Változatos hétvége

Szombaton délután Szokolai Katával, a másik BME-s madridi Erasmus-gyakornokkal találkoztunk, és körbesétáltuk a Retiro parkot. Nagy megkönnyebbülés volt végre valakivel szemtől-szembe magyarul beszélgetni (az OTP telefonos ügyintézője nem elégítette ki társasági igényeimet). Elmeséltük, kinek hogy megy a munka, a szállás, a szabadidő eltöltése.

Rengeteg dobos banda volt a parkban, itt az látható, ahogy beálltam az afrikai fiúkhoz ütni egy kicsit. A zöld pólós is játszik, egy ülődobozon, ami pont nem látszik. Kár, hogy nem tudtam elhozni ide a saját dobomat.
Június 21., az év leghosszabb nappala alkalmából a Zene Európai Napja volt. Az egész városban mindenhol ingyenes (és nem ingyenes) koncerteket rendeztek, hagyományosakat és extrémeket, híres és névtelen zenészekéit – gondolom, otthon is. Elindultunk a Nemzeti Hangversenyterem felé, hogy Kata egyik albérlőtársával, a marokkói Kensával részt vegyünk az egyik estin. Útközben egy tüntetésbe botlottunk, melyen a pedofil cselekmények büntetésének szigorítását követelték. A nők és kiskorúak elleni erőszak mostanában nagyon gyakori téma itt, majdnem minden nap van valami erről szóló cikk a metrónál osztogatott ingyenes újságokban (mert itt nem csak egy van ám), meg sok óriásplakát.

Itt vagyunk a hangversenyterem előtt (balra Kensa, jobbra Kata). Ezek a Minik azért voltak kiállítva félkörben, mert volt velük egy ilyen idétlen előadás, hogy mindegyikbe beszállt két ember, egy karmester frakkban kiállt, vezényelt nekik, ők meg különböző hangerővel bőgették a motort, vagy dudáltak, szappanbuborékot fújtak, villogtatták a fényszórót. Ügyesek voltak, de nem volt valami kellemes a hangzás.


Aztán a lányokkal meghallgattunk egy jazzkoncertet, meg egy flamenco-előadást, amin sajnos csak ének volt, tánc nem.

Vasárnap elmentem a Cristo Vive (Krisztus él) evangélikus gyülekezetbe megnézni az istentiszteletet. Nem volt túl nehéz választani, a városatlaszomban – megszámoltam – pontosan 344 római katolikus, 1 ortodox és kettő protestáns közösség címe szerepelt, mely kettő közül a másik német nyelvű. A héten elmentem megnézni a helyet kívülről, és rögtön megnyerő volt, hogy az embert játszótér fogadja, és vidám betűkkel ez a hatalmas felirat: „Odaadnád a gyerekedet valakiért? Isten megtette érted.” Elfelejtették kicserélni a hirdetőtáblán az évközi időbeosztásukat a nyárira, úgyhogy eléggé a végére értem oda, de abból is nagyon megtetszett. Utána a gyerekcsoportoknak volt egy tanévzáró műsoruk – nagyon sok gyerek van –, ének, tánc, részletek a Bibliából, ezt is beleszámolva lehetett vagy 2 és fél órás az istentisztelet, de szinte senki nem sietett haza. Beillesztettem ide egy videót. Akinek nem indul el, írjon, bár nem hiszem, hogy meg tudom oldani, de hadd tudjak róla.

Beszéltem az egyik vezetővel. Aztán a kertben volt üdítő és egy-két tapas (falatka), de nem nagyon fértem oda; meg a gyerekek rohangáltak és vizeztek lufival meg csappal. Készítettem már egy-két jobban sikerült képet, ami ilyen kicsiben nem látszik; amint lesz állandó internet-hozzáférésem, elkezdem feltölteni őket is valamilyen képtárba (lehet, hogy nem a szokásos fotókép.hu-ra, mert egyre több bajom van vele, és innen feltehetően még lassabb), úgyis volt, aki már az elutazásom előtt nagyon a lelkemre kötötte, hogy sok fényképet szeretne látni. :-)

Egyre inkább az a benyomásom, hogy Niura, a házinéni általában nem ért engem spanyolul, csak sosem kérdez vissza. Nem tudom, miért – valószínűleg szégyelli (mert azt én is szoktam). Furcsa, mert a többi spanyolok általában megértik, amit mondani próbálok, és én értem nehezebben őket. Niurával fordítva van, én megértem, de ő nem ért engem. Elég nehéz, hogy emiatt a legalapvetőbb dolgokat sem nagyon akarja megbeszélni velem.

(fotó: adn.es)

Otthon soha nem szoktam focimeccset nézni, de itt most van elég sok időm, meg tévém, úgyhogy elhatároztam, hogy a spanyolok meccseit megnézem, hogy jobban értsem őket másnap.Furcsa volt jó focit látni úgy, hogy közöm van valamelyik csapathoz (ez a magyar foci színvonalára akar utalni, ha nem lenne egyértelmű). Egy kicsit nehezteltem rájuk, hogy nem tudtak a rendes játékidőben, sőt még a hosszabbításban sem nyerni az olaszok ellen, és így nekem ennyivel később kellett lefeküdnöm (már említettem, hogy negyed hétkor kell felkelnem). Előtte hiába is próbáltam volna, mert ahogy megszületett az eredmény, azonnal hatalmas dudálás, kiabálás töltötte be az utcákat. Egyébként már a meccs közben is hallottam tömeges kiáltásokat, ki is néztem az ablakon, hogy itt a külvárosban vajon hol nézik szabadtéren közösen. Nos, sehol, csak minden lakásban ment a tévé, és a meleg miatt mindenhol nyitva volt az ablak. :-)