát ejt a beszédben, viszont nem lehet megkérdezni az ismeretlen szavakat magyarul. Érdekes, hogy a spanyolok szinte soha nem javítják ki a hibáimat. A szakkifejezésekből elkezdtem csinálni egy kis szószedetet - gondolom, még nem nagyon létezik ilyen spanyol-magyar változatban.Jávor Tamáshttp://www.blogger.com/profile/01677922653656584251noreply@blogger.com0