Az alaphangulat abból áll, hogy az emberek az utcán vannak, éjjel és nappal, beleértve a kiskorúakat is; sokan erre az időre készített ruhákat viselnek. Esznek-isznak, esetleg táncolnak, beszélgetnek, elmennek a programokra. Aludni nem nagyon szoktak ilyenkor. Azok sem, akik mégiscsak dolgoznak.Az ünnepnek mindig fontos része a nevezetes encierros, amit én talán bika elől futásnak fordítanék.
Minden reggel korán egy kijelölt pálya elején szabadon eresztenek néhány feldühített bikát, és egy nagy tömeg ember végigfut a pályán azzal a céllal, hogy közben minél közelebb kerüljenek a bikához, de mégse öklelje fel őket. Aztán a bikák többségét „valószínűleg nem engedik vissza a mezőre”, ahogy Kata (ösztöndíjas sorstársam) nagyon diplomatikusan megfogalmazta. Itt is egyikből bikaviadal, másikból talán ebéd lett, nem tudom. Ez a szokás egyébként szintén nagyjából önmagáért van, de hihetetlenül népszerű, úgy kell visszatartani azokat, akik nincsenek megfelelő fizikai állapotban, hogy ne vegyenek részt a futásban, és mindig óriási tömeg nézi, biztatja és fényképezi őket. Utána a fotókat és videókat felteszik az internetre, meg a boltokban kiragasztják őket, és együtt keresgélik magukat a képeken. Ennek a „sportnak” is vannak különböző ügyességi szintjei, trükkjei, és hivatásos művelői, néhányat meg is hív ezekből ilyenkor az önkormányzat. (Megjegyzem, hogy bár Spanyolországban minden élethelyzetben elég kiegyenlített a nemek aránya, vannak buszvezetőnők, dobos lányok, sőt még atomerőmű-operátornők is, ebben az életveszélyes szórakozásban mégis szinte kizárólag férfiakat láttam részt venni. :-)) Bizonyos városokban annyira „jó” szokott lenni az encierro (hogy mitől lesz egyik jobb, mint a másik, azt én végképp nem értem), hogy még az országos tévékben is megemlítik a hírekben; a legfontosabb ilyen hely Pamplona (ott júniusban volt), de a mi San Sebastiánunk sem jelentéktelen, tőlünk is játszottak be felvételeket. Egyébként minden városban van, vagy legalább volt Plaza de Toros (Bikák tere), ez a futás célpontja, ahol régen a bikapiacot tartották, és egy kisméretű stadion homokkal a viadaloknak. Egy munkatársam, Agustín szerint (aki Rafaelt, a témavezetőmet helyettesíti, mikor nincs itt - amúgy róluk is tettem fel képeket a Munka albumba -, és itt is lakik, nem csak itt dolgozik) ez a szokás arra való emlékezés, ahogy régen napkeltekor vitték a bikákat a piacra.Pablo (albérlőtársam) mesélte, hogy a barátnője városában volt az idei fiestán, és ott nem volt olyan szigorúan kijelölve és felügyelve a futás útvonala, így a végén a bika szépen felemelte a kaput és továbbrohant. Az emberek menekültek előle, bebújtak az autók mögé, de a bika odament, és a szarvával elkezdte emelgetni az autót. Végül nem tudta felborítani, de a tulajdonosa nem nagyon örült a történetnek. (Mármint az autó tulajdonosa.) Egy másik bika meg, egy különösen belevaló példány, a viadal előtt a stadionban majdnem kiugrott a korlát fölött a nézőtérre. Ott is sok üres ülőhely lett hirtelen a megfelelő szektorban, aztán máshol is, mert több helyen is méregette a szemeivel a kerítést.
Nekem elég rosszul alakult az itteni fiesta, amit a múlt héten (augusztus 24-31.) tartottak. Ugyan arról volt szó, hogy Pablóval meg Raquellel (a barátnője) majd együtt megyünk, de Pablo apja hirtelen megbetegedett, és ő ezért az érintett múlt hét elején gyorsan hazament. Bár édesapja gyorsan gyógyult, már nem jött vissza. Raquel egyedül lehet, hogy már nem annyira akart volna velem jönni, de végül el is ment Madrid környékéről valamiért ő is.
Így teljesen egyedül csak egy programfüzet maradt nekem. Közben ez volt az utolsó hét, mikor még volt bérletem a madridi tömegközlekedéshez, ezért igyekeztem mindent elintézni odabent, amit még akartam. Beleértve a főváros megnézését is, amiről már beszámoltam. És a Granadába való utazásra is elő kellett készülni.
Végül csak egy bikafutásra mentem el, meg az említett Augustín munkatársam meghívott egy tényleg frankó tűzijátékot megnézni a családjával, szerda este, bár lehet, hogy erre nem tanácsos semmit se épp frankónak nevezni, legalábbis ha pozitívan szeretnél nyilatkozni róla. Ingyen kaját is osztottak, de sajnálatos módon kilenckor (munkaidőben), és elég kis adagokat. A koncertekre, színielőadásokra már nem tudtam eljutni, ezeken kívül a többi meg nem érdekelt, főleg egyedül nem. Sajnos inkább annyi maradt meg az egészből, hogy bokáig jártunk a szemétben, nagyon gusztustalan volt az erre az időre felépített kirakodóvásár és vásári vidámpark, és hogy semmiképp nem lehetett aludni. 8-kor kezdődtek az encierrók, durrogtatással (hogy a bikáknak legyen kedve futni), és éjfél körül szinte minden nap tűzijáték zárta a napot. Az emberek még utána is bőven kint voltak az utcán és élték az életüket. Az volt a szerencsém, hogy nem volt senki a lakásban rajtam kívül egész héten, így a meleg miatt a szobám ajtaját nyitva hagyhattam éjszakánként, és nem az ablakomat kellett...További képek a képtárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése