Tizenhárom hét mérlege

Megírtam mindent, ami itt történt velem. Lássuk, hogyan lehetne összefoglalni. Aki nem szereti a komolykodást, számítson minden rosszra. :-)

Annak idején azt mondtam, hogy ha értelmes dolgot csinálhatok a munkahelyen, és kijövök az ösztöndíjból, akkor már érdemes volt eljönni. A munka értelmes volt, az ösztöndíjból nem jöttem ki, de mialatt itt voltam, eszembe jutott még pár szempont, amivel azért finomítani lehet ezt az elmélkedést. Tehát, miért is voltam itt?

- Értelmes szakmai munka, fejlődés, tanulás. Szinte minden napot élveztem a munkahelyen. Erre 5-ből csillagos ötöst adnék. (Végre újra nem tízből kell osztályoznom. :-))
- Spanyol nyelv gyakorlása. Ahogy azt előre megmondták, az embernek így a beszédkészsége fejlődik, a nyelvtani pontossága nem nagyon. Viszont a vége felé már folyamatosan beszéltem. Mondjuk 5.
- Főpróba önállóságból. Ez is egészen jól sikerült. 5.
- Kijönni az anyagi keretekből. Hát, ez nem jött össze, Madrid nagyon drága, az első hónapban a szállás sem érte meg, illetve sok olyan költség volt a három hónapra, ami egy évre sem lett volna több. 4.
- Legyen egy nagyszerű nyár, buli, utazás. Nos, ennyi pénzből és nulla kapcsolattal ez nehezen megy. Ha az egész nyarat nézem (nem csak az augusztust), akkor 3.
- Új emberek megismerése, barátok szerzése. Erre még augusztus közepén is elégtelent adtam volna, a végén jól hajrázott; 3.

És ezek mellett megtanultam egy csomó spanyol ételt főzni (pillanatnyilag többet tudok, mint magyart), megismertem a CouchSurfinget, és megint sokat tanultam az emberekről.

Nem volt mindig könnyű ez a három hónap, sőt, ha egy szóban kéne összefoglalni: nehéz volt. De kétségtelenül nagyon hasznos is. Bizonyára csak később fogom látni minden előnyét. Most már nagyon várom, hogy újra láthassalak titeket.

Na, megyek is haza. :-)))) (Nem vicc!)