Újabb egyfős gyalogtúra

Péntek ünnep volt Spanyolországban (augusztus 15., amit Orbán Viktor nálunk is be akart vezetni, de aztán lebeszélték róla), ami háromnapos hétvégét jelentett. Pablo szokás szerint hazautazott a szüleihez, és ezúttal a barátnőjét és a számítógépét is magával vitte; az utóbbi igen fájdalmas hiány, újabb tétlen hétvégének néztem elébe. Így hát az ünnepnapon, mikor még vásárolni sem lehet, újra kimentem az erdőbe. Ezúttal közelebbi célpontot választottam: Madrid északnyugati határában El Pardo hegyét, ahol a város folyójának, a (Dunához képest elég csenevész) Manzanaresnek a város fölötti szakasza van. Láttam a térképen, hogy sok erdő van arra, és egy víztározó. Kimentem busszal az El Pardo nevű faluba. A víztározót a vízművek sajnos körbekerítette és gondosan őrzi, de a folyóvölgyben ki volt táblázva egy sétaút a város irányába. Mivel ez a "babakocsival is járható" kategóriába tartozó, szinte végig vízszintes sétánynak bizonyult, egy vízműhídon átmentem a folyó másik partjára, ahol az út izgalmasabbnak (és árnyékosabbnak) tűnt. Az is volt. Egyre járatlanabb terep, végül derékig érő füvekkel, úgyhogy aztán este egy hosszas telefonbeszélgetés közben végig a terméseket szedegettem ki a ruháimból. Sok állatot lehetett látni, még két sötét szőrű menyétfélével is találkoztam; először nagyon megijedtünk egymástól, aztán ők eszméltek hamarabb, és mire lenyomtam az exponáló gombot, már eltűntek - nagyon bánom. Nem kellett tájékozódnom, ugyanis ezen a parton a bal oldalamon ott volt a folyó, a jobbon meg kb. 15 kilométer (!) hosszúságban folyamatosan kerítés, pedig nem volt ott semmi, csak a puszta (csak a folyót keresztező utaknál szakadt meg), aminek a városba beérve az lett a vége , hogy bejutottam egy magánterületre, ahol nem engedtek át a hídjukon, és óriásit kellett kerülnöm, hogy a következő hidat útba ejtve visszajussak a tömegközlekedéshez. Úgy kell annak, aki kalandokat keres. :-) Szerintem nagyon szépeket tudtam fényképezni (nem magamat dicsérem, hanem azt a tájat), képek a képtárban.