A valenciai „Csodák Palotája”

Mint az egész blog, ez a cikk is igyekszik mindenkinek szólni, de felhívom a figyelmet, hogy elsősorban a munkatársaimnak szánom (nem lesz elmagyarázva minden, ami a budapesti Csodák Palotájával kapcsolatos).

A valenciai Művészetek és Tudományok Városa (Ciudad de las Artes y las Ciencias) egy óriási kulturális központ a tengerparttól nem messze. Sok mindenben hasonlít a budapesti Millenáris Parkhoz, de a mérete sokszorosa annak. Van benne egy „tengeriállat-kert”, Európában az egyik legnagyobb; egy 3D-IMAX félgömb alakú vetítőépület; egy fedett botanikus kert; egy Művészetek Palotája; és végül, ami engem leginkább érdekelt, egy tudományos múzeum. Több előadóterem, időszakos kiállítótér is található az épületekben, természetesen. Látszik, hogy már építik az újabb épületeket. A kiállítóhelyek között ugyanúgy tavak és zöldfelületek váltogatják egymást, mint a Millenárison, de szerintem összességében kicsit kopárabb.

A közönség felé a legnagyobb vonzerőt a tengerek élővilágát bemutató Oceanográfico képviseli. Egy családdal és két fiatallal látogattam el a helyszínre (egyébként nagyon érdekesen csapódtam hozzájuk, részletek az előző bejegyzésben), úgyhogy először mi is oda mentünk.

Elsőnek egy delfinbemutatót néztünk meg. Nagy befogadóképességű, félkör alakú „stadion” közepén egy nyitott medence van, és az idomárok ott mutattak be mindenféle mutatványokat a delfinekkel. Szerintem ügyesek voltak. Volt olyan programpont is, hogy lehívtak a közönségből két önkéntes kiskorút delfint simogatni.

Ezután az akváriumok felé vettük az utat. Ezek az óriási vízi élőhelyek mind a föld alatt vannak kialakítva (gondolom, hogy a fényt és a hőmérsékletet könnyebben lehessen szabályozni). Ne az otthon vagy irodaházakban szokásos akváriumokra gondoljatok, többezer köbméteres medencékről van szó. Volt óceáni, trópusi, mediterrán, stb. akvárium. Legjobban az alagút-akváriumok tetszenek mindenkinek. Nemcsak víz alatt élő állatokat mutattak be, van északi- és déli-sarki installáció is fókákkal, illetve pingvinekkel. (Meg olyan egyéb nagytestű állatokkal, amiknek nem volt kiírva magyarul a neve, nem kísérelem meg megnevezni őket) A pingvinektől is üvegfallal voltunk elválasztva, feltételezem, hogy hiteles déli-sarki hőmérsékleten tartják őket.

Délután én elköszöntem a többiektől, és átsétáltam a parkon a Fülöp herceg Tudományos Múzeumba (Museo de Ciencia Príncipe Felipe), ami a Csodák Palotájára hasonlít. Ez is sokszorosa budapesti párjának méretben.

A bejáratnál világhírű tudósok gondolatai vannak üvegtáblákon elhelyezve tudásról, kutatásról, tudományról. A belépő 7,50 euróba kerül (1770 Ft), tehát valamivel drágább, mint a Csopa, bár itt az egész élet drágább. A kedvezmények körülbelül ugyanazoknak járnak, mint nálunk, én pl. az európai ifjúsági kártyámra kaptam 15%-ot. Ha veszel jegyet a többi helyre is, akkor egyre olcsóbb, a három belépő (akvárium, science center, 3D mozi) együtt már „csak” 30,60 euró (7230 Ft), és akkor már három külön napra is bonthatod a látogatást.

Elsőként az „Öveges termükbe” néztem be egy előadásra. Ez náluk kicsit kiterjedtebb tevékenység, mint nálunk. Az előadásokat a kiállításoktól függetlenül is meg lehet tekinteni, nincs is benne a belépőjegy árában, fizetni kell érte fejenként 2 eurót (480 Ft). (Bevallom, ezen megbotránkoztam.) Három teremben tartják őket napi öt-hat alkalommal. Az előadások különböző hosszúságúak, van félórás, háromnegyed órás, egyórás. A témáik csak részben fedik a mieinket, több és változatosabb, több tudományterületet lefedő téma van, mint nálunk. Az előadások, vagy ahogy ők nevezik: „műhelyek”, létszámkorlátosak (42 fő). (Amikor az előadónak a végén elmeséltem, hogy én néha 200 gyerek előtt mutatok be kísérleteket, egészen elhűlt.) A jegyvásárláskor már meg kell mondani, pontosan melyik előadásra kéred, és egyben ezzel foglalod le a helyedet. Ezért aztán persze az órarendhez mindig tartaniuk kell magukat.

Szándékosan egy olyan egyórás előadást választottam, amilyen nálunk nincs: Micrarium volt a címe, mikroszkópos vizsgálatokat ígértek. A péntek délután ellenére elég kevesen voltunk. Az előadó, Cristina, biológus; elég jelentős különbség a Csopától, hogy ő főállásban terjeszti ott az ismeretet, sok társával együtt.

Minden résztvevő kapott egy fénymikroszkópot, és először elmagyarázta a részeit és a használatát. Aztán megnéztünk egy-egy előre elkészített növényi mintát, és még egy kicsit magyarázott a növényi sejtekről.









Ezután következett az interaktív rész. Cristina bejelentette, hogy a saját testünkből fogunk mintát venni. Először ijesztgetésnek bedobta, hogy vért vesz mindenkitől, végül azonban fülpiszkáló pálcikákat osztott szét, amikkel mindenki a szájában turkálva kaparhatott le egy pár sejtet (nagyon sajnálom, hogy ezt a pillanatot elmulasztottam lefényképezni! :-) Az a helyzet, hogy közben én is csináltam a kísérletet.) Tárgylemezre raktuk, megfestettük, letakartuk, megnéztük őket.









Végül bejött egy munkatársa, aki vízbe áztatott száraz növényi részeket (a biológusok bizonyára tudják, hogy mondják ezt egy szóban) hozott egy edényben, és abból a sáros léből cseppentett egy kicsit mindenkinek a tárgylemezére. Megnéztük a papucsállatkákat, egyéb egysejtűeket. A mikroszkópok mellett volt segítségként egy-egy képes „katalógus” a leggyakoribb ilyen élőlényekről. Itt már persze mindenkinek kicsit más volt a látvány, mindenkihez külön mentek oda segíteni az azonosítást. Gyakori volt egy olyan, a legaranyosabb, amelyiket a tárgylemezt kicsit megkopogtatva meg lehet ijeszteni, és akkor behúzza a hosszú csápját. Cristina kicsit magyarázott arról is, hogyan haszálják őket a víztisztaság mérésére.

A végén még megkérdeztem tőle, be szoktak-e férni az iskoláscsoportok, és nem törik-e össze ezeket a drága eszközöket. A beférés az előzetes helyfoglalással van megoldva, az eszközök épségére valami általánosat válaszolt (de szerintem a kisebb létszám és az egyénenkénti tevékenység a kulcs). Azt is elmondta, hogy a spanyol gyerekek még a gimnáziumban sem mind látnak mikroszkópot.

Áttértem a kiállításra. Sajnos úgy alakult, hogy nem volt tovább szállásom, este már indult vissza a buszom Madridba; és a hosszú előadás után már csak másfél órám maradt, úgyhogy be kellett osztanom az időmet, nem tudtam mindent teljesen végigolvasni. Két szintje van, illetve a kettő között egy kisebb félemelet. Már említettem, hogy teszkónyi szintekről van szó (bár Spanyolországban szerencsére egyáltalán nincs Tesco :-)). Az egész épület légkondicionált, de ezen a vidéken az lenne a különleges, ha nem lenne az.

Az alsó szinten kisgyerekeknek vannak játékok: képregényvilág, játék-bánya sisakokkal és sínen húzható csillékkel, arcfestés, stb.

