Első napjaim

Ez a bejegyzés is elég hosszú, nem fogok hosszú távon ilyen sűrűn ilyen hosszúakat írni, csak az elején még sok mesélnivalóm van, ami később nem fog változni és én sem ismételem majd.

Hétfőn megjelentem a munkahelyen. A TECNATOM (http://www.tecnatom.es) a San Sebastián de los Reyes nevű elővarosban van, északkeletre Madridtól (de a metró ott is jár); egy elég nagy cég, a VEIKI-nél legalábbis jóval nagyobb. Találkoztam Santiago Lucassal, aki a kapcsolatot tartotta velem az érkezésemig, meg most is segít néha. Utálom azt a kérdést, hogy "Mennyit tud az atomerőművekről?", mert még messze vagyok attól, hogy azt mondhatnám, hogy mindent, viszont annál sokkal többet, hogy felsoroljam. Hát elmondtam neki, milyen volt a diplomatémám. Tényleg kedves meg intelligens ember, ahogy a levelei alapján elképzeltem.

Hamarosan megjott a szakmai vezetőm, Rafael Martínez. Ő kb. 50 éves lehet, nagyon rendes, és nagyon ért a témához is. Mindenki szereti, és nagy tudásáért tiszteli. Beszélgettünk kicsit, aztán felvázolták, mi lesz a dolgom a nyáron (nagyjából megismételve a gyakorlat angolul leírt programját, bár bevallom, most már jobban értem). Két-három hétig ismerkednem kell egy nyugati nyomottvizes erőmű legfontosabb rendszereivel. Később az Almaraz-i Atomerőmű (http://www.cnat.es) meglevő PSA-(valószínűségi biztonsági) elemzését fogjuk kiegészíteni azzal, hogy a megismert rendszerek közül melyiknek mekkora a hatása a kockázatra. Végül csinálok valami összefoglalót, ami nem feltétlenül spanyol szöveg lesz, lehet, hogy rajzok, vagy akármi, majd meglátjuk.

Ezután elvittek a személyzeti vezetőmhöz, Juan Goicoecheához, akinek a cég világába kellene bevezetnie engem. Nem egészen így képzeltem el egy személyzeti osztályon dolgozó vezetőt. Szerintem a spanyoloknak is nehézkesnek tűnhet a járása meg a beszéde, meg ahogy az emberekkel bánik. Először is nagyon sokat beszélgettünk a nevem kiejtéséről; én ezt hamarabb meguntam, mint ő (bár igaz, hogy néha nem is értettem, mit akar). Amikor leültünk beszélgetni, nagyon rám nézett, nagyon közel hajolt, és nagyon artikulálva beszélt, de nem hiszem, hogy az érthetőség miatt, mert pl. a keze meg az arca meg sem mozdult közben. Leginkább az volt a gondom, hogy olyan volt, mintha gyorsan ki akarna tenni valami formai hiba miatt. Még... hiányzik... a dokumentáció... az egyetemről. Odaadtam. Támas. Van... -e... spanyolországi... folyószámlád. Mondtam, nincs. Akkor... ma... vagy holnap... nyiss... egy folyószámlát. (Könnyed kis feladat egy ekkora városban.) Van... -e ... spanyolországi... mobiltelefonod. Na, mindegy, vele keveset fogok találkozni.

Kaptam egy íróasztalt, egy számítógépet, még írószereket meg egy szép Tecnatomos füzetet is, lesz majd személyi kártyám, telefonmellékem meg felhasználónevem is, de amíg az utóbbi nincs, nem használhatom az internetet. Erről nem küldök képeket - nincsenek is -, mindenki látott már irodát.

Rafael bemutatott minden munkatársának, aztán kijelölte és kinyomtatta az első három elolvasandó fejezetet. (Nagyobb része ismerős, de a rémálmom, hogy vannak benne olyan gépészeti kifejezések, sőt egész fejezetek, amiket magyarul sem ismerek igazán. Lefordítják angolra, aztán magyarázzák spanyolul, aztán magyarázzák angolul, nagyon kellemetlen...) Munka után együtt ebédeltünk egy közeli étteremben, aztán elment az egyik erőműbe oktatni, még következő nap is.

Egy fiatalabb kollegám, Gonzalo, a vagány fiú, arra lakik, amerre én, s mivel nagyon elkezdett esni az eső, elvitt autóval. Vezetés közben sokat telefonált meg kiabált a többi autóssal, amit nehezen tudtam elválasztani attól, amikor hozzám beszélt. Mivel nem tudta megmondani, van-e a közelünkben nyilvános internetezőhely, inkább elvitt magukhoz. Mondta a telefonba az egyik haverjának, hogy viszem haza ezt a magyart, mire a haverja valószínűleg gratulálhatott neki, mert azt válaszolta nagy mérgesen, hogy te hülye, nekem lány kéne, nem fiú. (De ezt is csak akkor értettem meg, mikor utána elmagyarázta.) Viszont tényleg annyit internetezhettem náluk az anyja laptopján, amennyit akartam. (Akkor született meg az első itteni blogbejegyzés.)

Errefele most egész hideg van, 15-18 fok, és néha az eső is elered. Lehet, hogy még esernyőt is kell vennem, mert persze nem hoztam. Bár a spanyolok se nagyon használják, inkább áznak és kész.

Természetesen elég nehéz sok minden így, hogy nem ismerek senkit és semmit. Körülbelül úgy érzem magam, mint az első napokban, mikor elkezdtem az egyetemet, mindenki tudta, mit csinál és miért, csak nekem nem volt fogalmam, mi hol van, kit hogy hívnak, mit hogyan kell elintézni, és miből mennyit lenne érdemes tanulni. Minden nagyon drága Madridban, ezt a helyiek is elismerik. A metróra vagy a buszra egy jegy 1 euró, 10 jegy 6,70, de nekem kettőt kell érvényesíteni, mert a városhatáron túlra járok dolgozni. (Jó, ez még megfelel a budapestinek.) A bérletigazolványt 2 hét alatt készítik el, addig jeggyel járok, és a munkahelyig is érvényes bérlet ára 48,80 euró egy hónapra. (Diákkedvezmény nincs, csak ifjúsági 21 éves korig.) Van céges busz is ingyen, de csak egyetlenegyszer, pontban a munkakezdésre ér oda, és a munkaidő végén indul. E héten kezdődött el a nyári munkarend, ami azt jelenti, hogy 8.00-tól 14.30-ig dolgozunk, és nincs siesta. Ezért erre az időszakra bezárt a cég konyhája is, és csak étteremben tudok ebédelni, ami 8 euró alatt eddig nem sikerült, pedig a közönséget elnézve biztosan nem a város előkelő helyei közé tartozik. Ráadásul ugyebár a reggeli benne lenne az albérletem árában, de fél nyolc előtt a hölgy nem tudja megvenni a kenyeret, addigra nekem meg már el kell indulni, és szerinte az előző napi reggelre megszárad. Ez jó példa arra, hogy a nyelv miatt (mindjárt részletezem) elég nehezen tudok kedvezőbb feltételeket kialkudni bárhol is, legyen szó bármiről, akár nem is pénzről. Azért ezt még meglátjuk. Szerencsére sikerült olyan bankot találni, ami 28 évesnél fiatalabbaknak ingyen számlavezetést és készpénzfelvételt kínál (rögtön az első, amibe bementem). Remélem, sikerül a kezdetek után kicsit olcsóbban kijönni, mert ha így leszek három hónapig, akkor örülhetek, ha egyáltalán természetes szám lesz a végső egyenlegem. Egyelőre a szabadidőmre sincs sok elfoglaltságom, baráti társaság ugyebár még nincsen; közel a házhoz van egy uszoda, de nincs fedett medencéje, most nem nagyon jó még.

Egyébként Spanyolországban csak a húsvét, a karácsony meg az újév munkaszüneti nap mindenkinek, az év többi részében mindenki úgy osztja el a 24 nap szabadságát, ahogy akarja. (Az állami ünnepeken csak az állami munkahelyeken van szünet.) Augusztusban szoktak kiürülni a munkahelyek, de már biztosítottak róla, hogy én akkor is dolgozni fogok, majd találnak valakit, aki a főnökeimet helyettesítse. Azért szerintem még ezt is meglátjuk. :-)

A spanyol nyelv végül is elég jól megy, jobban, mint gondoltam. Nem nagyon jövök zavarba, ha valami nem jut eszembe, kimagyarázom - emellett pedig nagyon jól el tudom képzelni, milyen lehet hallgatni a kiejtésemet meg a nyelvtanomat. Annál jobban zavar, amikor valami fontosat nem tudok megérteni többedszerre sem (főleg, mikor valamiért fizetni kell), és nincs leírva. Ebből a szempontbol a telefon a legrosszabb. A cégnél sokan tudnak angolul, de ezt igyekszem kerülni.

Üdvözlet mindenkinek, kitartást a vizsgázóknak.