10-es metró, igazi delfinek és megszögelt esernyő

Megérkeztem minden különösebb esemény nélkül pénteken. Zürichig Fokkerral mentünk, ami kicsi volt, szűk, kényelmetlen, és mivel a hajtóműve nem a szárny alatt van, hanem hátul (lásd a képet), és én pont előtte ültem, még hangos is. (Még mindig jobb, mint a mögöttem levő lánynak, aki a hajtóművet bámulhatta egész úton.) Mindennek tetejébe rózsaszín. Örültem, mikor kiszálltam. Zürichtől Airbusba szálltam át, az már kicsit kényelmesebb, és voltak kis képernyők is, amin a felszállás előtti percekben fürdő elefántos meg játszadozó kisrókás természetfilmet vetítettek, sejtem, hogy miért, hahaha. Felszállás után meg kiírta az adatokat, például a földet éréskor, hogy repülési magasság 581 m.

Felhős volt az ég aznap egész Európa felett, úgyhogy egész úton egyforma volt a látvány, de mielőtt elértük a felhőket, azt még jól láttam, hogy az M0-son irtózatos nagy dugó van. :-)

A családról, ahol lakom: a Niura nevű brazil bevándorló anyuka egyedül neveli a két gyerekét, így azért mindjárt kicsit máshogy néz ki az a hatszáz euró, amit a félpanzióért kér. Masszőr és kozmetikus, otthon dolgozik. Egy ilyen ház hatodik emeletén vagyunk Madrid északkeleti részében. Lakóövezet, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek boltok, Berci, remélem, olvasod. Akkora szobám van, hogy épp belefér az ágy, meg egy íróasztal, amin a méreténél fogva már attól rendetlenség lesz, ha ráteszek mindent, amit naponta használok. Meg se próbáltam leféñképezni a szobát, nem tudok eléggé hátramenni. :-) Pont a liftgépház mellett van a fejem az ágyon.

A szállásadóim, legalábbis hétvégén, egész nap csak a tévét nézik, velem nem nagyon foglalkoznak. Egy-két hét múlva ezt már teljesen jó néven fogom venni, most egyelőre oda vezetett, hogy főleg unatkoztam ezen a hétvégén, amit a megtelepedésre és esetleges utazási problémák kiheverésére szántam, mert nem volt semmilyen utazási probléma. Nem nagyon tudok internetezni sem, mert Samantha, a 15 éves leány, éjjel-nappal a laptopja előtt ül, mely az egyetlen számítógép a családban. (A bátyjával, a 19 éves Ricardóval csak csütörtökön fogok először találkozni.) Így aztán ezen a hétvégén többet tévéztem, mint az elmúlt két évben összesen, de aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy ez nem jelent sokat. :-) Illetve itt a nyelvgyakorlást is szolgálja.

Azért szombaton segítettek megvásárolni a városi élet nélkülözhetetlen kellékeit, úgy mint térkép, nemzetközi hívókártya, mobiltelefon-előfizetés. A Movistar rögtön rám sózott egy Motorolaj készüléket is, úgy olcsóbb volt az előfizetés, meg járt hozzá ajándék feltöltés. Először egész örültem, úgyis kezd öregedni az eddigi, aztán amikor észrevettem, hogy hálózatfüggő, és csak spanyolul, katalánul, baszkul és gallego nyelven tud (na meg angolul), akkor elment a jókedvem.

Vasárnap elmentem sétálni a Casa de Campo (kb. 'Tanya') nevezetű városligetbe, mely Európában az egyik legnagyobb. Itt van a vidámpark, meg az állatkert is, ahol sikerült ingyen megnéznem egy delfinbemutatót - sokakkal együtt a kerítésen keresztül, kissé felmászva. Gondolkoztam, vajon a delfin élvezi ezeket a gyakorlatokat, vagy síkhülyének nézi az embert, és csak a halért csinálja? (Viszlát, és kösz a halakat, mint tudjuk...) Mint ahogy az embernél is gyakran felmerül e kérdés a munkahelyen.

A város metróhálózata szerintem lenyűgöző. Szívesen áradoznék róla - már gyerekként mániám volt a metró -, de mivel talán nem mindenkit érdekel egyformán, majd írok róla egy külön bejegyzést, mikor már több fényképem lesz. Elöljáróban annyit, hogy a városligetbe a 10-es metróval mentem, és ez még nem a legmagasabb sorszámú (remélem, Demszky Gábor is megnézi a blogomat néha). A kocsikban hallani egymást, az állomások tobbsége olyan, akár egy irodaház.

Az anyanyelvi környezet hatását nagyon érzem, első naptól ömlik rám a sok szókincs. De tényleg nagyon gyorsan beszélnek. :-(

Még egyáltalán nincs meleg, amikor vásárolni mentünk, az utcán rajtam kívül mindenki hosszúnadrágot és cipőt hordott. Azóta már az eső is esett többször, pl. mikor sétálni próbáltam a ligetben. A családtól kölcsönkaptam egy esernyőt, melynek a nyelét egy szög tartotta ossze a vászonrészével, de nem sokáig.

Akik máris írtak nekem, azoknak nagyon köszönöm, és kérlek, ne haragudjatok érte, de most még nem tudok mindenkinek egyesével válaszolni, mert korlátozott az internettel tölthető időm, egyelőre a cégnél sincs, most pl. vendégségben vagyok internetezési célból. Addig is lehet értesítőt kérni az új bejegyzésekről. Hamarosan jelentkezem az első munkanapom történetével!