Vagy két éve nagyon megtetszett a kézidob mint stílus, el is kezdtem játszani, meglehetősen rendszertelenül, és csak úgy a magam örömére. Idén tavasszal nagyon hosszan sérült volt az egyik csuklóm, csak enyhén, de az ütögetéstől kímélni akartam. Körülbelül indulásra gyógyult meg. Ehhez a fajta dobhoz hozzátartozik a szabadtéri közös zenélés, úgyhogy nagyon reméltem, hogy egy ilyen hangulatos déli országban, egy ekkora városban sikerül dobosokat találni. A dobomat viszont képtelenség volt elhozni, nagy és nehéz.
Az első hónapban többször is jártam a Retiro parkban, és a végére elég biztosan sikerült megtudni, hogy gyakran vannak dobosok a legkülönbözőbb időpontokban, de vasárnap este gyűlnek össze mindannyian játszani. Ezért aztán elszántam magam, és Madridban az egyik ütősboltban megvettem a legolcsóbb kisdobot (20 euró volt).
A Retiróban vasárnap esténként tényleg óriási buli van annál az emlékműnél, ami a képeken is látszik, és ahol a kőpárkányra jól le lehet ülni. Volt már részem ilyesmiben a Margitszigeten, de az semmi ehhez képest. Itt legalább negyven-ötven dobos szokott összegyűlni. Akkor kezdődik, amikor az árnyék odaér. :-) (Most ennek már lassan vége, itt is lehűlt az idő, gyakran esik az eső, hamarabb sötétedik, de nyáron ez tényleg így ment minden vasárnap.) Általában már több csoportra kellett oszlanunk, mert az egyik vége nem hallotta volna a másikat. Nem csak dobosok vannak: sokan táncolnak, méghozzá profin, néha voltak mazsorettesek, szalagosok, zsonglőrök, egy bicikliartista és egyéb mutatványosok. Előfordult gitáros, valami fúvós-billentyűs kis hangszer művelője és szaxofonos is. És természetesen rengetegen nézik a produkciót, mivel a dobszó messzire hallatszik, és kíváncsian megkeresik, honnan jön. 
Több száz ember szokott összegyűlni, csak úgy örülni az estének meg a nyárnak. Szóval hatalmas buli van. Valószínűleg ez jellegzetes spanyol dolog. Gyerekek is szoktak lenni bőven.Az a jó az egészben, hogy ha már tíz ember dobol, akkor nyugodtan be lehet állni a legkezdőbbnek is. Egyrészt nem neki kell kitalálnia a ritmust, másrészt elég jól vezetik a többiek, végül pedig ha elrontja, nem nagyon hallatszik ki. :-) Ilyen létszámmal már folyamatosan végig lehet dobolni az estét, ha valaki abbahagyja és pihen, a többiek folytatják, vagy jön más.
A társaság... hát... nem valami úri. Vannak bőven fogatlanok, részegek, hajléktalan kinézetűek, és szinte minden dobos szív valamit, nem is nagyon szeretném tudni, hogy pontosan micsodát (marihuána biztosan van). A felük sem lehet spanyol, vannak afrikaiak, dél-amerikaiak, indián kinézetűek. (A nézők már inkább hazaiak.) Ennek ellenére a közbiztonság nem rossz, a rendőrök nagyon jól tudják, hogy ilyenkor mindig összegyűlik ott a tömeg, és folyamatosan járőröznek négyen.Minden vasárnap kimentem, ha éppen Madridban voltam. Viszont az egyetlen, aki az ismerőseim közül eljött velem bulizni, az Tina volt, az amerikai jeltolmács-gyerekvigyázó lány. (Egy brazil fiú akart még, de a spanyolok közül senki.) Neki köszönhetem, hogy egyáltalán vannak fényképeim meg videóim, mert egyedül nem mertem kivinni ilyen helyre a gépemet.
További képek és videók a képtárban. (Augusztus 24-et állítottam be az album dátumának - akkor készültek a képek -, úgyhogy jóval hátrébb került az albumok között.)
Ezen a héten sikerült egész szerencsésen el is adni a dobot. Visszavittem a boltba, ahol nem veszik meg, de árulják, és ha sikerül eladni, a pénz 70%-át megkapom. Éppen megállapodtunk az eladóval, hogy mennyiért kínáljuk, hogy egy héten belül biztosan elkeljen. De egy ember, aki közben éppen egy 100 euró értékű dobot vásárolt, meghallotta, miről beszélünk, és azt mondta: "Micsoda? Tizenkét euróért? Kérem azt is." Így rögtön megkaptam a pénzt, és a boltos is egy kicsit nagyobb részt adott nekem, mert nem kellett túlságosan sokat fáradoznia az eladással. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése