Miután megkaptam az internetet, Rafaelnek, a témavezetőnek éppen az apjával kellett törődnie a kórházban, akit megműtöttek, én meg már minden olvasnivalóval kész voltam, amit adott, úgyhogy (a szerdai későig bent maradás után) csütörtökön a munkaidő második felében és pénteken szinte egész nap csak válaszoltam a leveleitekre, meg egyéb ügyeimet intéztem az interneten. (A képeket még nem kezdtem el feltölteni.) Emiatt most nem volt lelkiismeret-furdalásom, egyrészt annyira megvárattak ezzel a csatlakozással, másrészt nagyon jól haladtam a munkával (csütörtökre befejeztem az első két-három hétre tervezett munkát), végül pedig ha akartam, se tudtam volna a feladatokkal haladni, mert új rész következett. Az osztályvezető, akit Beatriznak hívnak, és nagyon-nagyon kedves, pénteken haza is engedett hamarabb. Amivel persze nem éltem a busz délutáni indulásáig, mert csak itt van internetem.
Elkezdtem keresni másik albérletet. Ahogy azt mondták is előre, július 1-jétől nagyon sok szálláshely felszabadul, mert a diákok hazautaznak. Olyan sok, hogy nekem nem is kellett senkit megkeresnem, csak felraktam a legjobbnak tűnő spanyol ingatlanos honlapra egy keresési hirdetést, és egymás után hívnak meg írnak e-mailt a szobatulajdonosok, vagy a félig megüresedett albérletekből a maradék diákok. Külföldi voltom és a kétszer fél hónap (amiért nem akarok két egészet kifizetni, csak egyet) itt-ott problémát jelent, de még emellett is maradt választék.
Sok helyet megnéztem. Jó volt találkozni, beszélgetni újabb spanyolokkal, még akkor is, ha ezekből a kapcsolatokból nem lesznek barátságok. Voltam egy olyan albérletben, ahol három fiú lakik (e hét végéig), és - figyeljetek - a konyhaszekrényre ki volt rakva a nyomtatott táblázat, hogy melyik nap ki takarítja a konyhát, a fürdőszobát és a nappalit.
A 600 euró tényleg túlzás volt, félpanzióval is. Négyszázért már olyan szobát lehet kapni, hogy a háztömb körbekerített, portás van, medence van, és a lakás óriási, a szobák is nagyok, és a közlekedés elég jó. (Igaz, csak mostantól, két hete még nem biztos, hogy így ment volna.) Bocs, ha valaki nem szereti, hogy ennyit írok a pénzről.
Még mindig nincsen kész a bérletigazolványom, úgyhogy sokat járom gyalog a várost, hogy takarékoskodjam. Egyszer például elsétáltam az egyik kiadó szobához, ahol nem találtam a tulajdonost, aztán mikor felhívtam, kiderült, hogy az az albérlet San Sebastián de los Reyesben van (Madrid elővárosa, ahol a munkahelyem található), én meg Madridban gyalogoltam el ugyanarra a címre háromnegyed óra alatt, szandálban. (Madridban minden utcanévből csak egyetlenegy létezik - ezt nem tudom, hogy oldották meg -, de ez sajnos nem zárta ki, hogy S.S.R.R.-ben is legyen egy Duero folyó utca.) Viszont nagyon szép volt az útvonal. :-)
Niurának szóltam elég hamar, hogy elköltözni készülök az egy hónap leteltével, hátha csalódott lesz, legyen ideje feldolgozni, meg úgy tudjon készülni a nyár további részére. Kár volt ennyire aggódnom érte, már aznap este felhívott valakit, hogy jöhet a helyemre, engem meg megkért, hogy mivel 13-án érkeztem, 13-án menjek is el. Mondjuk nem bánom olyan nagyon, csak jó lett volna elosztogatni a plusz négy napot a két szállás között, és nem fizetni többet.
A mobil-szolgáltatómnak van egy ajánlata, hogy ha megadom neki egy internetes kérdőívben olyan adataimat, amit a szerződésben nem kértek (és vállalom, hogy leveleket is fognak küldeni), akkor adnak 6 euró feltöltést ajándékba. Ki is töltöttem, de a rendszer nem fogadta el a családi nevemet. Levettem az ékezetet, úgy sem. Beírtam első, második családnévnek, mindkettőnek, sehogy nem ment. Megharagudtam, beírtam, hogy Tamas Sanchez Delgado, és úgy már rendben volt, megkaptam a 6 eurót a kártyámra. Legalább Niuráéknak sem kell majd kidobálniuk a reklámanyagokat.Különben fel is hívtak két héttel a szerződéskötés után, hogy mennyire vagyok megelégedve a szolgáltatással. Kitartóak voltak, első alkalommal aludtam, másodszor a témavezetőmmel beszélgettem és elutasítottam a hívást, de végül elértek. Nehezen értettem (pedig másokkal már jól megy a telefonálás), és féltem, hogy az illető látja a kérdőívet, és elszólom magam, hogy Jávor vagyok, úgyhogy inkább nem magyaráztam el neki, hogy a percdíjaikkal egyáltalán nem vagyok elégedett, hanem megmondtam, hogy minden tökéletes.
Életemben először szemlélem szomorúan a forint erősödését az euróhoz képest. :-)
Az jó dolog, hogy itt nyugodtan kint hagyhatom az olyan jegyzeteimet is az asztalon, amit nem akarom, hogy mások elolvassanak, csak magyarul kell írnom.
Mivel nincs még nagyon olyan ember, akit barátnak nevezhetnék, egyelőre a hétvégékkel nem tudok nagyon mit kezdeni. Már találtam uszodát, meg könyvtárat, ahol 45 percet ingyen lehet internetezni (és este 9-ig nyitva van, de az itt nem számít későnek), de csak munkanapokon. Néha fényképezgetek.
Ezen a vasárnapon a Cristo Vivében nem volt istentisztelet, mert elmentek a hétvégére Toledóba. Hogy ne unatkozzam végig a napot, inkább kerestem az interneten egy másik gyülekezetet (Jó Pásztor, baptista), és elmentem az istentiszteletükre. Mondjuk az jó volt, hogy utána együtt ebédeltek - bár a kaját mindenkinek magának kellett hozni, de kimentünk, és vettünk egy sütödében -, így megint együtt lehettem új emberekkel. Érdekes, hogy azok a protestáns felekezetek, amelyek nálunk "történelminek" számítanak és nagyon tradiconálisak, itt mennyire modernek: a terem kellemesen szépen van berendezve és világos, az emberek normálisan öltözködnek és hétköznapi nyelven beszélnek, az énekeiket mai zenével kísérik.
Este Kata (a másik Madridba jött BME-s gyakornok) barátnőivel elmentünk megnézni az EB-döntőt. Úgy döntöttünk, hogy inkább nem a Kolumbusz Kristóf térre megyünk, ahol a nagy kivetítők vannak, mert ott hatvanötezren voltak, és nem lehetett látni rendesen, hanem hozzájuk közel egy bárokkal teli utcába. Mindenhol pirosba öltözött emberek mászkáltak zászlókkal. A bárokban a pincérek is a válogatott mezét viselték. 
A meccs idejére kiürültek Madrid utcái, csak a közlekedési társaság buszai kószáltak, gondolom, szinte üresen. Elég keveset hallottam a felállított tévék hangjából a tömeg miatt, de legalább nagyjából láttam. 
Aztán ahogy vége lett, kezdődött az ünneplés hajnalig. Újra megteltek az utcák, az autók dudáltak, mindenhol boldog emberek sétáltak, bemásztak a szökőkutakba, énekeltek a metróban. Reggel a közterület-fenntartó vállalat munkásai 43 tonna szemetet szedtek össze csak a Kolumbusz tér környékén. Voltak rendbontások meg sérülések is.
Én arra is kíváncsi lettem volna, sőt talán arra még inkább, hogy milyenek, amikor veszítenek (nem a rendbontók, hanem az emberek úgy általában utána) - de ezen a tornán még kapott gólt sem volt alkalmam látni ettől a csapattól. :-)
A nyelvvel nagyon gyorsan haladok, már elég jól tudok telefonálni is. Ez a fajta tanulás nagyon más, mint a nyelvórák, kevésbé baj, ha az ember sok hibát ejt a beszédben, viszont nem lehet megkérdezni az ismeretlen szavakat magyarul. Érdekes, hogy a spanyolok szinte soha nem javítják ki a hibáimat. A szakkifejezésekből elkezdtem csinálni egy kis szószedetet - gondolom, még nem nagyon létezik ilyen spanyol-magyar változatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése