Befejeztem az erőmű PSA (valószínűségi biztonsági elemzési) dokumentációjából a kijelölt fejezeteket: a kezdeti eseményekről és az eseményláncokról szólót, az emberi megbízhatóság elemzéséről szólót, a közös okú meghibásodások kezelésével foglalkozót, és a továbbiakban legfontosabbat: amely az eredmények elemzésével foglalkozik. Ebben a dokumentumban le van írva, hogy "A kockázathoz legnagyobb mértékben hozzájáruló kezdeti események: ez és ez." "Ezen a kezdeti eseményen belül pedig a legnagyobb kockázatot hordozó eseményláncok: az ilyen és ilyen sorszámúak." "Ezen az eseményláncon belül pedig a legfontosabb meghibásodások: ezé és ezé az alkatrészé, valamint a következő emberi hibák: ..."
Na most, nekem az lesz a feladatom, hogy "kifordítsam" ezt a szöveget. Vagyis ki kell gyűjtenem, hogy adott ez és ez a rendszer vagy alkatrész: mely kezdeti eseményeket követően, melyik eseményláncokban van jelentős szerepe? Melyik alkatrészek szerepelnek sok eseményláncban, vagyis melyek fontosak az erőmű teljes kockázata szempontjából? A köztes eredmény valami táblázatféle lesz, az oszlopokat készítem a meglevő szövegből, majd a sorok alapján elkészítjük a fordított szöveget. Végül ezt a leírást be akarják illeszteni a rendszereket oktató anyagok végére. Tehát hogy legyen egy olyan fejezet a rendszerleíró dokumentumokban (amiket én is végigolvastam az elején), hogy "Ez a rendszer, ez a komponens, amit most leírtunk, a kockázathoz a következő mértékben járul hozzá: ..." A három hónap alatt ezeknek a kiegészítéseknek valamiféle tervváltozatáig szeretnének eljutni velem.
Remélem, érthető, legalább a szakmai olvasóknak.
Szerdán megnéztük a lányokkal a Királyi Palotát. Katának új lakótársai vannak, két lengyel lány, akik elég jól beszélnek spanyolul (velünk is), és kijöttek egyetlen hónapra a semmibe munkát keresni. Mondanom sem kell, hogy nem találtak. Így aztán "pihennek", de nagyon nincs pénzük semmire, úgyhogy az ingyenes látogatási napon mentünk. Hát, a belseje nem nagyon különbözik Európa bármely nagyobb palotájától vagy kastélyától (beleértve a magyarországiakat is), és kicsit rohanósan néztük végig, de az épület tetszett. Volt még benne egy jópofa Királyi Patika is, mindenféle több száz éves gyógyszerészeti eszközökkel. Bent nem volt szabad fényképezni.
Én még megnéztem a közeli Sabatini Kertjét, ami egy olasz vendégépítész műve, aki, azt hiszem, a palotába is besegített. Murisak ezek a falszerű sövények.Csütörtökön voltam egy hegyitúra-klubban (csak találkozó volt a belvárosban, nem túra), ahova az egyik munkatársam, Celia vitt el. Lehet, hogy két hét múlva elmegyek velük a hegyekbe. Nyáron is elég sokat túráznak hétvégéken, sajnos Celia pont nem tud jönni azokra a túrákra, amikre én igen. A többiek inkább idősebbek, de kedvesek voltak, igaz, itt is kezdődött a "sok ember kiabál egyszerre egymással spanyolul" hatás.
Szombaton összecsomagoltam a költözéshez, meg unalmamban még egyszer kimentem a Retiro parkba egyedül, végiggondolva, hogy is telt az első hónap. Majd lesznek képek, de most elfelejtettem hozni a gépet.
