A nagyon pozitív valenciai tapasztalatok után ismét a CouchSurfing rendszerrel kezdtem szállást keresni. Most is találtam egy David nevű fiút, aki tudott fogadni, mert a korábban bejelentkezett vendégei visszamondták az érkezésüket.
A vasúti jegy ezúttal már négyszer annyiba került, mint a busz, úgy látszik, errefelé a vonatozás valami luxus.
Mikor már nagyjából mindennel elkészültem, kaptam egy üzenetet Davidtól, hogy váratlanul el kell utaznia a hétvégére, de a lakótársának, Daninak szólt, hogy jövök. Ez így igen izgalmasnak ígérkezett – az ember az interneten kiválasztott szállásadó miatt is izgul egy kicsit, hogy milyen lesz vele, hát még valakivel, akiről semmit se tudok, és lehet, hogy fogalma sincs, mi az a CouchSurfing, vagy esetleg éppen hogy már nagyon elege van David vendégeiből. Mindegy, elindultam péntek reggel, úgyis nehéz lett volna visszaváltani a buszjegyet.
Megérkeztem. Dani otthon volt. Egy sérülés miatt sínben volt a karja, és, bár már gyógyulófélben volt, a napok nagyobb részében feküdnie kellett. Felesleges volt úgy aggódni: ő is CouchSurfing-tag, nagyon szereti a vendégeket; sőt, még kulcsot is kaptam a lakáshoz, a szabad asztali számítógépen használhattam az internetet, mindenből ehettem, ami a konyhában volt, és a biciklit is felajánlotta, amit egy korábbi lakó hagyott ott lakattal együtt, és most köztulajdon a két lakónak és vendégeiknek. Más kérdés, hogy hamar kiderült, hogy azt már ellopták, de azért ez nem akármilyen fogadtatás volt.
Sacromonte
Az Alhambrába már Madridban megvettem a jegyet szombat délelőttre, mert nagyon népszerű, és a helyszínen túl hosszan kell sorban állni, főleg hétvégén. Dani ajánlott egy Sacromonte nevű hegyet sétálni, oda mentem fel ezen a délutánon. Hagyományosan cigányok lakóhelye, de olyanoké, akik sikeresen beilleszkedtek a kultúrába: fehérre meszelt jellegzetes kis házakban laknak, és jól megélnek a flamenco-zenélésből és -oktatásból. (A flamenco egy arról a környékről, Andalúziából származó szenvedélyes, gitáros-tapsolós, vegyes eredetű tánc és zenéje. Mindjárt meglátjátok.)
Szerintem fantasztikus volt az a környék.
Nehéz szavakkal elmesélni, de ezek a házak kicsit olyanok, mintha a cement úgy „lefolyt” volna a hegyen, szabálytalan-görbe alakúak, összeérnek. Spanyolul nem is háznak, hanem barlangnak (cueva) hívják őket. Mindenhol szólt a flamenco, általában felvételről, de előfordult élő is. Voltak szép nagy kaktuszok.Egy téren, ahol különösen jó a kilátás a városra és az erődre, sok ember gyűlt össze (egy mediterrán városban nagy csoda lenne, ha este nem történne meg ez), egy igen színvonalas flamenco-banda elkezdett zenélni. Tetszett, csak eléggé az adományokra hajtottak. Először nem is akarták engedni, hogy lefényképezzem őket Alhambra-háttérrel (csak adott pénzösszegért), úgyhogy megvártam, amígy jó nagy tömeg gyűlt össze körülöttük, és már mindenki fényképezett, és akkor készítettem el ezt a videót.
Visszafele szabályosabb házacskák, viszont továbbra is szűk, görbe kis utcák között vezetett az utam. Igazi mediterrán hangulat.
Mikor hazaértem, Dani egy ismerőse éppen nála volt látogatóban, megmutatni a nyaralása fényképeit, meg felvidítani kicsit. Készítettünk vacsorát, beszélgettünk.
La Alhambra
Szombat délelőtt felsétáltam az erődhöz. Három fő megnéznivaló van benne, a vár (Alcazaba), a szultán szállása (Generalife), és a Nazarí dinasztia (sajnálom, de nem tudom, hogy van-e magyar változata a nevüknek... :-( ) palotája, ami annyira népszerű, hogy a belépésre időpontot kell foglalni. Nekem elég korai belépés jutott, úgyhogy először ezt néztem meg, aztán a másik kettőt. V. Károly császár is építtetni kezdett egy palotát a falakon belül, de sosem fejezte be és nem lakott ott.
Csodáltam az arab építészetet. Jellegzetesek a vékony oszlopok, árkádok, de inkább az nyűgözött le, hogy milyen apró minták vannak mindenhol kifaragva a falakon, kupolákon. Mind a két palotában jellemző, hogy kevés a zárt tér, inkább árkádos udvarok vannak, csodaszép kertekkel, szökőkutakkal.
Nekem bizony sokkal jobban tetszett, mint a nyugat-európai paloták és kastélyok az aranyozott bútorokkal, csillárokkal, szőnyegekkel, festményekkel. Ha király lennék, sokkal inkább ilyet építtetnék magamnak. Persze hozzá kell tenni, hogy ezen az éghajlaton jól kihasználhatók az ilyen terek egész évben (érthetőbben: nem esik annyit az eső :-)), nálunk kevésbé.
Az idegenvezetés viszont katasztrofális. Semmi nem volt kiírva semmilyen nyelven, csak a termek nevei, térképet vagy hasonlót sem adtak, és mivel én a már megvásárolt jeggyel egy oldalsó kapun jöttem be, hogy a Nazarí-palotával tudjak kezdeni, kérdezni sem lehetett, csak biztonsági őrök voltak. Mikor a Nazarí-palotából kilépve már jó ideje kószáltam fel-alá, nem tudva, hol vagyok, inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a pénztárakhoz. Térképet ott is csak azoknak adtak, akik 4-6 euróért kértek egy kis készüléket, amin hanganyag formájában rajta van minden tudnivaló az egyes pontokról. Kifizettem, és a maradék részeket már így néztem meg, így már sokkal több értelme volt. (Még idézeteket is rámondtak a felvételre oda tartozó irodalmi művekből.) Nagyon rossz ötlet, hogy csak egy helyen lehet ezekhez a beszélőkhöz hozzájutni, és az se szép dolog, hogy további pénzt kell fizetni, ha érteni akarsz bármit is.
Honlap (spanyol, angol, francia): http://www.alhambradegranada.org/
Turistaélet Daninál
Most már látom, hogy az aktívabb CouchSurfinges emberek lakása ilyenkor nyáron olyan, mint egy turistaközpont. Danihoz is vártunk már szombat reggelre két német lányt. Csak kora délután érkeztek meg, mikor én éppen Alhambráztam, és mire ideértek, az egyikből lengyel lett (bár Németországban él), a másikból szerb és fiú. Madridból az éjjel 1:30-kor induló busszal akartak jönni, de 3 perccel lekésték, és az éjszakát az utcán töltötték, így nem voltak valami jó állapotban, mikor találkoztunk. Egyébként mindketten egy önkéntes-táborban voltak Madridtól kicsit délre, beteg embereknek segíteni, aztán most utaznak egy kicsit.
Érdekes volt velük ez a majdnem egy nap. Ugyanis Dani, mint írtam, ágyban feküdt, és egész nap csak internetezni vagy beszélgetni tudott. Ő befogadott minket, mi meg segítettünk, főztünk, takarítottunk neki, amikor éppen nem várost néztünk. Szombat délután bevásároltunk hármunk pénzéből, és este főztünk magunknak és Daninak paprikás krumplit. A tinto de verano nevű italhoz a vörösborba (az összeset felhasználva) az én hibámból először véletlenül vizet kevertünk a szükséges szénsavas üdítő helyett 1-1 arányban, úgyhogy nem lett valami erős. :-) Aztán Danival vacsoráztunk a szobájában, hogy ne érezze olyan egyedül magát, és mindenki mesélt kicsit az életéről. Nagyon tetszett az egész! Soha többet nem megyek szállóba! :-)
Balról jobbra: Dani, Asia, Djordje és énTudományos Park
Meghallottam, hogy itt is van egy tudományt népszerűsítő intézmény. Mivel Dani csak tanácsokat tudott adni, de helyekre elvezetni nem, inkább ezt az egy programot választottam szombat estére. (A főzés előtt. :-))
Elég nagy felhajtást csaptam a valenciai tudományos múzeum körül, hát most már sajnálom, mert ez szerintem sokkal jobb, sokkal interaktívabb volt, bár kisebb, és láthatóan régebbi. Itt sem csak fizika volt a téma, bőven volt biológia, csillagászat, matematika, egyéb is. Rengeteg kisebb kiállításból állt.
Kint, a bejárat előtt máris van egy játék (mellette leírással): egy soktonnás márványtömb, amit vízágyon, kiküszöbölve a súrlódást, egy ujjal is lehet forgatni. (Nagy ötlet, nyugodtan kint lehet hagyni a közterületen: a súlya miatt ellopni lehet, és nincs semmilyen kiálló sarka, amit le lehetne törni. Esetleg összefirkálni lehet.) És nagyon figyelemfelkeltő. Hasonlóan a pénztár után rögtön elhelyezett Foucault-ingához, aminek megfigyeled a lengési síkját, mikor bejössz, és amikor indulsz haza, elcsodálkozol, hogy közben elfordult alatta a Föld.A belső udvaron van egy csoport játék az energiaforrásokkal kapcsolatban. Te eresztheted rá a vizet a vízkerékre, te fordíthatod a napelemeket a Nap felé, stb.
Napernyő alatt kirakókkal, logikai játékokkal, ördöglakatokkal lehet játszani.
Kis területen bemutatják mindenféle erdő növényeit, talaját. Néhány játék a növények magjainak terjedésével ismertet meg. Egy Növénylabirintusban, átlátszatlan sövényfalak között (ez egyébként nagyon népszerű kertdíszítő elem errefelé) a sövény elé ültetett, kitáblázott kisebb növények fajtája alapján találhatod meg a helyes utat. Egy másik szabadtéri installáció az olajfát és az olívaolaj készítését, történelmét mutatja be. Az évgyűrűket bemutató fatörzs mellett néhány vitrinben a faanyag sokféle felhasználására adnak példákat.
Van egy trópusi Lepkeház, elég kis alapterületű, olyan klímát hoznak létre, hogy a trópusi lepkefajokat tartósan csodálhassák gyerekek és felnőttek. Amúgy törődnek is velük, egy kis szobában egy alkalmazott éppen mindenféle felszereléssel babrálta (gondolom) a lepkebábokat. A park egy félreeső sarkában „szelídített” ragadozó madarakat mutatnak be madarászok.Új elem a Déli-sark kutatását bemutató épület, amit sajnos nem volt időm végignézni, de ez is nagyon interaktív, pontokat lehet gyűjteni, és aztán még otthonról, interneten is folytatni az Antarktisz meghódítását. Egyébként a túra azzal kezdődik, hogy beviszik a látogatókat egy –10 fokos szobába. Abszolút testközelbe hoznak mindent!
Vannak fizikai játékok is: egyensúllyal, hanggal kapcsolatosak.
Egy csúcs ötlet a csatolt rezgéseket játékos módon bemutató kettős hinta. (Ez egy nagyon bonyolult téma, úgyhogy a leképezése a gyerekek nyelvére díjnyertes dolog: a hinták oda-vissza átadják egymásnak a lendületet, először az egyik leng, aztán fokozatosan egyre inkább a másik, mialatt az első megáll stb.)
Egy toronyból meg lehet nézni a várost. A Nap járásával kapcsolatosan is sok kézzelfogató eszközt felépítettek, van például egy korrigált napóra, ami tényleg mindig a percre pontos időt mutatja.Az egyik épületben planetáriumot üzemeltetnek, ahova sajnos külön belépő volt, de azért megnéztem a vetítést.
Végül a fizikai törvényeket bemutató teremmel fejeztem be a látogatást. Van Táncoló labda (Bernoulli törvénye), viszkozitás buborékokkal (Stokes), felhajtóerő (Arkhimédesz), csigák és egyéb egyszerű gépek, áramköröket lehet összerakni, itt is van hídépítés kis téglákból és tenyerek közötti galvánfeszültség. Hosszú lenne mindet leírni, hogy működik, a fényképek mindent elmondanak.
Erre az intézményre is jobb lett volna, ha több időt tudok szánni, de ezt majdnem mindenről elmondhatom. Azért hazafelé megállapítottam, hogy a kellemes hangulat jelentős részét itt is az adja, hogy az éghajlat miatt a kiállítás nagy része szabadtéri lehet.
Parque de las Ciencias (spanyol, angol, francia): http://www.parqueciencias.com/
A szállásra visszafele gyalogolva pont találkoztam a Vuelta a España kerékpáros körversennyel. (Alig tudtam keresztezni az útvonalat.)Ami nem tetszik Spanyolországban...
Nos, úgy tűnik, Granadában az emberek nem alszanak. Ezt Dani is megerősítette. Egész éjjel élték az életüket és kiabáltak az utcán (megjegyzem, nappal rengeteg volt a turista, könnyen lehet, hogy éjjel sem a helyiek hangoskodtak), és amikor vasárnap reggel 8-kor felkeltem, a vendéglátóhelyek továbbra is nyitva voltak, és az emberek jártak-keltek. Én az utcára néző nappaliban egy nem túl kényelmes kanapén aludtam, vagyis próbáltam aludni. A kukásautó itt San Sebastián de los Reyesben is este háromnegyed tizenkettőkor jön, ott viszont egész éjjel körbejárt. Amikor elment, akkor pedig jött a locsolóautó. Dani úgy gondolja, hogy a környéken biztosan nem lakik semmilyen fontos ember, mert akkor már elintézték volna, hogy ne ilyen korán takarítsák az utcát.
Mindez a San Sebastián de los Reyes-i egyhetes fiesta (városi ünnepségek – következő bejegyzés témája) után volt, ahol szintén nem hagytak aludni egész héten, és ahonnan igazából pihenni szerettem volna elmenekülni Granadába.
Mikor hazajöttem, mondták a munkatársaim, hogy ja igen, persze, a spanyolok nem szeretnek aludni. Ha olyan nagyon pihenni akarok, arra van a siesta (délután 2 és 5 között a boltok bezárnak, az emberek visszamennek az utcáról a lakásukba, de ők akkor se alszanak, vagy csak nagyon rövidet; pihennek, nem csinálnak semmit.)
Az egész utazásról bőven tettem fel képeket a képtárba.
A városunk fiestája nagyjából egyszerre volt a fenti dolgokkal, vasárnap lett vége, következőnek arról fogok írni egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése