A maradék időt, mikor szeptemberben már nem volt bérletem Madridba, szinte teljesen San Sebastián de los Reyesben töltöttem, Madridba csak a bankszámlámat megszüntetni mentem be, meg ilyenek.
CosmoCaixa...
Múlt kedden megnéztem még egy tudományos múzeumot, ami itt van a szomszédos városban, Alcobendasban (Madrid és SSRR között), és Agustín nagyon ajánlotta, hogy ő minden évben elviszi a gyerekeit.
Bevallom, így harmadszorra már kezd veszíteni a varázsából, hogy külföldön is van Csodák Palotája, nektek meg, gondolom, még kevésbé lenne kedvetek még egy ugyanolyan beszámolón átrágni magatokat, úgyhogy ez most már rövidebb lesz. Megjegyzem, van még tudományos múzeum Valladolidban is, és úgy tudom, még ez sem az összes Spanyolországban. A mi Csopánk meg Közép-Európában az egyetlen.
A nagy különbség az eddigi intézményektől, hogy ez nem közintézmény, hanem céges tulajdonban van. Egy katalán bank, a Caixa kitalálta, hogy ők szociális tevékenységet is akarnak folytatni, és felépítettek egy ilyen CosmoCaixa nevű központot itt Alcobendasban, meg egyet Barcelonában (és mellesleg egyéb társadalmi feladatokat is felvállalnak). Ez rögtön a belépődíjon is meglátszik: 3 euró a teljes ár, 2 a kedvezményes - megengedhetik maguknak. A műsor jellegű dolgok itt inkább gyerekeknek szólnak, és itt is mindegyik további 2 euróba kerül, ezeket most kihagytam. Van planetárium, meg egy olyan, ahol trópusi állatokat lehet simogatni, és közben azért mesélnek is róluk, meg még egy pár.
Az állandó kiállítás :"A világ tudományai". Nagyon nagy, de nem belátható, félhomályos kiállítótérben mutatnak be szerintük öt különböző témát, szerintem meg nehezen választhatók szét. Egy nagyon hosszú vitrin az élővilág tudósok által ma legvalószínűbbnek tartott alakulását mutatja be az időben, és, becsületükre legyen mondva, minden állomáshoz a duma mellett ott van egy igazi fosszília is. Vannak fizikai törvényekkel és az anyag szerkezetével kapcsolatos játékok. Előkerül az érzékelés-észlelés témája is, és a légköri jelenségeket is sokféleképp modellezik.
Nem tetszett az alapkoncepció: szinte minden játék átlátszó fallal/dobozzal el van választva a látogatótól, meg kell nyomni egy zöld gombot, és akkor elindul. Inkább csak "félinteraktív". Azt viszont el kell ismernem, hogy sok eszköz kivitelezése nagyon igényes, például az optikai törvényeket bemutatóké.
Amiben viszont őket találtam a legjobbaknak, az az érzékeléssel kapcsolatos játékcsoport.
Megcsinálták azt, hogy tartályokban olyan folyadék van, aminek kizárólag az íze jellemző, az illatát, meg persze az étel alakját, tapintását kiküszöbölték. A látogatónak a csap alá kell tenni a kezét, kap egy cseppet, meg kell kóstolni, és tippelni, mi lehet. Majd hamarosan felvillan a helyes megoldás. Persze azt mutatja be, mennyire be lehet csapni ezt az érzékelési csatornát - én is kóstolgattam, szinte lehetetlen kitalálni. 
Ugyanezt elkészítették illatokkal is, hasonlóan nehéz. Más érzékelési játékok is vannak, nem részletezem.
A másik nálam díjnyertes bemutató a szappanhártya, amiről középiskolában hallottam és kísérleteztünk is vele, egyetlenegyszer, aztán az egyetemen meg egyáltalán nem. Pedig rendkívül érdekes, hogy a legkisebb felületre törekedve mennyire (legalábbis szemre) különös, a kerettől eltérő alakot tud felvenni egy ilyen filmréteg, különösen térben.Tetszett még a halak különböző úszási módjait bemutató rész (akváriumokkal!), meg a hőmérséklet-különbség okozta áramlások megfigyelése megvilágított ernyőn.
Volt időszakos kiállítás, az egyik élőlények idegrendszeréről mutatott színezett képeket, hát szép volt, de úgy, hogy a gyerekek nem értik, nem sok értelmét látom. (Hozzá kell tenni, hogy 100 éve kapta ezen a területen a Nobel-díjat Santiago Ramón y Cajal, Spanyolország egyik mindenkor leghíresebb kutatója.) A másik időszakost sokkal érdekesebbnek találtam, a Marsot hasonlítja össze a Földdel. Az általános információk mellett fényképpárok mutatják be a két bolygó hasonló jellemzőit, és a legjobban egy fal tetszett, ahol sok fényképről egyesével ki kell találni, melyik melyik bolygón készült (nem mindig könnyű, ha pl. a Földön egy sivatag van lefényképezve éjszaka). Aztán meg lehet nézni a helyes választ, a fényképet felhajtva.
Sok kép a képtárban.
... és egyebek
Agustín, a témavezető-helyettes már a fiesta idején mondta, hogy valamelyik nap munka után meghív hozzájuk ebédre, aztán elmegyünk Segoviába, a szülővárosába. Ez lett volna a múlt csütörtöki program, de aznap az apja hirtelen kórházba került, így ez a program elmaradt, mert én ezen a héten már nem tudtam volna utazni, sok dolgom van indulás előtt. Olyan furcsa, nagyon sok spanyol ismerősömnek volt beteg valamilyen rokona, mialatt itt voltam.
Maribel búcsúzóul még egy olyan összegű rezsiszámlát adott át nekünk a két hónapról, hogy a hajunk égnek állt (egyébként neki is). Lehet, hogy túl sokat főztem azon a villanytűzhelyen... Ráadásul ki akart velem fizettetni egy egész heti albérletet azért a négy napért, amennyivel többet töltök nála, mint két hónapot. Mondván, hogy ez nem szálloda, ahol a napokat egyesével lehet fizetni. Ezt már szerencsére sikerült lealkudni a méltányos összegig. (Spanyolul. :-)) Így azért igen drágára jött volna ki a szállás!
A Madrid körüli biciklizést a térdem ezen a kedden sem tette lehetővé; azért a találkozóhelyre elmentem (mert hirdettem a CouchSurfingben is nyilvánosan, és nehogy valaki hiába várjon, meg vittem magammal nekik térképeket is), de nem is jött senki - naná, munkanap délelőtt -, úgyhogy ezt majd legközelebb, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése