És milyen az új szállás?

Sokan tettétek fel ezt a kérdést, úgyhogy ez lesz az első "tematikus" cikk. Na jó, ebből egy szó sem igaz, egyetlen közeli családtag kérdezte csak meg, és már előtte eldöntöttem, hogy meg fogom írni. :-)

A munkahely, mint korábban említettem, San Sebastián de los Reyes (ez Madrid egyik elővárosa) ipari-kereskedelmi kerületében van. Ebbe a városba költöztem át Madrid északkeleti részéből, de a lakóövezetbe. A szállás meg a munkahely között így 20 percet kell gyalogolnom. (Közben érintem a metróállomást, ahol az első hónapban felszálltam mindig, ha metróval mentem haza Madridba.) Reggel vicces, ahogyan özönlenek át a gyalogosok - velem együtt - a lakóövezetből az ipariba.

A ház egy kisebb zsákutcában van. Aranyosan néz ki ez a pár egymás melletti utca, mindegyik egy folyóról kapta a nevét, és a társasházak mindegyike egyforma, fehér téglából épültek, de az egymás melletti házakon a teraszok korlátja és az árnyékoló ernyők feltűnően eltérő színűek: van fehér-piros, fehér-kék (ez a mienk), fehér-zöld ház. Így akkor is hazatalálsz, ha nem vagy teljesen képességeid birtokában, vagy ha még nem érted el az iskoláskort, és nem ismered a számokat. :-) Határozottan hűvösebb, mint az előző lakás, cserébe sötétebb. (Egyébként ez az a hely, amelyiknek először véletlenül a madridi megfelelőjére gyalogoltam el.) Az elérhetőségeimet (cím, mobil, vezetékes) feltettem az iWiW-adatlapomra, az ismerőseim számára látható, bár gondolom, elsősorban továbbra is interneten kommunikálunk.

A közelben bőven vannak boltok (zöldséges-hentes fajták is, szóval meg tudom venni kis mennyiségben is olcsón az alapanyagokat), a keresztutcában megáll a távolsági busz (sajnos van, amelyik csak Madrid felé), és a HÉV-végállomás is csak öt percre van. Kicsit messzebb van városi könyvtár meg uszoda is. Itt, kisvárosban, sokkal gyakoribb, hogy az üzletek két részletben tartanak nyitva (kb. 8-14 és 17-21 óráig), ezzel már többször megjártam. Nincs olyan, hogy "a munkából hazafelé veszek valamit".

Mióta átjöttem, rengeteg időm megy el a házimunkákkal. Ez persze nem lepett meg, számítottam rá. Próbálok főzni, mert az éttermek nagyon drágák, de a szerencsétlen időbeosztás meg az egyfős háztartás miatt gyakran inkább maradok az üzleti készételeknél (még mindig sokkal olcsóbb, mint az étterem, és van sok olyan, amelyikben nincs tartósítószer). A szótárból kikeresendő szavak között is szépen megugrott a háztartással kapcsolatosak aránya. (Két-három naponta leülök, megnézem azokat a magyar szavakat, amelyekre szükségem van, és azokat a spanyolokat, amelyeket sokat látok vagy hallok, de nem tudtam kitalálni, mit jelentenek.) Valahogy ezeket a kifejezéseket nem nagyon tanítják a nyelvórákon, pedig nem nagyon lehet elkerülni őket. Kíváncsi vagyok, spanyolul beszélő ismerőseim közül hányan tudják, hogy van spanyolul a kötény, fakanál, kefe, csipesz, cérna, vagy ki tudja elmagyarázni, hogy nem egyenes, hanem recés késre lenne szüksége. :-) Egyelőre nem kerültem ezekkel kellemetlen helyzetbe; vagy volt időm megnézni őket a szótárban, vagy megtaláltam őket magamtól. :-)

Maribel meg Pablo jó társaság. Maribelnek (a főbérlő), aki egyedülálló, közel laknak a szülei, egy sokkal szebb saját házban, úgyhogy nyáron sokat van náluk, többször ott is alszik. Ezen a nyáron pedig még inkább, mert mostanáig hosszan betegszabadságon volt valami mozgásszervi problémával, most meg már nincs értelme visszamennie dolgozni, mert kezdődik a nyári szabadság. Nagyon kedvesen segített mindenben. Eddig az tetszett a legjobban, mikor kérdeztem tőle, hogy van-e húsbolt, és mondta, hogy igen, szemben van hús- és baromfibolt (pollería - a pollo = csirkéből), hozzátéve a kérdést, hogy tudom-e, mi az a pollo, és segítségként utánozta a hangját. :-) Pablo 27 éves, nemrég jött Salamancából, Madrid egy másik elővárosában (Tres Cantos) dolgozik egy napelemes cégnél. Ő is segítőkész, de sajnos a gyorsan beszélők közé tartozik.

Azért a szórakoztató történeteket a továbbiakban sem akarom kihagyni. Jelentkeztem egy gospel-kórusba. Miután e-mailen megbeszéltük a tudnivalókat, ki kellett menni meghallgatásra a repülőtér közelében a puszta közepére egy épülethez, éppen csak sikerült megtalálni eltévedés nélkül a távolsági busszal, átszállással. Elém tettek egy jelentkezési lapot, melyen be kellett jelölni többek között, hogy melyik szólamba tartozol. Három lehetőség volt: szoprán, kontraalt és tenor. Mellette egy figyelmeztetés, hogy CSAK akkor jelöld be, ha biztos vagy benne. :-)

Egyébként hiába volt az egész, ki se töltöttem a papírt, már csak egy belső bulijuk van és egy koncertjük (nagyon messze), aztán őszig pihenés. Minden társasággal, ahova próbálok csatlakozni, legyen bár biciklis, túrázós, zenélős, akármilyen, ugyanez ismétlődik. "Már csak egyszer találkozunk, arra már nincs értelme eljönnöd, aztán legközelebb ősszel. Ja, hogy te visszamész? Hát, kár." A munkatársakkal sem nagyon tudok lógni, többségük idősebb, inkább a családjukkal vannak, vagy nem kíváncsiak rám. Csak két banda van, akik szívesen látnak és összejönnek nyáron is: az evangélikus gyülekezet fiataljai és a dobosok a madridi Retiro parkban. Ez a kettő pedig pontosan egyszerre (vasárnap este), messze a szállástól és egymástól is, hogy nekem nehezebb legyen...