A felső szinten kiállításokat lehet megnézni. Elsőként egy genetikai témájút találtam. Ilyen hatalmas dobozok között sétálva lehet végignézni, hogy hányas számú kromoszómáinkon milyen tulajdonságainkért felelős gének csücsülnek, kezdve az öregedéstől a személyiségtípusokon át a hölgyek mellbőségéig mindenért. Minden egyes kromoszómához egy installáció tartozik, némelyikhez „hozzá is lehet nyúlni”, mások csak nézni valók.

Egy kisebb kiállítás szól a drogokról tudományos szemmel. Nagyon alaposan végigjárja a témát a kávétól, alkoholtól kezdve minden anyaggal kapcsolatban, történelmi áttekintéssel. Persze a fogyasztás elkerüléséről is sok szó esik. (Itt, Spanyolországban egyébként minden, európaiak számára aktuális társadalmi kérdéssel – nők és kiskorúak elleni erőszak, idősek helyzete, egészséges életmód, környezetvédelem, stb. – legalább kétszer annyit foglalkozik az állam és az egész közigazgatás, mint nálunk, méghozzá nagyon is konkrét megoldásokkal.)

Egy nagyobb teremben alapos, kiegyensúlyozottan gondolkodó gyűjtemény a klímaváltozásról. Érdekes volt (bár nem volt időm végigolvasni), ugyanakkor szinte kizárólag szövegből és képekből állt, akár egy hagyományos múzeum. (Egy gyenge hurrikánutánzat meg egy fényforrásokat összehasonlító pult volt az összes interaktivitás.) Az nagyon tetszett, hogy az utolsó poszter arról szólt: „Mit tehetek én?”

Frissnek tűnt egy hosszabb installáció, „A nő – egy test, egy élet” címmel. A női szervezetről, életről, társadalomban elfoglalt helyről szólt fogantatástól a halálig. Magzat, kisgyerek, serdülőkor, szexualitás, gyermekvárás, anyaság, változókor, öregkor. Rendkívüli alapossággal és igényességgel; gyereknek-felnőttnek, férfinak-nőnek egyaránt érdekes és hasznos végignézni. (Nekem most csak kb. a saját életkoromig volt időm meg türelmem hozzá.) Jó, lehet, hogy a serdülő fiúk szétvihogják magukat rajta, de az csak egy kis réteg. :-) Kicsit talán túl sok volt ebben is az elolvasni való szöveg.

Van még egy Űrakadémiájuk, ami szintén időpontokhoz kötött, és újabb 2 euróba kerül, úgyhogy ezt kihagytam. Volt még valami centrifuga-szerűség, ahol talán az űrhajóhoz hasonló érzést lehet átélni. Egy kisebb kiállítás szól a hajózásról.

A félemeleten néhány összeállítás spanyol, vagy hosszabb időt Spanyolországban élt Nobel-díjas tudósok életét és munkáját mutatja be. Bár erre tényleg csak rápillantani tudtam, kifejezetten jó ötletnek találom. Nálunk is van hasonló kezdemény a bejáratnál, de szerintem érdemes hosszabban is „mesélni” pl. Öveges (vagy Szent-Györgyi stb.) bácsiról azoknak, akik egy könyvet biztos nem fognak kézbe venni róla, de egy ilyen helyre azért szívesen benéznek.

Mind ez idáig az a benyomásom volt, hogy jó, meg szép, de (ha a Csopát interaktív tudományos játszóháznak nevezzük) az itteni játékok mind vagy nem tudományosak, vagy nem interaktívak.

Végül indulás előtt negyed órával – és éppen ezért elég csalódottan – fedeztem fel egy viszonylag kis, átlátszatlan görbe fallal elkerített helyiséget „Exploratorio” felirattal. Na, ez olyan, mint a mi Csopánk. Tényleg nagyon kicsi, egy helyben állva látsz minden játékot, és nincs is nagyon tér közöttük sorban állni, vagy ilyesmi. Mégis elég népszerű volt a látogatók között. Úgyhogy szerintem ez az elkerítés rossz ötlet. Gyakorlatilag csak fényképezni maradt időm, azt se túl igényesen, kipróbálni csak néhány játékot tudtam, a leírásokat elolvasni még kevésbé (magyarul tehát: ahogy a gyerekek szokták végignézni a kiállítást :-)). Valenciai, spanyol és angol nyelven vannak elkészítve.

Úgy tűnt, hogy a legtöbb játékuk a fénnyel kapcsolatos. Náluk is megvan a Színes árnyék, a Hűtlen árnyék, a Stroboszkópos szökőkút. A Fogj kezet magaddal-hoz hasonlít ez a doboz, ahova egy rugó képét vetítik.












Itt függőleges sorban elhelyezett LED-ek látszólag világítanak, valójában villognak, olyan frekvenciával, hogy ha gyorsan mozgatod a szemedet vagy a fejedet, vagy háttal állva az odakészített kis tükröket, akkor valamilyen (időnként megváltozó) képet látsz. Nem tudtam máshogy lefotózni sem, mint hogy gyorsan elhúztam a játék előtt a fényképezőgépet. :-)


Volt két kaotikusan mozgó vászon, az egyiket levegősugárral fújják, a másikat, ami egy szoknya és egy esernyő keverékének tűnhet, forgatják (videó!).


Itt a tenyereddel (ami, gondolom, sosem száraz teljesen) és két különböző fémből készült lappal létrehozott galvánfeszültséget lehet méregetni.

A nagy korongon guruló kis korongokkal is találkoztam, és a látogatók ott sem tudják, mit kell csinálni vele, amíg meg nem mutatom nekik. :-) Négyszögletes kerekű autó helyett csak egy kézzel lökhető kis tengely gurul a púpos pályán egy asztalon.

Ezeket a gumitéglákat a sablonra illesztve láncgörbe (koszinusz hiperbolikusz) alakú ívet lehet építeni, ami állítólag a sablont elvéve magában is megáll, és az építészetben gyakran alkalmazzák; ezeknek a látogatóknak nem állt meg.

Itt (videó), ha jól értettem, víz alatt vizet pumpálnak át a homokon. Azt akarja bemutatni, hogy egy szemcsés anyag milyen sokféleképp tud viselkedni (szinte folyadékként is), kicsit emlékeztet a mi Homoksivatagunkra, de nem pontosan az a lényege.

Ez a két hangszóró különböző szöveget beszél a füledbe, és lehet próbálgatni, hogy hogyan tudsz rájuk figyelni (egyszerre csak az egyikre), mitől függ, hogy melyikre figyelsz, és hogy módosul, ha elfordítod a fejedet.

A Hangszabászat itt analóg technológiával működik, de pont azért, mert a fedele átlátszó, és hadd lássák a gyerekek az elektroncsöveket, félvezetőket, áramköröket.











Ez az akváriumféleség a nálunk néha előadáson bemutatott étolajban eltűnő pohár és folyadékban eltérően működő lencse párja. (Azért nem tűnik el benne olyan jól, mint a mi poharunk!)

Volt még örvényes áramlás bemutatása színes folyadékkal, és még több optika, a fény útjába lehetett lencsét, prizmát, stb.-t tartani, aki türelmesen követi a leírtakat, az egész sok érdekes és hasznos dolgot felfedezhet belőle.

Újra kint, a belépőjegy nélküli területen pedig rengeteg ajándékbolt van. Nem csak olyan csecsebecséket lehet kapni, mint a Csopában, hanem nagyon komoly választék van gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvekből, meg még egy csomó mindenből. Csak a boltokban órákat lehetne eltölteni.

Összességében a valenciai Fülöp herceg tudományos múzeum szerintem nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek nem annyira élményszerű, túlzottan is intellektuális és szöveges, de aki szeret sétálni és közben elgondolkozva olvasgatni, egy napot simán el lehet itt tölteni.

Bőséges további képanyagot találtok a képtáramban, a http://picasaweb.google.com/javor.tamas címen.
Aki szeretne még többet tudni az intézményről, a http://www.cac.es honlapon nézelődhet, egyes programok leírásától eltekintve angolul is.