A végső pillanatok Niurával elég rémálomba illőek voltak. (A gyerekei nem voltak otthon. Egyébként szavakkal továbbra sem említette, hogy bármi problémája lenne velem.) Nem tartom helyesnek olyan nyilvánosság előtt vádolni valakit, ahol nem tudja megvédeni magát, úgyhogy megpróbálok a tények közlésére szorítkozni. Korábban már mondtam neki, hogy szívesen elmennék a gyülekezetbe délelőtt, lehetne-e, hogy visszajövök, velük ebédelek, és aztán megyek el. Nem lehet, csak reggelig maradhatok. Sebaj, gondoltam, majd elmegyek a gyülekezetbe a csomagokkal (ne legyen már egy nagy költözés az egész vasárnap, meg őket úgyis csak egyszer látom hetente, és nem áll olyan sok hétből a nyár). Szombaton megkérdeztem, kimossa-e még a ruháimat. (Mint már írtam, a gyerekek és én nem nyúlkálhattunk a konyhában.) Azt mondta, hogy változott a program, a helyemre érkező lány (ha jól értettem) már este vagy éjszaka megjön, úgyhogy nem tudja, lesz-e rá ideje. Mondtam, hogy ha tudja, szóljon. Este kilenckor épp nem volt otthon, de a ruháim még a szennyestartóban voltak, kitaláltam, hogy nem lesz. Reggel én nem láttam, hogy bárki megérkezett volna, bár nem néztem be az összes szobába. Befejeztem az összecsomagolást, és indulás előtt negyed órával letelepedtem még egy kicsit zenét hallgatni. Niura viszont megmondta, hogy neki el kell mennie most rögtön, már késésben van, adjam vissza a kulcsot és induljak. Visszaadtam, és elköszöntem tőle, rám se nézve köszönt vissza, miközben folytatta a takarítást, s nem tűnt úgy, mintha készülődne.
Elég kellemetlen érzés az utcán lenni úgy, hogy nálad van mindened, és nincs hova menned. (Nekem ez nem volt teljesen így, mert az új helyre beköltözhettem volna akár pár nappal korábban is, de úgy voltam vele, hogy ha egyszer kifizettem egy ilyen drága szállást és étkezést, hát kihasználom.) Elindultam az istentiszteletre. A buszvezető közölte, hogy bőröndöt nem szabad szállítani (ezt ne úgy képzeljétek el, mint Budapesten, mert itt tényleg minden nagyobb helyen van metróállomás, de azért nem szívesen húztam volna el a metrótól a templomig a bőröndöt). De most az egyszer megengedi. Az istentisztelet után visszafele is ugyanez volt egy másik buszsofőrrel. Kezdtem úgy érezni magam, mint akit üldöznek.
Végigrángattam a bőröndöt meg a hátizsákot a városon (különben mindjárt leszakad az a fül, aminél fogva húzni lehet), persze éhezve, a legnagyobb déli melegben, ismeretlen állomásokon átszállva, keresve a működő lifteket a mozgólépcsők helyett. Három körül értem ki San Sebastián de los Reyesbe, ahol a korábban már bejárt úton egyszer még eltévedtem, majd mikor megérkeztem, senki nem vette fel a kaputelefont. Szerencsére van mobil is... Maribel (ez egyébként a Maria Isabel nevűek állandósult beceneve) otthon volt, csak valamiért nem hallotta. Szóval megérkeztem.
Mosás, étterem, teregetés, alvás... mikor felébredtem, tényleg úgy éreztem, mint aki sikeresen elmenekült. Még soha életemben nem volt ilyen kiszámíthatatlan meg félelmekkel teli a kapcsolatom azokkal, akikkel laktam.
Este a TVE (a közszolgálati TV) a Volver-t vetítette, ez egy híres spanyol rendező, Pedro Almodóvar díjnyertes filmje 2006-ból, amit tavasszal már láttam magyar feliratokkal, most megnéztem megint. Vicces volt újra látni ugyanazokat a (nem konkrét, de tipikus) háttereket, környéket, feliratokat, ételeket, de most már ismerősen, mert a film nagy része a jelenkori Madridban játszódik. (Szerintem összesen legalább háromnegyed óra reklámot vágtak be a szünetekbe. Nagyon idegesítő.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése